Kresley Cole - Vámpírharc
Az angol cím olvasásakor már sejtettem, hogy valamiféle boszorkányos dologról lesz szó, de azt még véletlenül sem gondoltam, hogy egy ilyen megcsavart történet kerekedik ki belőle...
Az elején azért egy kis elégedettség járt át, mert azt akartam, hogy Bowenről szóljon ez a rész és róla is szólt. Már akkor megtetszett, amikor jó tanáccsal látta el Laclaint., de sajnáltam is, sőt szántam a keserűsége miatt. Mint ahogy a második részben ki is derült, neki a Kupa a társa megszerzéséről szólt, és pont itt van a kulcs, mert nem a visszaszerzéséről! Nem is értem, hogy ez hogy nem tűnt fel?! De nem is baj, mert így a könyv utolsó oldalai meglepetést szereztek. Nem is kicsit. Ott akkor még jobban sajnáltam Bowet azért, amit vele tett a boszi, de (mint az le is van írva) ha az nem történik meg vele, soha nem is tudott volna boldog lenni az ő Tükörboszorkányával és talán örökre meg is maradt volna az ellenszenve. Ami a könyv közepét illeti, rendkívül szomorú, humoros és izgalmas részekkel tarkított. És hát becsülendő Mariketa (és Bowen) kitartása is, de az érzelmeiknek és szívüknek egyikük sem tudott nemet mondani. Ez a könyv beváltotta azt a kérésemet, hogy legalább legyen olyan szinten, mint az előző részek, és hát meg kell mondjam nagyon tetszett!
A következő rész viszont akkor szárnyalhatna mindezeket felül, ha esetleg megtudnánk valamit Nixről vagy Reginről és a reinkarnálódó üldözőjéről, vagy esetleg megnéznék, hogy mi is lett annak a bizonyos második időkulcsnak a sorsa...vagy valiki teljesen kívülálló toppanna be a semmiből!
≈Kezdem úgy érezni, hogy mégsem vágtam akkora fába a fejszém, mert a részek csak úgy olvastatják magukat!
10/8
Megjegyzések
Megjegyzés küldése