Kresley Cole - Vámpírvér
A nehézség talán abban rejlett, hogy miután a fő probléma (főszál) megoldódni látszott, már nem volt bennem az a késztetés, hogy "Most márpedig végig fogom olvasni akkor is, ha kiesik a szemem!", mert valahogy a melléktörténések nem voltak olyan érdekfeszítőek. Ez így nem feltétlenül igaz, csak éreztem, hogy az ami érdekelni fog, biztos, hogy nem ebben a részben lesz bővebben kitárgyalva. Gondolok itt a Murdoch dologra, miért is ver az ő szíve? Vagy a Cades ügyre azzal az ember csajjal, szóval vannak megválaszolatlan kérdéseim, de tudtam, hogy ezekre még nem kaphatok választ. Emellett nagyon élveztem ezt a részt is, még ha nem is tudta elérni az előző szintjét, talán az első résszel volt egy súlycsoportban. Viszont az eleje tényleg nagyon tetszett, az a kegyetlen gyilkosság, vagy a nagyon eleje, ahol kiderül Conrad esküje. Szép történet ez, mikor két őrült egymásra talál, és értelmet, fényt, szerelmet, szükséget csempésznek egymás életébe, a közös életükbe. És nem tudom, hogy csak én láttam-e bele, de nagyon örültem annak, hogy egy kis társadalom fejlődésen is keresztül mentünk, félreértés ne essék a többi részben is benne volt ez, pl. a farkasok már nem utálják a valkűröket, boszorkányokat, a valkűrök már nem minden vámpír akarnak kicsinálni stb., de ebben még nagyobb volt szerintem az előre lépés, a vörös szemű elfogadása rá a legjobb példa. Persze mindezt csak átvitt értelemben, mert a világon nincsenek ilyen lények, vagy igen?
Plusz pont a franciáért! :) És Mariketa fantasztikus varázslatáért! Ohhó, és persze Nix egész lényéért, hogy így bírja tartani a száját!
≈Azért még várom a többi valkűr sorsát, sőt a negyedik Worth testvér iránt sem vagyok közömbös!
10/6.5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése