KockaCica Blogja

Az utolsó résszel is meglennék a Sírkertek Királynője sorozatból, A Prófétával. Kicsit pihentetnem kellett a könyvet, értsd úgy, hogy már kedden kiolvastam... Aminek annyira örültem az előző rész végén (Devlines üzenet), kiderül, hogy nem is tőle származik, de szerencsére ez semmiben nem gátolja az érzéseik megmutatását. De ha nem ő küldte akkor ki? Itt kezdődik a probléma... Már a sorozat elején sutba vágta Amélia apja (nagyapja) szabályait, de csak most tudjuk meg, hogy mindenek mi a következménye. Itt jön a képbe a Próféta más nevén Robert, aki mellesleg egy szellem. És nem akármilyen, el tudta hitetni (már az első részben) Améliaval, hogy élő, de ez csak most kap igazán hangsúlyt. Ugyanis ki kell deríteni ki ölte meg, hogy tovább léphessen. Hogy lehet úgy nyomozni, hogy kísértenek, és folyton valaki pillantását magadon érzed? Améliának mégis sikerül fényt derítenie a gyilkosságra és arra is, ami szükségszerű, de szomorú, el megrendítő. Legalábbis én így éltem meg azt a pillanatot...

S ikerült befejeznem a második részt is, A birodalmat. Nagyon találó a címe! (ha olvassátok majd megértitek) A történet pár hónappal az előző rész után játszódik. Ott akkor elváltak egymástól, Devlinnel, így most már a helyszín is megváltozott. Most Asher Fallsban járhattunk. Már a megbízatás is furcsa volt, mely kételyeket keltett, de maga a város hangulata volt csak igazán érdekes... "Ez a hely egy igazi kísértetváros"- hogy Sidrát idézhessem, ennél találóbban meg sem fogalmazhatnám az egész légkörét. Nem csak az egész város hátborzongató, hanem a benne élők is. Asherék, akiknek elég sok mindenhez közük van, nem a legjobb értelemben...A 3 jó barátné és az Asher fiúkkal való kapcsolatuk...Tilly és a múltja...Nem mellékesen Amelia, igen ő is sokban kötődik, ehhez a helyhez. Sokszor gyomorgörccsel olvastam, annyira izgultam, hogy Ameliának ne essen baja, és addig amíg nem derült mindenre fény, minden egyes apró információ morzsát alig vártam. Bár a könyvnek van egy pontja ...

Akkor jöjjön a Sírkertek királynője sorozat első része, az Örök kísértés. Kicsit lassan indult be a sztori, vagy csak nekem, mert nem volt időm olvasni, így csak 3-4 naponta tudtam a kezembe venni. És még ennek ellenére is imádtam! Nem hiszem, hogy sok szempontból lehet örülni egy megfázásnak, de én boldog voltam, hogy így a második felét a könyvnek egyben elolvashattam, de talán ennyi az összes jó benne… Vissza a könyvhöz, nagyon tetszett! Régebben olvastam csak ilyen nagy részben a nyomozásra épülő történetet, persze nem minden a nyomozás, csak ez a része most megfogott, és egy olyan régen látott barát érzését keltette. Úgy, mint az egész hátterében megbúvó „szellemeket látok” titok. Imádom a titkokat, és azt az időszakot, míg rávezet az író, majd a végén az ember a fejéhez kap „ Ja, hogy az azért volt! ; Oh, hogy az azt jelentette!” és stb. Ki nem hagyható része a szerelmi szál, amit még nem is hívnék annak, mert eléggé gyerekcipőben járnak a nyomozón lógó kísértetek, és a nő ki...