Jasper Fforde – Monokróm

Eredeti cím: Shades of Grey 
Kiadó: Metropolis Media
Oldalszám: 384
Kiadás éve: 2018
Műfaj: fantasy, sci-fi, disztópia
Fordította: F. Nagy Piroska
A Tudás hatalom

A kromatokrácia világában az vagy, amit látsz. A társadalom hierarchiája ugyanis polgárainak korlátozott színlátásán alapszik.

Eddie Russett följebb akar lépni. Amikor azonban apjával Kelet-Kárminba költözik, terve, hogy átlagosnál jobb vöröslátását kihasználja egy előnyös házasságkötés érdekében, egykettőre zátonyra fut. Végzetes hattyúk, alávaló Sárgák és megszeghetetlen szabályok állják útját, rejtélyes halálesetek, valamint két zűrös kapcsolat, egy ráerőltetett bányarémmel és egy lázadó Szürke angyallal. Vajon lesz-e ereje kitörni az agyonszabályozott kasztrendszerből? Nem lesz egyszerű, hiszen a kíváncsisága lépten-nyomon bajba keveri.

A Jane Eyre-eset sikerszerzőjének új regénye sokkal több egy szokványos disztópiánál, mert egyben annak paródiájával is szolgál.

A könyv fülszövege az első pillanatban megfogott. Hisz, hogy ne lehetne érdekes egy világ, melyben a színek kiváltságnak számítanak, ahol mindenek felett áll egy szabályzat, mely életed minden percét megszabja?! Szerencsére nem kellett csalódnom, az első benyomásom helyes volt, ugyanis az egész világ felépítése "színes" és egyedi, a karakterek pedig olykor igen bonyolultak és makacsak, de az ember szívéhez nőnek..már aki.

A kötet nagy erőssége, hogy a végletekig szabályozott világ lépten-nyomon a fonákját mutatja, azt, hogy hogyan lehet és kell egyes szabályokat kijátszani, megkerülni vagy teljesen figyelmen kívül hagyni, oly' módon, hogy ez másnak ne szúrjon szemet, holott mindenki ezt műveli. Viszont ez a nagy hátránya is, mert a kötet nagy része elveszik a letűnt világ meg nem értése, a sok apokrif figyelmen kívül hagyás, lekvár ígérgetés, Sárga felsőbbrendűség és házassági ármánykodás közepette. Éppen ezek miatt a kötet nagyon elnyújtottnak érződik, holott humoros és izgalmas. 

Igazán jó megoldásnak tartom, hogy a kötet első fejezete tulajdonképpen a sztori végéhez kötődik, és hogy az átívelt időszak alatt a főszereplő pozitív változáson esik át, viszont a vége ettől még igencsak kiborítóra sikeredett. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy nem tudtam, ez nem egy egyedül álló kötet, hanem egy sorozat kezdőkötetet... Másrészt a lapok rohamos csökkenése mutatta, hogy hiába a nagy áttörés, a fordulat, amely végre a kívánt izgalmakat elhozta és a sötét foltokat értelemmel töltötte ki, mert bizony a történet ebben a kötetben már nem fog tovább haladni. Szóval kicsit bosszantó a tudat, hogy az átolvasott pár száz oldal mindössze egy kis ízelítő, felvezető, amit ki tudja mikor fog követni az izgalmasnak ígérkező folytatás.

Tehát, ha egy igazán egyedi világba vágysz, ahol nagy becsben tartott kincs a látás milyensége, és jól tűröd a függővégeket, akkor ez a te könyved!

≈Köszönöm a Metropolis Medianak, hogy elolvashattam ezt a kötetet!


Borító:
Szép, és illik a történethez, bár nem tudtam rájönni, hogy kit akar ábrázolni. 5 pont

Történet:
A legvégéig nem állt össze a kép, ennek ellenére élveztem, de csalódtam is benne, miként csak egy hosszadalmasra sikeredett felvezetésnek hat. 3 pont

Karakterek:
Megkedveltem Eddiet minden kíváncsiságával és olykor feltűnő szűklátókörűségével, úgy ahogy a kis szürke lányt is, aki zsémbes ugyan, de mert nagyot álmodni.  4 pont

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Diana Wynne Jones: Az égi palota (Palota 2.)

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - A tél halálos csókja