Sarah Dessen – Altatódal


Egy történet, melyben nem minden úgy alakul, ahogy azt elsőre gondolnánk...

A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.

Meglehetősen kettős érzelmeim vannak, ezzel a könyvel kapcsolatban. Még régen, egyszer, valamikor nagyon megfogott a borítója, és a fülszövege is, és most, hogy ajándékba megkaptam, arra ösztönzött, olvassam el, ne halogassam tovább. Talán az évek múltának tudható be, hogy már nem kötötte le annyira a figyelmemet ez a történet, mint azt korábban gondoltam.

Mégis nagyon megfogott a könyv sokrétű üzenet, hogy merjünk kockázatot vállalni, hogy ne féljünk a változástól, ugorjunk fejest, vagy különben az életünk csak önmaga homályos lenyomatává lesz, és később megbánást szül majd az elvesztegetett lehetőség. Valahol az altatódalban is felfedezhető mindez, ami mint egy fájdalmas, ám gyönyörű motívum vonul végig a történeten. Ez a dal kulcsfontosságú, mert amellett, hogy végigkíséri Remy életét, Dexter révén teljesen átlényegül az üzenete, így végül nem szomorúságot és megbánást hordoz magában, hanem egy új korszak kezdetének összes lehetőségét, reményét, és ismeretlen buktatóit. Az elhagyatottságot érzése átfordul kötödéssé.

Mindezt, az szép üzenetet és ennek beteljesülését, megnehezítette Remy oly sokszor felbukkanó szkepticizmusa, túlelemző és agyon bonyolító hajlamai. Ugyan ezek sokszor humorossá és könnyeddé varázsolták a cselekményt, de ugyanannyiszor, ha nem többször nehezítették el és lassították le a történések folyamát. Ezek miatt nem is tudtam vele azonosulni, sőt sokszor éreztem terhesnek a személyét, egyszerűen kiábrándítóan viselkedett. Természetesen megértem, hogy csak ezt a nehézségekkel teli utat bejárva tudta megismerni önmagát, és felismerni, mi számít értéknek, ám eközben szinten mindenkit kizárt és félredobott, nem vett figyelembe mást, csakis önmagát. Miközben ott van neki a sokoldalú, leleményes, megértő és rettentően kitartó Dexter, aki nem akar mást csak szeretetet, törődést adni, és viszont kapni.
Mindezt figyelembe véve egy rettentő jó alapokon nyugvó történetet kaptam, de a kidolgozása, a karakterek személyisége, cselekedetei, és az egész könyvet belengő hangulat, az üzenetet leszámítva, nem lesz maradandó emlék.

≈Sajnálom, mert nagy lelkesedéssel, és nem kis reménnyel fordultam a könyv felé, de nem tudta mindazt beváltani, amit elvártam tőle.
10/6


Megjegyzések

  1. Én amikor 1,5-2 éve olvastam egyszerűen imádtam. Végre egy olyan történet volt ami nem csak a csöpög a romantikától és elvannak meg összevesznek dolog hanem volt mélyebb érteleme. Azóta is hálás vagyok a nővéremnek mert azon a téli délutánon a kezembe adta hogy olvassam el. (Bár ő ezt nem tudja :) ) Engem leginkább az fogott meg benne hogy Remi megismeri mi is a szerelem és hogy ne dobja el csak amiatt amit az anyjával és annak férjeivel és az apjával történt.
    Dex vicces bolondos húzásait imádtam, főleg ahogy életet vitt Remybe és nem adta fel az elutasítások ellenére sem.
    Fantaszitkus könyv gyönyörű borítóval.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahol igazad van, vagy akár teljes mértékben is, de én nem tudom így szemlélni a történéseket..
      Tetszik a könyv üzenete, sőt.. De valahogy az a köntös, amibe bújtatva lett, számomra néhol túlzó, néhol pedig éppen kevés volt. Emiatt, és mert egyszerűen nem tudtam egyetérteni Remyvel, a történetet sem tudtam megkedvelni.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

River Solomon – Kegyetlen szellemek

Karen Dionne – A ​lápkirály lánya

Krausz Emma – Osztálykép

Neil Gaiman & Michael Reaves & Mallory Reaves – Ezüst álom

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs