Amanda Stevens - Örök kísértés
Kicsit lassan indult be a sztori, vagy csak nekem, mert nem volt időm olvasni, így csak 3-4 naponta tudtam a kezembe venni. És még ennek ellenére is imádtam! Nem hiszem, hogy sok szempontból lehet örülni egy megfázásnak, de én boldog voltam, hogy így a második felét a könyvnek egyben elolvashattam, de talán ennyi az összes jó benne…
Vissza a könyvhöz, nagyon tetszett! Régebben olvastam csak ilyen nagy részben a nyomozásra épülő történetet, persze nem minden a nyomozás, csak ez a része most megfogott, és egy olyan régen látott barát érzését keltette. Úgy, mint az egész hátterében megbúvó „szellemeket látok” titok. Imádom a titkokat, és azt az időszakot, míg rávezet az író, majd a végén az ember a fejéhez kap „ Ja, hogy az azért volt! ; Oh, hogy az azt jelentette!” és stb. Ki nem hagyható része a szerelmi szál, amit még nem is hívnék annak, mert eléggé gyerekcipőben járnak a nyomozón lógó kísértetek, és a nő kiaknázatlan képessége miatt. De mit tudhat? Olyan izgatott voltam a kórház jelenetnél, hogy végre kiderül, és erre mégsem lettünk okosabbak, bár ha valami konkrétat elárult volna az írónő, már nem is lenne olyan izgalmas. Ősszegezve, újra csak azt tudom mondani, hogy tetszett (néha van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon tudok rosszat mondani egy könyvről sem…)és, hogy nekiállok a folytatásnak!
≈Aki szereti a Szellemekkel suttogót, a Grimmet és Ulysess Moore könyveit vagy esetleg egyiket sem, csak szereti a még feltáratlan titkokat, essen neki ennek a könyvsorozatnak!
10/7
Megjegyzések
Megjegyzés küldése