J. K. Rowling - Harry Potter és a Halál Ereklyéi

Végjáték...
Sajnos minden történetnek eljön egyszer a vége. Csak hát, sosem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan. Nincs több oldal, vége, de bennem tovább él, és biztos vagyok benne, hogy mindenki másban is, aki olvasta.
Az utolsó fülszöveg:

Harry, mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet. Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?

Már rég feladtam azt, hogy bármit is leírjak a tartalmából, mert ezt a sorozatot el kell olvasni! Nincs kibúvó ez alól. És ha túl vagytok rajta egy ép gondolatotok sem lesz... 
Csak kérdések ezrei, hogy miért így? Hogyan lehetséges mindez? Miért ez a sok áldozat? Nem volt más út? Hogyan sikerülhetett mindezt elérni? Hova lett az a 600 oldal? Mikor fogytak el a lapok? Miért nincs folytatás? Miért nem ülhetünk vissza az iskolapadba? Mikor tanulhatunk velük a mágiáról? Ám a legfontosabb kérdés, hogy kerülhetnénk vissza ebbe a varázsvilágba?

Rengeteg mindenről mesélt ez a sorozat. Bepillantást nyerhettünk az élet csodáiba, de a nyomorúságaiba is. Megismerhettük a szerelmet, a szeretetet, és a barátságot. Felfedezhettük a titkokat, a legendákat. Megtudtuk, hogy a végzetünkön lehet változtatni. Megtapasztalhattuk a teljes kétségbeesést, és az ebből való kilábalást. Megízleltük a halál ízét. És mindezek alatt magunkban tartottuk a reményt.
≈Lehet, hogy itt véget ért a történetük. De nem számomra, mert úgy érzem még vissza fogok térni hozzájuk.
10/10*

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

River Solomon – Kegyetlen szellemek

Karen Dionne – A ​lápkirály lánya

Krausz Emma – Osztálykép

Neil Gaiman & Michael Reaves & Mallory Reaves – Ezüst álom

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs