Stephanie Garber – Legendary

Eredeti cím: Legendary
Sorozat: Caraval 2.
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 480
Kiadás éve: 2019
Műfaj: ifjúsági, fantasy, 
romantikus
Fordította:  Falcsik Mari
Egy összetört szív.
Egy megfizetendő adósság.
Egy vérre menő játék.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Donatella Dragna a Caraval varázslatos világában végleg megszabadult zsarnok apjától, és a nővérét, Scarlettet is megmentette egy baljós házasságtól. Lenne mit ünnepelnie a Dragna-lányoknak – de Tella még nem szabad.
Még a játék előtt, végső kétségbeesésében egyezséget kötött egy bűnözővel, és most olyasmivel tartozik neki, amit eddig soha senki nem tudott megszerezni. Ki kell derítenie a Caraval mester, Legend valódi nevét! Erre csak egyetlenegy esélye van: ha megnyeri a Caravalt.
Tella tehát második alkalommal is beleveti magát a legendás versengésbe, és ezzel keresztezi egy gyilkos trónörökös útját, belebonyolódik egy elátkozott szerelembe, valamint a titkok kusza hálójába… amivel bajba sodorja Scarlettet is.
A Caraval mindig is bátorságot, ravaszságot és áldozatokat követelt. Ám ezúttal még többet kér a játék: ha Tella nem tudja teljesíteni, amit az alkuban ígért, és nem szolgáltatja ki Legend igazi nevét, mindent elveszít – talán még az életét is. De ha nyer, Legend meghal, és a Caraval örökre megsemmisül.

Isten hozott újra a Caravalban… a játék még csak most kezdődik igazán!


A Caraval zárása után nagy hévvel vettem a kezembe ezt a kötetet, mert hajtott a kíváncsiság és a kaland utáni vágy, amit a lezárás előre engedett vetíteni. El se olvastam a fülszöveget úgy vágtam bele az olvasásba - így ért az első meglepetés -, Donatella gondolatai és cselekedetei öltöttek formát a papíron, nem pedig az első rész általam nagyon is megkedvelt figurája Scarlett kerül a középpontba. Mindez kezdetben nem hozott annyira lázba, ugyanis Tellát nem sikerült túlságosan megkedvelnem az előző rész során, így a történet sem szippantott be azonnal.

Mindez igaz is volt nagyjából két fejezet erejéig, mikor is már alig bírtam letenni a könyvet. Vonzott a sok megválaszolatlan kérdés, az abszurd helyzet kialakulása és a mélyen rejlő motivációk. Tella zabolátlansága és vakmerősége üdítően más volt, mint Bíborka személyisége és ennek köszönhetően egy más módon, de igencsak kedvelhetővé vált a szememben. 

Mi mindenre képes valaki, hogy egy rég látott szerette újra mellette állhasson? Mennyi hazugságot és félrevezetést bír még el egy testvéri kötelék? Hogyan lehet képes bárki is választani a szeretet és a szerelem között? És milyen áldozatot kell hoznia mindkettőért?

Tella valóban nagy terhe rakott a saját vállára, mikor mindezek átgondolása nélkül belevágott a játékba. Egy olyan játékba, mely ebben a részben szintet lépett és valami grandiózusabb, valósabb és egyben  hihetetlenebb kerekedett ki belőle, mint azt el mertük volna képzelni. A mágia természete más, mint azt eddig gondolhattuk, az egész világ más, mint az eddigi két kis sziget és a már megismert karakterek is igencsak mások.. A Tella mellett belépő új szereplőkről nem is beszélve. Mindezek és Legend kilétének felfedése utáni hajsza, egybekötve a személyes motivációval, csak úgy sodorja az olvasót oldalról oldalra, mely szítja a kíváncsiságot.

A Caraval világában tényleg semmi sem az, aminek látszik, ám Valenda városa még ezt is képes felülmúlni, ugyanis nem csak kitágítja az eddigi világot, hanem egyenesen a feje tetejére állítja a Fátumok és egy titokzatos trónörökös segítségével.

Ha egy olyan történetre vágysz, ahol szinte senki sem az, akinek látszik, és ahol a tét egyre csak nő és nő, akkor ez a te könyved!

Köszönöm a Kolibri Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a szövevényes történetet, ahol az ember már saját magának sem hihet!

Borító:
Szintén szépséges és óriási könyvet borít. 5 pont

Történet:
Kilépett az előző kötet szűkös világából és egy sokkalta bonyolultabb és szövevényesebb történetbe invitált. Nem varázsolt el úgy és valahogy nem izgultam annyira, nem éreztem át annyira a nagy döntés súlyát, mint Scarlett esetében, de így is gyorsan fogytak az oldalak. 4 pont

Karakterek:
Tellával kapcsolatos kezdeti ellenérzéseim hamar semmivé lettek, ám ennek ellenére - és Dante személyét leszámítva -, csalódtam a már megismert szereplőkben. Hiányzott belőlük az első részben oly' szerethető összetartás és melegség. 4 pont

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Kresley Cole - A tél halálos csókja

Megint esik, szerda