River Solomon – Kegyetlen szellemek

Eredeti cím: An Unkidness of Ghosts
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 348
Kiadás éve: 2018
Műfaj: sci-fi
Fordító: Kőműves Erika
Távol az otthontól.

Aster egy űrhajó alsó fedélzetén, a nyomornegyedben él. A Matilda nemzedékek óta hordozza az emberiség maradékát, hogy eljuttassa őket a mitikus Ígéret Földjére. Az út során a hajó irányítói szigorú morális szabályokat erőltetnek az Asterhez hasonló sötét bőrű utasokra, akiket nem tekintenek teljes értékű embernek, és méltatlanul, szinte rabszolgaként bánnak velük. 

A Matilda uralkodójának boncolása során meglepő kapcsolatra derül fény a férfi halála és Aster édesanyjának negyed századdal korábbi öngyilkossága között. Miután a lány összetűzésbe keveredik egy brutális munkafelügyelővel, rájön, hogy talán lejuthat a hajóról, ha harcolni is hajlandó céljaiért.

Mikor a Könyvfesztivál keretében a Főnix Könyvműhely standjánál felajánlották, hogy választhatok a sok-sok új megjelenés közül, nem kevés hezitálás után -szerintem érthető, hogy ilyen helyzetben milyen nehéz is döntést hozni-, végül Rivers Solomon könyvére esett a választásom. Hogy miért?

Megfogott a gyönyörű kék borítójával, és az elképesztően abszurd fülszövegével, így nem kellett több, máris gyömöszöltem bele a táskámba, nehogy a kiadó vagy én meggondoljam magam. És cseppet sem bántam meg, hogy ezt a könyvet választottam.

Már a fülszövegből süt, hogy egy nem mindennapi sci-fi történet elevenedik meg a lapokon, de őszintén nem számítottam arra, milyen mélységei lesznek ennek a történetnek.

A nyitó jelenet brutálisan kegyetlen, hogy megmutassa a kialakult helyzet súlyát és valódiságát, ám mindezt csak a könyv világának ismeretében, később lehet kijelenteni. Éppen emiatt első olvasatra, rettentően felkavaró élmény az, ami a szemünk láttára bontakozik ki. Nagyon merész ötlet egy kötetet hasonlóan sokkoló jelenettel indítani, hisz sokan az első pár oldal hatására döntenek az olvasás vagy egy másik könyv mellett. Ám, ha valaki mégsem retten vissza -úgy dönt, mint én-, akkor egy elképesztően kalandos, kockázatos és érzelemdús történet részévé válhat, melynél a gyomorgörcs és az állandó nyugtalanság elmaradhatatlan kellékek.


Maga a cselekmény nagyon lassan halad előre, hisz előbb meg kell ismernünk a fennálló világot minden egyes homályba vesző sarkával együtt. Ebből a szempontból tökéletes választás Aster személye, aki a mi világunk nézete szerint sem egy hétköznapi lány, és aki elszántságával és tudásával felvértezve nem nyugszik, míg ki nem tör elrendelt sorsa keretei közül. Rajta keresztül válik világossá és valósággá mindaz, ami az űrhajón történik már hosszú évtizedek óta. És ez a valósság megrendítően szörnyű.

"Nem kívánt sokat. Nem kellett, hogy csodálják vagy szeressék, vagy szép dolgokat mondjanak neki. Csak valami tiszteletfélét szeretett volna azon az alapon, hogy ő is élőlény. Valódi, lélegző, gondolkodó, mozgatható részekkel, meg minden."

Bepillantást nyerhetünk abba, milyen is az az élet, mely egy elnyomó hatalom keze alatt sarjad, melynek gyökerei már a múltba vesztek, és melynek rendszeressége csupán a megszokáson és beletörődésen nyugszik. Asher világában az öröm ritka kincs, csakúgy, mint a tisztelet vagy annak bármily' apró jele, míg az igazolt zsarnokság kegyetlenségei mindennaposak. Nagyon megható és mellbevágó mindaz, amit rajta keresztül -és két másik karakter visszaemlékezéseiből- megtudunk a hajóról és az ott élőkről. Nem kevés társadalomkritikával van átitatva, miként a fő kiindulópont abban rejlik, hogy az alsó fedélzeten élők a felsők jólétéért, sőt rongyrázásáért szűkölködnek. De miért? Mert a történelem könnyen átírható, ha már senki nem emlékszik a múltban élő egyenlőségre. Mert mindig is könnyebb volt az elcsigázottakon, a félelemben élőkön uralkodni. Mert kell valaki, akin az ember kiélheti mindazt a felgyülemlett frusztrációt, amit a bezártság okoz. És ha ez a valaki már nem is ember a szemében, akkor az ellene elkövetett bűnök már nem is minősülnek igazi bűnnek, nincsenek következményei...

Minden szörnyűség ellenére számos apróság rejlik a történetben -megbújva a kegyetlenség, az önkény és az elidegenedés mögött-, mely reményre ad okot mind Ashernek, mind nekünk, olvasóknak. Ilyen reményforrás a fülszövegben említett rejtély, mely amíg magával az űrhajón való élettel ismerkedünk, sokáig csak a háttérben lappang, mégis végig ott motoszkál, és nem hagy nyugtot. Vajon mi a kapocs? Min ügyködött Asher anyja? És mi történt vele valójában? Hova tart ez az utazás? De ami a legfontosabb, mikor lesz vége? Ezekre a kérdésekre adott válaszok egytől egyig a változás kulcsát jelentik, mert mind az áhított szabadsághoz és igazsághoz vezetnek. De az út, amit be kell járni a válaszokért, hosszú és fájdalmas, még a pillanatnyi boldog szerelem sem könnyít rajta.

A könyv szerkezetéből adódóan a legutolsó pillanatig kérdéses, hogy mi lesz a vége. Egyáltalán nem nyújt segítséget az utolsó oldalak tekintetében a fejezetek tudományos névvel való illetése sem, ami kezdetben utalt az adott fejezet problémáira, kihívásaira. Sőt, az egész történetet körbelengő titok megoldása is várat magára az utolsó percig. Ebből fakadóan az utolsó ötven oldal felfokozott hangulatú és izgalmas. A végétől pedig a hideg is kiráz.

Ha egy izgalmakban gazdag, a tűrőképesség határait feszegető történetre vágysz, ahol az egyenlőség, a tisztelet, és az igazság szavakat hírből sem ismerik, akkor neked való ez a történet.

≈Köszönöm a Főnix Könyvműheynek ezt a felejthetetlen űrutazást!

Borító:
Minden apró utalásával együtt gyönyörű. 5 pont

Történet:
Megható és kegyetlen. Az elnyomáson át a szabadság érzéséig minden érzelmet felsorakoztat. Egyetlen hibája, hogy a rejtély, a szabad élet kulcsa túlságosan háttérbe szorult a hajón való élet bemutatása mellett. 4 pont

Karakter:
Fantasztikusak. Mindjükben több rejlik, mint amit a felszín mutat, mert a rendszer miatt rejtőzködniük kell. 5 pont



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Imre Viktória Anna – A villámsújtotta torony

Harry ​Potter – Roxfort Évkönyv

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

M. Leighton - Down to you

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens