Luca D’Andrea – Lissy
 |
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalszám: 400
Kiadás éve: 2018
Műfaj: krimi, pszicho-thriller
Fordító: Bíró Júlia
|
A Lissy a harmincöt nyelvre lefordított A gonosz maga szerzőjének új pszichothrillere. Ugyanúgy egy szörnyű balesettel kezdődik, mint Luca D’Andrea nemzetközi sikerű, első regénye. Ezúttal nem a hegyimentő szolgálat helikopterét sodorja el a lavina, hanem egy menekülő fiatal nő kocsija csúszik meg a jeges úton és zuhan le a szakadékba.
A történet 1974-ben játszódik. Főszereplője Marlene, aki mielőtt megszökik a férjétől, Dél-Tirol legrettegettebb bűnözőjétől, ellop tőle egy zafírokat tartalmazó bársonyzacskót. A férj azonnal a felesége után küldi legkegyetlenebb bérgyilkosát.
A súlyos balesetet szenvedett asszonyt megtalálja és meggyógyítja egy elszigetelt hegyi tanyán élő férfi, aki jól ismeri a gyógyfüvek titkait. Aztán kezdetét veszi a bizarr fordulatok sora…
A Lissy 2017-ben elnyerte az év legjobb olasz nyelvű krimijének járó díjat, a Corriere della Sera szerint íróját végérvényesen a krimiirodalom élvonalába emelte.
A sok fantasy után már eléggé vágytam egy titkokkal teli történetre, mely a végletekig feszíti az olvasó türelmét, így boldogan fogadtam Luca D’Andrea új regényét, a Lissy-t.
Ugyan még nem olvastam az írótól, de a sok negatív vélemény és a fülszöveg sötétsége, plusz a végén található apró információ kellően megnyert magának. Ám nem sokkal az első fejezetek után rá kellett döbbennem, hogy a fülszöveg mennyire ártatlan és keveset sejtető, ugyanis ez a történet sokkalta félelmetesebb, mint azt elsőre gondolnánk...
A kezdet nem más, mint a fülszövegben ismertetett eset, avagy Marlene nagy szökése -zsebében a zafírokkal tömött zacskócskával-, és az ijesztően fájdalmas ütközés. Ezt az egyszerű, ám abszurd helyzetet fokozza a másnap reggel, mikor lehetőségünk adódik megfigyelni a rettegett Koboldot, a dél-tiroli bűnözés nagymesterét, Marlene férjét, azaz Herr Wegenert, miközben megteszi a nagy felismerést; a felesége, az egyetlen ember, akit valaha szeretett, elárulta és cserbenhagyta. Mindez a Koboldhoz mérten nem maradhat szó és cselekvés nélkül. Ráadásul a rejtélyes Konzorcium, mely még Wegenernél is hatalmasabb, sem hagyhatja annyiban az ügyet. Marlenenek meg kell fizetnie, mégpedig az életével..
Mindeközben a történet másik szálán Marlene életét egy kedves, idős, és rettentően furcsa Bau’r menti meg. A hegyi tanyán egyedül élő Simon Kellerben Marlene megfelelő társra talál, kinek elmesélheti balesete okát, életének egész történetét, de akiben nem bízhat meg, mert még nem tudja, milyen titkokat őriz az öreg.
A történet blokkok, visszaemlékezések vagy apró múltbéli közbeszúrások fel-felbukkanása a történet folyamán, segít képet alkotni a szereplők személyiségéről, arról, hogy mit is éltek át, hogy mi formálta őket azzá, amivé váltak. Mert egyikük sem olyan, mint ahogyan az elsőre látszik... Emellett segítenek megismerni a 70-es éveket és a háború szörnyűségeit is, ami még mindig hatással van a térségre. Megmutatják az átmenet nélküli változást -vagy inkább szakadékot- a nyüzsgő városi élet és a háborúban ragadt vidéki tanyák között. Ezek a kis közbeszúrások adnak gondolkodnivalót, mögöttes mondanivalót, tartalmat a menekülés és az üldözés feszültsége mellé.
Ami magát a szöveget illeti, néhol nyomdahibás, ami esetenként bosszantó, de elviselhető. A tördelése viszont érdekes, azt gondolná az ember, hogy idegesítően hat a sok rövid fejezet, ám pont ellenkezőleg, kézenfekvő és megfelelően tagolt. Kellemes olvasni, mert bármikor letehető és bármikor újra kézbevehető anélkül, hogy kizökkennénk a történetből.
Ez a tulajdonság pedig igencsak sokat segít a történet vége felé, mikor már az olvasó sem tudja, hogy hihet-e abban, amit addig olvasott... Mert ez a könyv tartogat jó néhány megdöbbentő meglepetést és fordulatot, mely nem hagy nyugodni.
Hogy miért?
Mert egyszerűen bizarr és szürreális mindaz, ami az utolsó 150 oldalban kezdetét veszi. A könyv pár pontján és a lezáráskor is átfut az ember agyán, hogy ki vagy mi hibáztatható a történtek alakulásáért? Mit jelképez a disznó? A jelen döntései vagy a múlt az, ami megpecsételte a szereplők sorsát? Lehet hibáztatni a világháború sanyarúságát? A láthatatlanul magasra emelkedő falat a városi fejlődés és az elszigetelt vidéki élet között? Vagy a mérhetetlenül nagy veszteségek az életben azok, amik halálunkig kihatnak az életünkre?
Egyik kérdésre sem ad kielégítő választ vagy magyarázatot ez a regény, mert csak egyben lehetünk biztosak, mikor az utolsó szavakat olvassuk, az író ránk bízza mindezek megválaszolását és megítélését.
Tehát, ha nem riadsz el a hetvenes évek átmenetétől és a rettentően bizarr eseményektől, vagy ha érdekel mit rejt a felszín és a hóhatár, akkor ez a te könyved!
Borító:
Őszinte leszek, elsőre Ron apukájának repülő autója jutott eszembe… Ezt a kis kitekintést leszámítva, illik a történethez, sötét, sejtelmes, de épp eléggé konkrét is. De engem valahogy, mégsem nyert meg annyira a féklámpa. 4 pont
Történet:
A legjobb jelző a bizarr. Bizarr, mert amennyire ártatlannak hat, annyira gonosz és sötét és megmagyarázhatatlan. Pont ahogyan a mesékkel vont párhuzam, mert amilyen ártatlannak tűnik egy Grimm mese kezdetben, olyan hamar válik szörnyűségessé. 3 pont
Karakterek:
Valahogy képes elérni azt az író, hogy mindenkit egy kicsit közel érezzen magához az olvasó, mert még a legaljasabb, legbecstelenebb szereplő is az emberi, érzékeny oldalát is megmutatja. 4 pont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése