Sara Raasch – Jég, mint tűz

Eredeti cím: Ice Like Fire
Sorozat: Hó mint hamu 2.

Kiadó: Twister Media

Oldalszám: 560

Kiadás éve: 2017

Műfaj: fantasy, ifjúsági

Fordító: Bozai Ágota

Harcos vagy királynő?

Három ​hónap telt el azóta, hogy Télország lakói felszabadultak, Tavaszföld királya, Angra pedig eltűnt. Minden nagyrészt Cordell segítségének volt köszönhető.

Meira királynő csak azt akarja, hogy a népe biztonságban legyen. Amikor eladósodásuk Cordell országa felé arra kényszeríti a télországiakat, hogy adósságukat ásványkincseik bányászatával egyenlítsék ki, nagy erejű és feltehetőleg veszélyes tárgy kerül elő a földből: Primoria elveszett mágiasztere. Amikor a világnak legutóbb ilyen varázslathoz volt hozzáférése, az nagy pusztulást hozott. Így amikor Cordell királya parancsot ad, hogy Meira és Theron induljon küldetésre, hogy felfedezzék a mágiaszter titkait, Meira azt tervezi, hogy szövetségesek toborzására használja az utazást. Célja, hogy a mágiaszter elzárva maradjon, és Télország biztonságban lehessen… akkor is, ha ez szakítást jelent Theronnal. De vajon sikerülhet ez úgy, hogy közben ne veszélyeztesse szeretett népét?

Mather csak szabad akar lenni. A télországiak által elszenvedett borzalmak még frissek és fájók Jannuari lakóinak életében. Olyannyira, hogy ettől Télország sebezhetővé válik Cordell agressziójával szemben. Amikor Meira elindul szövetségeseket keresni, Mather úgy dönt, a saját kezébe veszi Télország biztonságát. Vajon vissza tudja építeni lerombolt királyságát, és képes lesz megvédeni népét az új veszélyektől?

Ahogy egyre szorosabbra szövődik az árulás és a hatalom hálója, Theron a mágiáért harcol, Mather a szabadságért… Maira pedig rádöbben, hogy talán nemcsak Télországért, hanem az egész világért kell harcolnia.

Ezután a csábító és sokat ígérő fülszöveg után egyszerűen nem tudtam ellenállni, mindenképp be kellett szereznem a Hó, mint hamu folytatását. Szerencsémre a Twister Media jóvoltából már a nyár elején birtokomba került a Jég, mint tűz.

Akkor, miért is váratott magára eddig?

Manapság sok író dönt a három könyves felállás mellet, amivel mindaddig semmi gondom nincs, amíg a középső kötet nem válik egy átvezető, az utolsó könyv hangulatát és nagy izgalmát megalapozó kiegészítéssé. Sajnos a Jég, mint tűz olyan, mintha csak az első és az utolsó kötet közti űrt töltené ki, nincs saját, magával ragadó története. Persze könnyen lehet, hogy túl sok és nagy elvárással fogtam neki az olvasásnak...

A problémán ott kezdődik, hogy az első rész abszolút kedvenc lett, teljesen megfogott a világ és a főszereplő jellemfejlődése, mindaz a kaland, mely letehetetlenné tette a Hó, mint hamut. Viszont ez a kötet nem, hogy felülmúlni, de még csak utolérni sem tudta az elsőt.

Maga a kezdet -a kis kiegészítés-, számomra nagyon nem illett a történet egészéhez. Ugyan érdekes volt belepillantani a múltba, abba az időbe, amikor Meiranák még menekülnie kellett, de valahogy aktuálisabbnak éreztem volna erről olvasni az első rész végén, ahol ez a történet effektíve kapcsolódik is az eseményekhez. Ám mindez még nem is olyan zavaró, mint az utána következő fejezetek.

Annyira kimondhatatlanul nagyon vártam, hogy végre folytathassam ott, ahol véget ért az első rész, hogy részese lehessek az örömmámornak, amit a szabadság okozott minden télországi szívében, ám ezt nem kaptam meg. Az öröm helyett feszültség és kétségbeesés jutott, ami nem csak Meira személyét, de az egész történetet áthatja és irányítja. Cordell felsőbbrendűsége és alattomos beszivárgása, valamint Meira kétségei és az irányítási képességébe vetett hitének hiánya egyre csak fokozza a borús hangulatot. Egyetlen egy fogódzó van csak, ami reményt és izgalmat hoz az események lassú és vontatott folyásába, a mágiaszter utáni kutatás, mely fantasztikus kalandnak ígérkezik. Ugyanis az olvasó másban nem bízhat, mint hogy Meira sikerrel jár, és nemcsak a mágiaszter titkat fejti meg, de olyan barátokra tesz szert, akikre számíthat és, akik egy oldalon állnak vele.

Vele, aki hirtelen és szinte a semmiből lett királynő. A kötet egyik nagy hátránya pont ez a problémakör. Meira belső küzdelme, ami össze sem hasonlítható az első részben átélt belső válsággal, amitől Meira csak bátrabbá, elszántabbá és szerethetőbbé vált, kissé kiábrándító. Ez a vívódás a királynői én és a harcos én között egy végeláthatatlan és rettentően elnyújtott belső monológ sorozathoz vezet, ami igencsak visszavesz a cselekmény lendületéből. 

Mindezek miatt egyáltalán nem éreztem azt, hogy beszippantott volna a történet, vagy hogy húzna magával. Viszont, ami az utolsó száz-százötven oldalt illeti -az végre visszaadja az első rész hangulatát és izgalmát-, az írónőnek sikerült egy igazán ütős befejezést összehoznia. Titkokban, fordulatokban és feszültségben gazdag száz oldal ez, ami végre utat enged a szerelemnek és egy cseppnyi boldogságnak, de veszteségekkel is jár...

Szóval, ha egy csodás sorozat kissé háttérbeszorult és kevésbé izgalmas folytatását olvasnád, mely azért a végén tartogat néhány meglepetést, és szívesen visszatérnél a korábban megismert karakterekhez, hogy segíts nekik a Primoria megmentésében, akkor ez a te könyved!

≈Köszönöm a Twister Medianak, hogy elolvashattam ennek a csodás történetnek a folytatását!

Borító:

Nagyon szép, ékesíti a polcom pont úgy, ahogy az első kötet is. 5 pont

Történet:

Rettentően kár érte, hogy az írónő beleesett a middle book syndrome/second book syndrome esetkörébe. Csakis a vége az, ami egy kis megnyugtatást ad, és az a tudat, hogy ilyen felvezetés után, csak egy nagyszerű zárókötet várhat már rám. 2 pont

Karakter:

Csalódtam is meg nem is. Még mindig úgy gondolom, hogy rettentő emberiek, minden túlzás nélkül, ráadásul most sokakat másik oldalukról ismerhettünk meg. Mégis az a vívódás, ami Meiraban játszódott, kiábrándított. 3 pont