Utolsó érettségis szerda
A végső (idén), hisz múltkor megígértem, hogy az észrevételeimből kiokoskodok egy kis book taget...
Frappánsan Érettségis-érzelmek Book Tagnek neveztem el. Ha valaki tud jobb nevet, akkor fenntartom a névváltoztatás jogát:) Tehát ez kerekedett ki belőle:
1. Felkészülés- sok időd van rá, de az utolsó pillanatban kezded el, avagy a szélvész olvasások
Egyszer biztos, hogy mindenki átéli azt, hogy az a bizonyos könyv letehetetlen, így még aznap, de ha nem, akkor holnap a végére kell érnie. Mégha ez azzal is jár, hogy hajnalig olvasunk és már kifolyik a szemünk. Hát igen, ezen minden egyes személy átesik, így én is.
A Kildara csapat tagjaként általában be kell tartanom egy határidőt, bár megjegyezném, hogy ez rendkívül rugalmas, és megkövezve sem leszek, ha kicsúszom belőle. Ám azért mégis rosszul érzem magam, hisz megígértem, hogy kész leszek vele... Akkor el is olvasom! Így jártam a Követőkkel is. Elkezdtem a hét közepén, olvastam belőle 5 oldalt, de semmi időm nem volt arra, hogy tovább is jussak. Igen, de megígértem, hogy vasárnapra kész leszek a recivel, szépen, hogy hétfőn ki lehessen rakni. Végül sikerült vasárnap délután és este kiolvasnom az egészet, de ebben nagy segítségemre volt maga a könyv. Ha nem úgy van megírva ahogy, akkor nem tudom mi lett volna velem.
De ez csak egy a sok közül, leginkább azért, mert nem rég történt és emlékszem rá. Ó, de egy még eszembe jutott, Orwell 1984-t is egy délután alatt tudtam le, legalábbis a 10. oldal után fennmaradt részeket.:) (NightFlower Captain szemszögéből)
2. Gyomorgörcs- mikor egy falatot is nehezen tudnál lenyomni a torkodon, avagy a görcsös olvasások
Gondolok itt jelenetekre, mikor szinte jobban izgulunk a szereplő előtt álló feladat miatt, mint maga a hős. Pont ma éltem át ezt a suliba tartva, mikor is Harry a tusa első megmérettetéséhez érkezett. Annyira izgultam, hogy a szívem a torkomban dobogott! Pedig tudtam (meg mindenki, aki olvasta), hogy csak jól jöhet ki a helyzetből. Szóval szerintem túlizgultam a dolgot, pedig aztán Harry sem volt olyan nyugodt...
Még eszembe jut a Celeste bolondulásig, ahol azon görcsöltem, hogy a végén összejöjjön a kis tervük, és közben rettentő kíváncsi is voltam, hogy hogyan is valósítják meg.
Persze ez töredék, hisz megannyi jelenetet számolhatunk össze, amin hajtépés, izgulás, gyomorgörcs, feszültség nélkül nem lehet tovább lépni.
3. Hirtelen nyugalom- mikor minden belassul és az idegesség helyét átveszi a várakozás, avagy a benyugizós olvasások
Olyan könyvek, jelenetek, amik csak arra szolgálnak, hogy nyugodtabb mederbe tereljék a gondolatainkat, és elodázzák a várt izgalmakat, amit esetenként megszakítottak. Magyarán, mindenki szembetalálta már magát olyan helyzettel, mikor a tetőfokára hágott az izgalom, de hirtelen vége lett a fejezetnek, vagy rosszabb esetben magának a kötetnek. Mint például a leginkább utált lezárások, a függővégék. Mind-mind arra jó, hogy felidegesítsék az embert, ahelyett, hogy nyugvó pontot adnának. A fent említett Követőknél érzek így, mert egyszerűen akarom a folytatást. De ugyanez megvolt a Luxen, vagy A Végzet Ereklyéi sorozatnál is. Persze, ha nincs kiadva a következő rész, akkor nehezen, de elérik a kívánt nyugtató hatást, hiszem mást nem tehetünk a várakozáson kívül.
A másik formája, mikor valóban azért van az a fejezet, kötet, hogy megnyugtasson. Igen ám, de akkor szokott az lenni, hogy általában csalódunk, hogy a könyv, sorozat elvesztette a lendületességét, belaposodott. Konkrét példaként csak A Párválasztó legutóbbi része villan be, de nem áll egyedüliként ezen a poszton.
4. Fellélegzés- mikor vége a vizsgának és megkönnyebbült vagy, avagy az elégedett olvasások
Azok a könyvek, amik jó szájízt hagynak maguk után. Valami olyan üzenetet, amit zsebre tud rakni az ember, és sosem felejt el. Valami olyan történetet fest le, ami példát mutat, jó tanáccsal lát el. Szerintem mindenki érti mire gondolok.
Nem egy könyv után éreztem már ezt, és mindig örülök, ha szembejön egy ilyen csoda. Leginkább a kedvenceim sorolhatók ide. Említek párat, de molyon is meg lehet nézni. Ilyen volt számomra a Nyugalom tengere, rendkívül megfogott a története, maga a cím eredete, a szereplők kidolgozottsága, az egész. Vagy ilyen volt még az Ezüsthíd, ez is tragikus, szinte felfoghatatlan, de annál jobb véggel zár. Utolsónak (csak, mert három a magyar igazság) az Ölök/jogot hoznám. Nem is tudom mit mondhatnék, lehet belőle tanulni...
5. Kitárgyalás- mikor mindenki összesereglik, hogy mit kellett volna írni, avagy a nagy megbeszélések
Olyan sztorik, amiket képtelen vagy magadban tartani, el se hiszed, hogy ez történt, így sürgősen találnod kell valakit, akivel kitárgyalhatod. A már említett A Végzet Ereklyéi sorozat és kiegészítőik. Leginkább a mellette, utána, előtte futó kis novellák, mint a Bane krónikák, vagy a Történetek az árnyvadász akadémiáról. Ebben a sorozatban akkora az összefonódás, hogyha nem tudnám megbeszélni NinjaDeltoidMacskával az összefüggéseket, becsavarodnék. Ma is éppen az egyik kis Akadémiás könyvet fejtegettük, hogy ki, kinek a kije, vagy ez mikor és hogy, és hol, meg még néhány kérdőszó, ami előfordulhat.
Persze ez önálló köteteknél is felmerül, például a most olvasott Sötét Édennél is el kel fecsegnem mindent, pedig a lányok még nem olvasták:) De hát ez van. Szerencsémre nem bántanak, hogy nem bírom becsukni a számat. Csak akkor kell nagyon vigyázni, ha már olvastam az adott könyvet, és az aki fültanúja a beszélgetésnek, tervezi, hogy elolvassa a közeljövőben.
Tehát csak óvatosan, ha rám hasonlítotok:)
Egyenlőre csak ennyi, hisz a szóbeli még előttem, meg az eredmények is az írásbeliről. Mindezektől eltekintve, érvényesek az érzéseim:)
Ha tetszett töltsd ki, csináld meg csak magadnak, ahogy csak jól esik:))
Frappánsan Érettségis-érzelmek Book Tagnek neveztem el. Ha valaki tud jobb nevet, akkor fenntartom a névváltoztatás jogát:) Tehát ez kerekedett ki belőle:
Egyszer biztos, hogy mindenki átéli azt, hogy az a bizonyos könyv letehetetlen, így még aznap, de ha nem, akkor holnap a végére kell érnie. Mégha ez azzal is jár, hogy hajnalig olvasunk és már kifolyik a szemünk. Hát igen, ezen minden egyes személy átesik, így én is. A Kildara csapat tagjaként általában be kell tartanom egy határidőt, bár megjegyezném, hogy ez rendkívül rugalmas, és megkövezve sem leszek, ha kicsúszom belőle. Ám azért mégis rosszul érzem magam, hisz megígértem, hogy kész leszek vele... Akkor el is olvasom! Így jártam a Követőkkel is. Elkezdtem a hét közepén, olvastam belőle 5 oldalt, de semmi időm nem volt arra, hogy tovább is jussak. Igen, de megígértem, hogy vasárnapra kész leszek a recivel, szépen, hogy hétfőn ki lehessen rakni. Végül sikerült vasárnap délután és este kiolvasnom az egészet, de ebben nagy segítségemre volt maga a könyv. Ha nem úgy van megírva ahogy, akkor nem tudom mi lett volna velem.
De ez csak egy a sok közül, leginkább azért, mert nem rég történt és emlékszem rá. Ó, de egy még eszembe jutott, Orwell 1984-t is egy délután alatt tudtam le, legalábbis a 10. oldal után fennmaradt részeket.:) (NightFlower Captain szemszögéből)
2. Gyomorgörcs- mikor egy falatot is nehezen tudnál lenyomni a torkodon, avagy a görcsös olvasások
Gondolok itt jelenetekre, mikor szinte jobban izgulunk a szereplő előtt álló feladat miatt, mint maga a hős. Pont ma éltem át ezt a suliba tartva, mikor is Harry a tusa első megmérettetéséhez érkezett. Annyira izgultam, hogy a szívem a torkomban dobogott! Pedig tudtam (meg mindenki, aki olvasta), hogy csak jól jöhet ki a helyzetből. Szóval szerintem túlizgultam a dolgot, pedig aztán Harry sem volt olyan nyugodt... Még eszembe jut a Celeste bolondulásig, ahol azon görcsöltem, hogy a végén összejöjjön a kis tervük, és közben rettentő kíváncsi is voltam, hogy hogyan is valósítják meg.
Persze ez töredék, hisz megannyi jelenetet számolhatunk össze, amin hajtépés, izgulás, gyomorgörcs, feszültség nélkül nem lehet tovább lépni.
3. Hirtelen nyugalom- mikor minden belassul és az idegesség helyét átveszi a várakozás, avagy a benyugizós olvasások
Olyan könyvek, jelenetek, amik csak arra szolgálnak, hogy nyugodtabb mederbe tereljék a gondolatainkat, és elodázzák a várt izgalmakat, amit esetenként megszakítottak. Magyarán, mindenki szembetalálta már magát olyan helyzettel, mikor a tetőfokára hágott az izgalom, de hirtelen vége lett a fejezetnek, vagy rosszabb esetben magának a kötetnek. Mint például a leginkább utált lezárások, a függővégék. Mind-mind arra jó, hogy felidegesítsék az embert, ahelyett, hogy nyugvó pontot adnának. A fent említett Követőknél érzek így, mert egyszerűen akarom a folytatást. De ugyanez megvolt a Luxen, vagy A Végzet Ereklyéi sorozatnál is. Persze, ha nincs kiadva a következő rész, akkor nehezen, de elérik a kívánt nyugtató hatást, hiszem mást nem tehetünk a várakozáson kívül.A másik formája, mikor valóban azért van az a fejezet, kötet, hogy megnyugtasson. Igen ám, de akkor szokott az lenni, hogy általában csalódunk, hogy a könyv, sorozat elvesztette a lendületességét, belaposodott. Konkrét példaként csak A Párválasztó legutóbbi része villan be, de nem áll egyedüliként ezen a poszton.
4. Fellélegzés- mikor vége a vizsgának és megkönnyebbült vagy, avagy az elégedett olvasások
Azok a könyvek, amik jó szájízt hagynak maguk után. Valami olyan üzenetet, amit zsebre tud rakni az ember, és sosem felejt el. Valami olyan történetet fest le, ami példát mutat, jó tanáccsal lát el. Szerintem mindenki érti mire gondolok.Nem egy könyv után éreztem már ezt, és mindig örülök, ha szembejön egy ilyen csoda. Leginkább a kedvenceim sorolhatók ide. Említek párat, de molyon is meg lehet nézni. Ilyen volt számomra a Nyugalom tengere, rendkívül megfogott a története, maga a cím eredete, a szereplők kidolgozottsága, az egész. Vagy ilyen volt még az Ezüsthíd, ez is tragikus, szinte felfoghatatlan, de annál jobb véggel zár. Utolsónak (csak, mert három a magyar igazság) az Ölök/jogot hoznám. Nem is tudom mit mondhatnék, lehet belőle tanulni...
5. Kitárgyalás- mikor mindenki összesereglik, hogy mit kellett volna írni, avagy a nagy megbeszélések
Olyan sztorik, amiket képtelen vagy magadban tartani, el se hiszed, hogy ez történt, így sürgősen találnod kell valakit, akivel kitárgyalhatod. A már említett A Végzet Ereklyéi sorozat és kiegészítőik. Leginkább a mellette, utána, előtte futó kis novellák, mint a Bane krónikák, vagy a Történetek az árnyvadász akadémiáról. Ebben a sorozatban akkora az összefonódás, hogyha nem tudnám megbeszélni NinjaDeltoidMacskával az összefüggéseket, becsavarodnék. Ma is éppen az egyik kis Akadémiás könyvet fejtegettük, hogy ki, kinek a kije, vagy ez mikor és hogy, és hol, meg még néhány kérdőszó, ami előfordulhat.Persze ez önálló köteteknél is felmerül, például a most olvasott Sötét Édennél is el kel fecsegnem mindent, pedig a lányok még nem olvasták:) De hát ez van. Szerencsémre nem bántanak, hogy nem bírom becsukni a számat. Csak akkor kell nagyon vigyázni, ha már olvastam az adott könyvet, és az aki fültanúja a beszélgetésnek, tervezi, hogy elolvassa a közeljövőben.
Tehát csak óvatosan, ha rám hasonlítotok:)
Egyenlőre csak ennyi, hisz a szóbeli még előttem, meg az eredmények is az írásbeliről. Mindezektől eltekintve, érvényesek az érzéseim:)
Ha tetszett töltsd ki, csináld meg csak magadnak, ahogy csak jól esik:))
Megjegyzések
Megjegyzés küldése