Sara Raasch - Hó, mint hamu

Gondolnád, hogy egy kis hideg fuvallat...
...de inkább feltüzeli az érdeklődést, mintsem enyhülést nyújtana a meleg nyári napokban. 
A fülszöveg:

Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Valóban lenyűgöző. Egyszerűen hihetetlen, egy komplex, teljesen új és egyedi világot varázsol a szemünk elé.
Lassanként, apró információmorzsákkal kezd, majd ahogy egyre jobban haladunk a történésekben, egyre jobban érezzük, hogy egy kis hószállingózásból rettentő hóviharrá növi ki magát a történet.
Magával ragad, majd beszippant és el sem enged. Főleg Meira személyisége szögez a lapokhoz, pontosabban annak a megtalálása. A folyamatos kétely, hogy ki is ő, és hol a helye. A bizonyítani akarás, hogy ő elég jó Télországnak, és nem mellesleg Mathernek is. A dac, amivel minden próbát csak azért is kiáll. A bátorsága, ami miatt mindennel szembe tud nézni. A szíve, ami több felé is húz. De legfőképp a múltja, ami még számára sem világos, és minden álomban töltött pillanatába belopja magát…
Vajon mi történt messze messze a múltban, amire senki sem akar emlékezni? Ennek mi köze a jelenhez? Ki dönti el, hogy kik vagyunk? Meghatározhatja más a sorsunkat, vagy mi rendelkezünk felette? Harcolhatunk valami olyanért, amit nem is ismerünk? Ha a testünket bezárják, a lelkünk is rács mögé kerül? Hol a remény határa?
Mind olyan kérdések, amik előre viszik a történetet, és gondolkodóba ejtik az olvasót.
Csakúgy, mint az elfogottak helyzete.
Nem árulok el túl sokat azzal, ha megemlítem mennyire lenyűgözött a fogolytáborokban élők lelkiereje. Az idei utolsó történelem óránkon 4 koncentrációs táborból menekült nő sorsával foglalkoztunk, és megkaptuk feladatnak, hogy írjuk le, mi jut eszünkbe a “felszabadulás” és a “hazatérés” szavakról. Nem tehetek róla, de rögtön ez a könyv úszott be lelki szemeim elé. Így tudatosult bennem, hogy milyen jól is ábrázolta az írónő az ott élőket. Végül arra jutottam, hogy a történetük megmutatja milyen határtalan is az emberi kitartás, reménykedés. Hogy még a bezártságban is képesek voltak megtalálni a maguk szabadságát. És mindez, leírhatatlanul lenyűgöző.
Mint ez a könyv, aminek alig várom a folytatását! Köszönöm Twister Media és  Kildara, hogy elolvashattam ezt az apró csodát!
10/10*
(bővebben a Kildara oldalán)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Anne Bishop – Holló a hollónak

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Michael J. Martinez – Az Enceladus-krízis

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

A. O. Esther – Frigg rokkája II.