Egy kicsit el vagyok maradva magamtól. Ennek több oka is van, ezek közül egy, a kötelező olvasmányaim (megjegyezném, hogy 17 db van). Nekik és az elemzéseiknek köszönhetően nem haladok valami jól a többi könyvvel. Ezért, hogy mégis írjak valamiről, kiválasztottam egyet közülük, ami nem más, mint a közismert "a világ legnagyobb szerelmi története" a Rómeó és Júlia, egyenesen Willtől. A Vöröspöttyös kiadásban, rögtön két fordításban olvashatjuk, kinek ez, kinek az tetszik jobban. Személy szerint a Kosztolányi fordítást jobban preferálom, mert miatta van a műben egy számomra kedves, s egyben vicces sor: "Sötét vagyok, inkább világítok." Na, de akkor a drámáról is egy kicsit. Szerintem lényegtelen a sztorit magát leírni, mert nincs olyan, aki ne ismerné. Fontosabbnak tartom azt tisztázni, hogy Shakespeare előtt írtak már hasonlót, nem ő találta fel a "szerelmet", bár abban korszak alkotó volt, hogy mindezt úgy tálalta, mintha egy álomban lennék. Minden...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése