George R. R. Martin - Varjak lakomája

Miután túlverekedtem magam a maradék néhány száz oldalon, itt is vagyok a bejegyzéssel a Trónok harca-sorozat negyedik részéről, a Varjak lakomájáról. Nézzük is a fülszöveget, utána pedig kitárgyaljuk a könyvet: (Egyébként már ez is spoileres infókat tartalmaz, szóval ha még nem olvastad az előző köteteket, most inkább nézz másfelé!) 

A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő.
Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború, Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos – a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról…

Bevallom, némi félelemmel vettem a kezembe ezt a részt, hiszen annyit hallani róla, hogy ez a leggyengébb darabja a sorozatnak, unalmas, vontatott, stb... Pont ezért volt kellemes csalódás, hogy végül mennyire elnyerte a tetszésemet a kötet. 

Ugye, a legtöbben azért sütik rá, hogy rossz, mert a negyedik részben zömében olyan szereplők sorsába nyerhetünk betekintést, akik eddig mellőzve voltak vagy egyáltalán nem szerepeltek, tehát teljesen új és ismeretlen karakterek. Éppen ezért az olyan közönségkedvencek, mint Jon, Dany vagy Tyrion, kimaradnak ebből a kötetből. És szerintem ezért sokan rögtön rossznak könyvelték el, amit nemcsak nem értek, de egyenesen dühít. Valahogy gyerekesnek érzem azt a hozzáállást, hogy "nem szerepel a kedvencem, tehát nem is tetszik"... Szerintem sokan elsiklanak afölött a tény fölött, hogy Martin még mindig zseniálisan jó író és ezért adhatnának egy esélyt az új karaktereknek. De tényleg, pontosan a karakteralkotás az egyik fő erőssége, bízzunk már benne annyira, hogy tudja, mit miért csinál és kit miért hoz be a történetbe!

De akkor kikről is olvashatunk a negyedik részben? 

Egy kis Jaime, mert ti is beláthatjátok, hogy nélküle
nem lehet megírni ezt a posztot ˇˇ
Az események fő sodrása Királyvárba kalauzol minket, ahol igencsak zajlik az élet. Itt Cersei és Jaime kap rengeteget színteret, valamint Margaery és Loras - az én legnagyobb örömömre! Nyílt titok, hogy nekem Jaime a szívem csücske és nagyon örültem, hogy ennyit olvashattam róla. Kövezzetek meg, de én eddig Cerseit is szerettem, csíptem, hogy gonosz és mindig örömmel olvastam az ármánykodásait... DE! Amit ebben a részben csinál, azzal nagyon kiverte nálam a biztosítékot. Kezdjük ott, hogy amióta Jaime elvesztette a kardforgató kezét, Cersei úgy viselkedik vele, mintha az ő szemében már az értékét is elvesztette volna és ott bántja, ahol tudja... Bevallom, én imádtam őket együtt, és még most is szurkolok egy kicsit, hogy újra egymásra találjanak, de azért borzasztóan haragszom Cersei-re és megérdemli, amit a könyv végén kapott!

Aztán, a már ismert karakterek közül szerepel még Brienne és Sam, akik mindketten okoztak azért néhány érdektelen percet... Brienne alapvetően szimpatikus, de kezdem megunni, hogy az egész karaktere egyetlen dologra épül, nevezetesen, hogy mindenki meg van róla győződve, hogy mivel nő, nem tud harcolni, aztán Brienne jól helybenhagy mindenkit. Aztán ott van Sam, akit én sosem szerettem igazán, nem tudok együttérezni vele, nem tudnak meghatni a szerencsétlenkedései, és nem is igazán örültem, hogy ennyire fejezetet kapott a negyedik könyvben. 

Kapunk néhány újdonságot is, például a Vas-szigeteken közelebbről is megismerjük Theon családját és zajlik egy jó kis királyválasztó gyűlés is. Vagy ott van a Martell-ház, akikről eddig csak említés szintjén volt szó, most viszont rendesen belecsöppennek az események sűrűjébe. Ezeket a szálakat is kifejezetten izgalmas volt olvasni, ahogy Sansa és Arya fejezeteit is... Mindegyik bőven tartogat meglepetéseket és jó néhány elképesztő fordulatot! 


Ahogy a cím is sugallja, itt már valóban csak a tetemeken lehet lakmározni és még így is mindenki dulakodik azért a kevésért, ami még megmaradt. Iszonyú érzékletesen van bemutatva, mennyire kietlen és halálszagú minden egyes város Westerosban és hogy mit tett az emberekkel a háború. Akár olvasás nélkül is érdemes böngészni az idézeteket, rengeteg igazságot rejt ez a rész is, ahogy már megszokhattuk. Az írásmódról nem tudok sok újat elmondani, Martin stílusa változatlanul zseniális. Talán ebben a részben kicsit túl hosszúra nyúlt néhány jelenet és meghatározott időközönként felesleges részletességgel elolvashattuk, ahogy emberek lovagolnak a sárban... De mindez a nagy egészben vajmi keveset számít, én azt mondom. Mert ha az embert berántja ennek a zseniális könyvnek a világa, garantálom, hogy néhány ilyen apróság egyáltalán nem fogja érdekelni. 

Nem maradt más hátra, mint fejest ugrani az ötödök könyvbe és felfedezni, milyen kalandokba keverednek mindeközben a többiek!

Kedvenc szereplők: Jaime, Margaery, Loras, Arya

Kedvenc idézet: Ser Ryman csörtetett oda a bitófa lépcsőjéhez egy kócos, ápolatlan nő társaságában, aki ránézésre ugyanolyan részeg lehetett, mint a nemes. Ruháját elöl összefűzte, a hasánál azonban valaki kioldotta, így előbuggyantak hatalmas, súlyos, nagy és barna bimbójú mellei. Fején ferdén ült egy bronzból kovácsolt korona, melynek felületébe rúnákat véstek és apró, fekete kardokkal rakták körül. Amikor meglátta Jaime-t, felnevetett.
– Ez meg ki a hét pokol?
– A Királyi Testőrség parancsnoka – felelte Jaime hűvös udvariassággal. – Én is ugyanezt kérdezném tőled, hölgyem.
– Hölgyem? Én nem vagyok hölgy! Én a királynő vagyok!
– A nővérem ezt meglepve hallaná.
– Ryman nagyúr saját kezűleg koronázott meg. – Megriszálta széles csípőjét. – Én vagyok a kurvák királynője.
Kizárt dolog, - gondolta Jaime, - ugyanis ezt a címet is a nővérem bitorolja.

10/9

MeowMimi~ 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Könyvek sokkoló befejezéssel