Kötelező olvasmányok - A kedvenceim és amiket ki nem állhattam

Akik iskolába járnak, azoknak a nyár legtöbbször - sajnos vagy nem sajnos - kéz a kézben jár a kötelező olvasmányokkal. Annak nem most van itt az ideje, hogy a saját véleményemet kifejtsem erről a témáról, viszont gondoltam listába szedem nektek az én eddigi öt legjobban szeretett és mellé az öt legutáltabb kötelező olvasmányomat. Oh, és nem szándékozom senkit sem megsérteni, ez csak a saját véleményem. c: Ha Neked esetleg valamelyik pont a kedvenc klasszikusod ezek közül, áldásom rá, csak nekem ne kelljen olvasnom.

(Nem csináltam konkrét sorrendet már ezek közül, szóval a számok tulajdonképpen nem jelentenek semmit.)
Amiket imádtam:

1. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Talán már említettem itt, de talán még nem, de A kis herceg számomra az egyik legmeghatározóbb és legtöbbet mondó könyv. Ahányszor újra elolvasom mindig több és több dolgot tanít, és egyre jobban a szívemhez nő. Ez még alsóban volt nekem kötelező olvasmány, akkor is aranyosnak találtam, meg minden, de köze nem volt ahhoz, amit most jelent számomra és szerintem túl korán is olvastatják a gyerekekkel. 

2. George Orwell: 1984
Ez már egy jóval komorabb, "komolyabb" könyv, gimiben volt feladva, de én már korábban olvastam, 8.-os koromban. Úgy gondolom, hogy túl korai volt még, de ennek ellenére ezt is a világ egyik legjobb regényének tartom. Egyszerűen zseniális, mégis olyan nyomasztó a vége, hogy az ember egy jó ideig nem is tér magához utána. 

3. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Bizooony. Oké, ez is egy általános sulis kötelező olvasmány, mi viszont NinjaDeltoidMacskával nemrég merő szorgalomból újraolvastuk. Egyszerűen annyira aranyos és szép a történet, szerethetőek a szereplők, hogy én bátran vállalom, hogy szeretem ezt a könyvet, 

4. William Golding: A Legyek Ura
Be kell vallanom, nekem ez a regény sokáig kimaradt az életemből, pedig nagyon sok suliban kötelező. Ezt is nemrég olvastuk NinjaDeltoidMacskával és teljesen beleszerettünk. Nemcsak okos, izgalmas, megható és persze egy kicsit sokkoló, de számomra nagyon inspiráló is volt. Biztosan újraolvasom még a jövőben. 

5. Szerb Antal: Utas és holdvilág
Ha jól tudom, ez nem minden gimiben kötelező olvasmány, viszont nekünk fel volt adva, talán 10.-ben és be kell vallanom, ez volt az egyik olyan olvasmány, ami a legnagyobb hatást tette rám így az iskolai könyvek közül. Annyira tetszett, hogy utána vettem egy saját példányt belőle és színházban is megnéztem. Ez is túl van egyébként azóta egy újraolvasáson és szintén egy olyan könyv, ami nekem nagyon inspiráló volt.

(+ Esélyes volt még: Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére, Shakespeare: Rómeó és Júlia, Hamlet)

Amiket ki nem állhattam:

1. Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Csak annyit mondok: Nem csak Werther szenvedett. Igaz, azt mondtam, hogy nincs sorrend, de megsúgom, hogy ez A Legutáltabb Olvasmányom, szerintem mondhatjuk bátran, hogy egész életemben. Egyszerűen nem bírtam elviselni azt a hihetetlen mennyiségű, öncélú nyafogást, amit ez a könyv tartalmaz, a vége pedig még inkább rátesz egy lapáttal. Soha, soha, soha többet nem akarom látni. 

2. Diderot: Az apáca
KockaCica sokat emlegeti ezt a könyvet, szerintem már észrevehettétek, hogy mély nyomot hagyott benne. Ezzel én is hasonlóan vagyok, bár a történetből bevallom kevésre emlékszem, de van benne egy konkrét rész, ami után félredobtam a könyvet és csak hosszas öngyőzködés után vettem újra kézbe, viszont az undor, amit kiváltott belőlem az a rész, továbbra is megmaradt.

3. Katona József: Bánk bán
Ez idén, illetve a legutóbbi tanévben volt feladva és esküszöm, hogy én elolvastam (hosszú kínszenvedéssel ugyan), de mégis képtelen voltam felidézni belőle dolgokat, amikor a dolgozatnál kellett volna. Egyszerűen olyan olvashatatlan stílusa van a könyvnek, hogy nekem megfeküdte a gyomromat. 

4. Puskin: Anyegin 
Ezt a művet is a legrosszabb könyves élményeim közé sorolom, bár meglepő módon a stílusa nem volt rossz, ezt el kell ismernem. Sokkal inkább a főszereplőt gyűlöltem, de tiszta szívemből. Számomra Anyegin egy annyira visszataszító személyiségű ember, hogy képtelen voltam akár egy soron keresztül is azonosulni vele és ezért volt ennyire szörnyű számomra elolvasni ezt a könyvet  

5. Voltaire: Candide 
Számomra szerintem ez a világ legértelmetlenebb könyve. Úgy éreztem, hogy a karakterei, története nem tart sehová, mintha az író maga sem tudná kitalálni, hogy tulajdonképpen mit akar kihozni a regényből, van-e egyáltalán mondanivalója (számomra nem volt).

(+ Esélyes volt még: Balzac: Goriot apó, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés)

Ennyi lenne az én kis listám a kötelezőkről. Írjátok meg, nektek melyik a kedvenc, illetve a legutáltabb kötelezőzök, az én változatomból mivel értetek egyet, mivel nem, stb. Addig is szépséges napot mindenkinek, hamarosan jelentkezem! c:

MeowMimi~

Megjegyzések

  1. Észrevétlenül zúgott el a füled mellett számos osztálytársad órai észrevétele, vitája. Grat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint ahogy hangsúlyoztam is, ez a saját véleményem, nem kötelező egyetérteni vele (ahogy nekem sem kötelező egyetértenem senkivel). Szerencsére nem vagyunk mind egyformák. :)

      Törlés
    2. Drágám neked pedig a bejegyzés címe!!!!

      Törlés
    3. Lau nekem tetszenek az írásaid!

      Törlés
    4. Székely!
      Drágám,elsiklottál a bejegyzés címe mellett?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Imre Viktória Anna – A villámsújtotta torony

Harry ​Potter – Roxfort Évkönyv

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

M. Leighton - Down to you

Jaci Burton - Tökéletes játék