J. K. Rowling - Harry Potter és a Félvér Herceg

A múlt fontossága...
Az eddigiek után, igen nehéz megszólalnom, és mindezt értelmes és emészthető formában összeszednem. Hiszen volt itt minden a szerelmes boldogságtól kezdve, a legnagyobb, eltörölhetetlen kétségbeesésig. Ám egy biztos, örökre a kedvenceim közt marad ez a sorozat.
Amit a fülszöveg elmesél:

A Voldemort elleni harc állása igencsak aggasztó; a baljós jeleket már a mugli kormányok is észlelik. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. A három jó barát egy ideje aggódva figyeli a Reggeli Próféta halálozási rovatát, félve hogy ismerős névre bukkan. Dumbledore időről időre eltűnik Roxfortból. Senki nem tudja, hogy ilyenkor hol tartózkodik.

Az élet azonban a háborús időkben sem csak harcból áll… A hatodévesek a hoppanálást gyakorolják, olykor rendkívül „érdekes” eredménnyel. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai és egyes lakói továbbra is kíméletlen versenyben állnak. Harry értékes segítséget kap a titokzatos Félvér Hercegtől.

A jó és a gonosz közti frontvonal immár a Roxfortban húzódik. Harry igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

Mint a fülszöveg is említi, a gondok csak szaporodtak az idő múlásával, így az sem meglepő, hogy nem a Privet Drive-on kezdjük ezt a kötetet. De az már sokkal meglepőbb kik közt, és miről folyik az eszmecsere... Kezdetben nem gondoltam volna, hogy ezeknek az oldalaknak akkora jelentőséget kell tulajdonítani, így még inkább meglepet az események sorozata a végén... 

Megint csak nem szándékozom leírni a történteket, hisz mi értelme lenne? Még az is ismeri, aki nem olvasta, sőt az is, aki a filmet sem látta. Így sokkal inkább fontos az milyen benyomásokat képes tenni ez a könyv az emberre.
Kötetről kötetre nőttünk fel ezzel a csapattal, de valahogy sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen komoly, s már-már felnőtt személyek válnak belőlük. De arra se mertem volna fogadni, hogy maga a történet ennyire nagyot nő, mármint a teher, a felelősség, a nagy kockázat, ami a vállat nyomja,  a jelen, a múlt teljes összefonódása, és az a kifogyhatatlan erő, ami hajtja még az olvasót is és tartja bennünk a lelket, ami elhiteti, hogy csak jó vége lehet. Hogy minden a legnagyobb rendben lesz, bár már kicsit kételkedem...
Még mindig nem tudom mit írhatnék... Lenyűgözött, felvidított, mulattatott, meglepett, félrevezetett, elszomorított, megríkatott (Amiért még most is utálom egy kicsit, mert úgy érzem, mindenki, akit szeretek rossz sorsra ítéltetett... Ez nem épp jó ómen! ), és végül reményt csempészet a lelkembe. 
 Ez a kötet oda-vissza ráncigált az érzelmi skálán. de akkor is csak azt tudom elmondni róla, hogy imádtam, és ki nem hagynám senki, és semmi kedvéért!
10/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Anne Bishop – Holló a hollónak

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Michael J. Martinez – Az Enceladus-krízis

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

A. O. Esther – Frigg rokkája II.