Imre Viktória Anna – A tébolyult doktor

Sorozat: Elveszett napok 2.
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 596

Kiadás éve: 2019
Műfaj: alternatív történelem,
fantasy, urban fantasy, LMBTQ,
és sok minden más;)

Illusztrálta: Imre Viktória Anna

Titkok és vágyak hálójában

London, ​1867.

Két évszázada lincselték meg a birodalom utolsó királyát. Az ok? Hagyta, hogy egy boszorkánymester sötétségbe borítsa a fővárost, majd átadta neki az uralkodói hatalmat. Így született meg a Brit Tanácsközösség, az okkultisták vezette diktatúra, amelyet alkimisták, mágusok és boszorkányok irányítanak, és ahol a londoniak nagy része falak közé zárt túsz. Egyre többen suttognak azonban arról, hogy új világrend van készülőben, és hogy a Tanács uralma hamarosan véget ér.

Dr. Ambrose Campbell gyermekkora óta őriz egy titkot, amely nemcsak az egész életét köti gúzsba, de morzsánként fel is őrli az elméje épségét. Ez egyrészt megnehezíti a mindennapi munkáját, másrészt egyre kevesebb hajlandóságot érez rá, hogy feláldozza a Sinclair család maradékát – különösen azután, hogy személyesen is megismerkedik az egyik kiszemelt áldozattal.

Mialatt Ambrose elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra leszámol az őt kísértő szellemekkel, London hatalmi viszonyai lassan, de biztosan átalakulni látszanak. Hieronymus Bell a Tanács orra előtt vezeti tiltott ösvényre az alkimisták céhét, Leonard Spencer kettős játéka egyre veszélyesebbé válik, Philip Campbell pedig az eddigieknél is aljasabb módszerekhez nyúl, hogy elérje célját. Közösen állított csapdájuk készen áll, és türelmesen várja, ki lép bele elsőként. Épp csak azzal nem számolnak, hogy a Setét – és természetesen Lenore – ezúttal tartogat nekik néhány meglepetést.

Az előző kötet groteszk, ám rendkívül magával ragadó története után kérdés sem volt, hogy amint lehet folytatnom kell a Setét árnyékában kibontakozó cselszövögetések nyomon követését. Így nem volt más hátra, mint kilátogatni a Könyvhétre és megrohamozni a Főnix Könyvműhely standját. A többit szerintem nem kell ecsetelnem.

Az előző kötethez hasonlóan ez a rész is lassan épül fel, ám itt már nem a sötét londoni világ megismerése miatt, hanem éppen azért, hogy mindebbe az okkult mindennapokba visszarázódjunk. Nagyon is szükség van erre, hiszen jócskán van mit visszaidézni az előző rész történéseiből, így mindenképp a történet és a sorozat javára válik az, hogy Lenore segítségével számba vesszük az eddig történteket. De ez nem minden...

Rettentő izgalmas átvezetés ez, ami kíváncsivá tesz, és azt az érzést fokozza az olvasóban, hogy valami igazán nagy készül, és talán mégsem elkerülhető a jóslathoz vezető szörnyűséges út. De mielőtt azt gondolnád, nem, nem úgy átvezető, mint egynéhány trilógia középső része, mely csak töltelék szerepet kap, egyáltalán nem. Ez a kötet tudta fokozni az előző hangulatát, izgalmasabbra és sokkal informatívabbra sikeredett, mely megadja azt a pluszt, amitől az olvasó gyomra végig görcsbe rándulva áll. Ilyen görcsös pillanatok adódnak, mikor megfigyelhetjük a morcos vámpírvadász és Lucy kisasszony mindennapjait, vagy Leo és Lenore csipkelődéseit, vagy Ambrose és Ninimus szellemekkel való hadakozásait és boldog, önfeledt pillanatait.

Mindezek közben egyre több és több dolog derül ki az egyes szereplőkről és motivációikról, melynek hála a szemünk előtt változnak és alakulnak át. Van, aki teljesen kifordul magából, mások ostoba csapdákba lépnek miközben a vágyaikat kergetik, még mások pedig önmagukat is átverik. Olyan mintha mindenkinek járna egy tiszta lap, egy második esély, de ez csak a látszat, itt már mindenki sorsa eldöntetett. De azért vannak még kitartó és "újonnan belépő" karakterek, akik makacsul hisznek a változás lehetőségében, és hát, ki tudja, lehet nekik van igazuk... Mindenesetre az biztos, hogy a történet szövése teljesen magával ragad, miközben a sok-sok szál egyre inkább összefut és folyton meglepetést okoz. 

Meglepetés a kis szerelmi szál is, melyet nagyon kíván a történet az élcelődésekkel és a humoros szócsatákkal együtt, hogy kicsit könnyítsen, lágyítson a történeten néha eluralkodó iszonyaton és kegyetlenkedésen. De a legnagyobb döbbenetet a kötet lezárása okozza, melyre semmiképp nem lehetett felkészülni...

Ha egy megdöbbentő, fordulatos és halállal téli, mégis élvezetes, izgalmas és azonnali folytatást kívánó történetre vágysz, ez a te könyved!

≈Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek, hogy elolvashattam az Elveszett Napok második részét, mely még okkultabbra és még megáltalkodottabbra sikeredett, mint az első rész. Alig várom, hogy mi lesz mindennek a vége!

Borító:

Nagyon jól passzol az első részhez, és imádom Ambroset, de nem az én színem. 4 pont

Történet:

Imádtam, de még több okkult információt és Veronicát kérek;) 5 pont

Karakterek:

Még mindig nagyon sokan vannak. Változatosak, emberiek avagy démoniak és még inkább kidolgozottak, mint az első részben. Mindjük igazi egyéniség, viszont nem vagyok mindenki döntésével elégedett.. Van, aki nem az akaratom szerint egyengeti a sorsa göröngyös útját. 4 pont