Soman Chainani - Jók és Rosszak iskolája

Eredeti cím: The School for Good and Evil
Sorozat: Jók és Rosszak iskolája 1.
Kiadó: Twister Media
Oldalszám: 584
Kiadás éve: 2015
Műfaj: ifjúsági, fantasy
Fordító: Bozai Ágota
Illusztrálta: Iacopo Bruno
Ti vajon hova kerülnétek?
Lehet tippelgetni, de nem biztos, hogy igaza lesz az embernek.. Az is előfordulhat, mint a főszereplőkkel, és akkor kezdődik még csak a nagy kaland... 
A hátsószöveg:

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.



A fülszöveg elolvasása után teljesen más történet elevenedett meg előttem, mint amire számítottam.

De, ami a szemem előtt bontakozott ki sokkal több, jobb lett a vártnál. Ötletes, sokszínű, humoros, érdekes, egyszerűen elvarázsolt. Már ott varázslatos, mikor egy kitalált világból, a mesék világába csöppenünk. És csak ott válik igazán érdekessé, mikor a várt eredmény helyett, valami teljesen váratlanba botlunk. Tehát a két főszereplőnk útja igencsak másként alakul, mint ahogyan azt eltervezték. Pontosabban másként, mint ahogy Sophie eltervezte…

Remek karakter a maga nemében. Ártatlan, jótevő, akin lehet, segít; ám már az első oldalaknál világossá válik, hogy mindezt csak magáért teszi, önző, törtető és hiú. Teljes ellentéte Agathának, mint tűz és víz. Agatha, bár mindenkit utálni látszik, és kerüli a társaságot, a lelke mélyén mindenkinek a legjobbat akarja, becsüli egyetlen barátját, csakúgy, mint ahogyan félti ördögi macskáját. De ki mondta, hogy ez ember nem változhat? Vagy azt, hogy a külsőnk határoz meg minket? És ha már itt tartunk, mi alapján döntjük el ki jó, és ki rossz? Minden ennyire fekete-fehér lenne?

A történések kavalkádjában bebizonyosodik, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, még a mesék világában sem… Felváltva találjuk a szereplőket, hol a jó és hol a rossz szerepében, és mindezt olyan ütemben váltogatva, hogy mi magunk sem tudjuk eldönteni, hogy most ténylegesen létezik-e jó, s rossz ebben a világban.

Mikor történt olyan egy mesében, hogy a rosszak összefogtak és segítettek egy jó ügyben? Vagy, mikor esett meg az utoljára, hogy a jók alaptalanul megtámadták a békés rosszat?

Szóval ez semmiképp sem egy átlagos mese egy Egyszer volt, hol nem volt kezdettel, és Boldogan éltek, míg meg nem haltak véggel. Jóval több ennél. Mint ahogy a könyv vastagsága is mutatja, elég sok minden van belesűrítve ebbe a könyvecskébe. Talán egy kicsit túl sok minden is, így néhány történése előre megjósolható, sőt kiköveteli, hogy úgy legyen, ahogy. Ám, amit a vége tartogatott, azt nem lehetett megjósolni, és végképp nem lehetett felkészülni rá… 

Vajon mi mindent bír ki egy barátság? Remélem a következő részből kiderül:)

Borító: 
Gyönyörű. A borító és minden egyes kis rajz, ami a könyvben található, tökéletesen passzol a történethez. És, ami ennél is több, segít elképzelni ezt a komplex világot, amihez nem kis fantázia kell. 5 pont

Történet: 
Rendkívül összetett, csavaros, és sokkal több mindent tartogat, mint amit érintettem. Egyik fő erőssége a párbeszédekben rejlik. Mindegyik elmés, humoros, mondhatni életszerű, és nagyon is szórakoztató. Nem egyszer fordult elő, hogy hangosan nevettem, mégpedig a vonaton, utazás közben… Ám van egy-két apró hibája, de szerencséjére ezek elvesznek a sok jó közt. 4 pont

Karakterek: 
Az biztos, hogy mindent megmutat. Mondjuk mit is várhat az ember, ha ellentétes szellemiségű iskolákról van szó? Pont azt, hogy minden legyen a palettán, olyan, akit szerethetünk, és olyan is, akit szívből utálhatunk. Ezt tökéletesen hozza is a könyv. 5 pont

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Diana Wynne Jones: Az égi palota (Palota 2.)

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - A tél halálos csókja