Hercegek, bálok, éjféli csókok és az angol humor - második rész
Vendégbejegyzés - NightFlowerCaptain
Eloisa James Tündérmesék című sorozata olyan mindenki által ismert történeteket dolgoz fel, mint a Hamupipőke, a Szépség és a Szörnyeteg, a Borsószem királykisasszony (és a még magyar fordításért kiáltó Rapunzel) beágyazva a jól ismert, és immár örömmel fogadott angolos 19. századba.
Kate egy bálon megismerkedik a vonzó Gabriellel, ám mindketten tudják, hogy az egymás iránt érzett ellenállhatatlan vonzalmuk nem vezet sehová. A férfi ugyanis egy másik nő jegyese.
Sajnos az első részről nincs több fülszöveg, de nem is baj, mert nagyon ügyesen és érthetően fel van építve a Hamupipőke feldolgozás világa.
A herceg a már az írónőtől lassan megszokott markáns, férfias vonásokat és határozott jellemet képviseli, Kate azonban megdöbbentő, hogy milyen tökös. Tényleg.
Valójában, ha végig gondoljuk, logikus is, hiszen annak a lánynak, aki a nyakába veszi a ház és a birtok felelősségét, bizony határozottnak, okosnak és erős kezűnek kell lennie a szó mindkét értelmében.
Szeretem a Disney változatát ennek a történetnek, de egy ilyen nő nem hagyja, hogy megtépjék a ruháját, és nem szalad sírva a szobájába, ha megsértik, miután túlélte a szüleinek a halálát és egy egész házat tart fenn, az meg kellett, hogy szilárdítsa őt.
Így tehát megismerkedünk egy Hamupipőkével, akit inkább neveznék Hamuszupernőnek.
Voltaképpen kapunk egy nagyon kreatív, nagyon erotikus, nagyon szerelmes és nagyon varázslatmentes Disney mese feldolgozást, szerethető mellékszereplőkkel, ismételten jó párbeszédekkel és egy nagy csésze angol teával.
Linnet igazi Szépség. A báli szezon legszebbjeként ahhoz mehetne feleségül, akihez csak akar, ám egy ártatlan flört és egy rossz döntés mindent megváltoztat. Jó hírén folt esik, így nincs más választása, mint hogy hozzámenjen a rossz természetéről elhíresült őrgrófhoz, Piers Yelvertonhoz, a Szörnyeteghez. Ehhez azonban először meg kell győznie a férfit arról, hogy elvegye…
Piers egy gyermekkori sérülés miatt mogorva, magának való ember lett, akiről azt pletykálják, képtelen bensőséges kapcsolatot kialakítani a nőkkel, és mindenféle asszonyi vonzerőnek ellenáll. A talpraesett Linnetet azonban nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon a kihívások elől. Két hetet ad magának arra, hogy elérje, a világtól elzárt walesi kastélyban élő férfi visszavonhatatlanul belészeressen… Ám a lány egyvalamivel nem számol: hogy kettejük párbajában elveszítheti a szívét…
Eloisa James (Éjféli csók) legújabb regényében a Szépség és a Szörnyeteg találkozásának lehetünk tanúi, végigizgulhatjuk ennek a káprázatosan fordulatos és humoros regénynek minden pillanatát: vajon a Szépség megszelídíti a grófot, vagy a Szörnyeteg végérvényesen darabokra töri Linnet szívét és álmát, hogy ő is megtalálja a boldogságot?
Aggodalomra semmi ok, ismét egy nagyszerű regénnyel állunk szemben. A történet izgalmas, erotikus, néha megható és úgy alapjában véve rendkívül humoros, ahogy már megszokhatta az ember Eloisa Jamestől.
Piers a legjobb 19. századi Dr. House, fanyar, gúnyos humora hol megnevetteti az embert, hol pedig elborzasztja egy kissé. Azonban Linnetet sem kell félteni, éles nyelvével és szellemes meglátásaival gyakran mosolyra fakasztja az embert, nagyszerűen kiegészíti és felvidítja a morcos Szörnyeteget.
Igaz ugyan, hogy ennek is kevés köze van az eredeti meséhez, egyáltalán nem sajnálom, hogy így történt. A mellékszereplőkkel, bonyodalmakkal és tüzes szócsatákkal együtt szórakoztató és felemelő olvasmány.
Az elképesztően intelligens és jóképű, ám a lelkében sötét tragédia emlékét őrző Tarquin, Sconce nagyhatalmú hercege tisztában van vele, hogy a mutatós és divatosan karcsú Georgiana Lytton megfelelő hercegné lenne a számára. Akkor hát miért kalandoznak a gondolatai állandóan a lány ikertestvérére, a gömbölyded, akaratos és a társadalmi normákra teljességgel fittyet hányó Oliviára? A lány nemcsak hogy egy másik férfi jegyese, de közte és a herceg között kibontakozó illetlen – ámde részegítő – románc egyértelművé teszi, hogy nem válna jó hercegné belőle.
Tarquin eltökélte ugyan, hogy rangjához méltó feleséget választ, mégsem tudja kizárni a gondolataiból Oliviát. Amikor pedig úgy tűnik, a logika és a kötelesség már-már győzedelmeskedik a szenvedélyen, a herceg lassan ráébred, hogy a tökéletességnek vajmi kevés köze van a szerelemhez…Eloisa James (Szelíd szépség, Éjféli csók) legújabb regényében a már jól ismert Borsószem királykisasszony című mese elevenedik meg új, izgalmas, érzelmekkel és szenvedéllyel teli, ugyanakkor igazán szórakoztató köntösben.
Bevallom, ez a rész a kedvencem az összes közül. Akkor olvastam, amikor Visegrádba igyekeztünk sétahajóval, és a körülöttem ülők többször is furcsán néztek rám, mivel folyton hangosan felnevettem.
Ha még nem tapasztaltad azt az érzést, amikor nem bírod visszafojtani a hangos röhögést egy könyv miatt, azonnal olvasd el Az én hercegemet. Tényleg. Iszonyúan vicces és szellemes.Ismételni tudnám magam, hogy kreatív, egyéniséggel rendelkező karakterek, emberi sorsok, romantika, trágárság (mostantól kezdve a kedvenc szidalmazó szavaim közé tartoznak többek között a hombárfejű, a szakállmatyi és a tökfilkó megnevezések. De leginkább a szakállmatyi), olyan szellemi párbajok, hogy az ember csak mereszti a szemeit, és a többi, és a többi.
Ha egy könnyed, izgalmas, erotikus olvasmányra vágysz, mindenképpen vedd a kezedbe Eloisa James egyik regényét, garantált a szórakozás.
Nem szokásom, de zárásként beillesztem az egyik kedvenc idézetemet a könyvből:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése