Az ötödik Sally

Vendégbejegyzés - NightFlowerCaptain

Sally Porter az élet kellemetlen helyzetei ellen azzal védekezik, hogy elveszíti öntudatát. De ezzel nincs vége a dolognak. Mikor újra magához tér, új helyzetben találja magát. Az idő továbbhaladt és ő nem tud róla számot adni. Olyasmikre próbálják emlékeztetni, amiket tudtával nem követett el. Otthon olyan holmikat talál, amelyeket soha esze ágában sem volt megvásárolni. És amiket a férje összehazudott róla a válóperi tárgyaláson! Hogy hetekre eltünedezett, hogy hajlamos az erőszakra, hogy félmeztelenül táncolt egy mulatóban… El tudja ezt képzelni, dr. Ash? 

Igen, a pszichiáter el tudja képzelni. Ismeri ezt a betegséget, de szemtől szembe csak most találkozik vele először. Ez a többszörösen hasadt személyiség esete. A jámbor, félénk Sallyben négy további én lakozik, még saját nevük is van. Bella tömény érzékiség, Nola merő intellektualitás, Derry csupa jóindulat, Jinx pedig- tőle isten óvjon, ő maga a megtestesült agresszivitás. Ezeket a gyerekkorban lehasadt, önálló életre kelt személyiségdarabokat kellene szép sorjában visszaolvasztani a helyükre- létrehozni Sally valódi, gazdag, sokrétű személyiségét. A küzdelemnek dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, belsőleg belerokkant a hivatásába, kiégett, házassága tragédiába torkollt. Sally esete a próbakő: meg tud-e újulni, képes-e még valódi együttérzésre? Meg tudja-e tehát egymást gyógyítani orvos és betege?

Kicsit kutattam az író után, és a könyv háttértörténetéről, és hát fény derült sok izgalmas tényre. Többek között arra, hogy maga Daniel Keyes is foglalkozott pszichológiával és találkozott disszociatív személyiségzavarban szenvedő emberekkel. Ezen információk alapján írta meg a könyvet és találta ki Sally fiktív karakterét.
Letehetetlen. Tényleg.
A személyiségeit külön-külön szerethetőnek találtam, szinte hiányoltam őket a végére. De csak szinte.
A cselekménye nem túl mozgalmas, sokkal több belső történés zajlik, de ez nekem abszolút nem okozott gondot, így is nagyon izgalmas volt.
Bár gyenge idegzetűeknek nem ajánlom, mert elég naturalista tud lenni az elbeszélés és rengeteg borzalom történik szegény lánnyal.
Azért olvastam el ezt a könyvet, mert jegyet vettünk az ez alapján létrehozott színdarabra is, és mivel felkészülten akartam menni, kézbe vettem.
Magyarországon egyedül a Centrál Színház társulata vitte színpadra, és mit mondjak, nekem nem tetszett a darab.
A személyiségeket teljesen eltorzítva mutatták be a közönségnek, mintha egy ilyen mentális zavarban szenvedő beteg őrült lenne, pedig a könyvben nagyon is vonzó a külső szemlélők számára, és egyáltalán nem bomlott. A pszichiáter néha kiabált, majdnem testi fenyítést is alkalmazott Sallyn, amiről szó sincs a könyvben. Sorolhatnám még az eltéréseket, és a hibákat és azt hogy valamilyen különös oknál fogva mindenki állandóan ordítozott...
Szóval összegezve: a könyv jó, olvassátok, de a darabot nem tudom jó szívvel ajánlani.