Múlt szombaton...

... volt a Kildara hetedik találkozója, ez alkalommal az életrajzok lettek górcső alá véve. Ez annyit tesz, hogy meghallgathattuk Kembe Sorel-Arthurt, aki a Gulyásleves Négercsókkal című könyvéről beszélt. Vagy részt vehettünk Nádasi Krisz előadásán, majd egy kis interjú következett... Velünk Kildara bloggerekkel. De kezdjük az elején.

Természetesen nem sikerült időben elindulnom, így nemhogy eláztam, hanem még Sorel interjúnak nagy részéről is lecsúsztam... Sajnálom, mert az a 10 perc, amit elcsíptem belőle, igen szórakoztató volt. Mindenre őszinte, egyenes választ kaptunk, az egész hangulata pedig rendkívül családias volt. És a humor sem maradhatott el, így jó páran, nem egyszer, vigyorogva kacagtunk.


Majd jött Krisz előadása. Be kell valljam, gondolni se mertem volna, hogy ennyire képes valaki bevonni a közönséget, és mindenkit megmozgatni, hogy alkossunk valamit, kezdjünk el gondolkodni. Pedig szólt az elején, hogy interaktív lesz...

Szóval, hogy miként is folyt a dolog. Először is megtudtunk egy példán keresztül, hogy mi is az Önéletrajz. Ám mindezt nem a száraz, "ez ezért, az azért van így" módon, hanem egy becsomagolt könyv segítségével. Ez kicsit furcsán hangozhatott... Tehát Krisz az összes magával hozott (kb. 10-15) könyvet gondosan becsomagolta, hogy meg ne lassúk kinek az életét rejti. Így egy-egy részlet felolvasása után az lett a feladatunk, hogy tippeljünk, kiről is szólhat a könyv? Meg kell mondjam, nem volt valami egyszerű.

Tapasztalt előadóhoz híven, minden helyes megoldásért, az adott személy jutalmat kapott. Vagy egy kis csoki, vagy cukorkát, vagy ki tudja milyen édességeket, de még néhány könyvjelző is gazdát talált. Csak megjegyzem, gazdagabb lettem 3 csokival, és egy könyvjelzővel:)

Majd a sok könyv egyike megmutatta nekünk, hogy milyen is az, mikor egy Életrajz (azaz valaki írta rólunk) nem éppen úgy sikerül, mint kéne... Mikor az interjú szóról szóra benne van a könyvben, csak éppen a kérdések kihagyásával, vagy mikor olyanról olvasunk, aminek jóformán semmi köze az adott személyhez, és hasonlók.. Előfordul, hogy az ilyen könyvek csak szimplán rosszak, de akadnak olyanok is, amik csak életrajznak rosszak. Erre talán Jonh Lenon életrajza volt a példa, ami egy igen jó könyv, de túl részletesen megírt, túl párbeszédes, túl minden, ami egy életrajz nem igazán lehet.

Ám a rosszak mellett több jó sorakozott fel, mint Huszka Jenő, vagy Kádár János életrajza...
Mindezek után azért felmerül a kérdés, hogy akkor mitől jó egy önéletrajz/életrajz?

Amit szerény személyem összekapargatott:
  • már a kezdetnek érdekfeszítőnek kell lennie (ez minden könyvre igaz, de talán itt különösen) 
  • nem feltétlenül kell az elején kezdenünk 
  • ne forduljon elő, hogy elkezdünk valamiről beszélni, majd arról eszünkbe jut valami más, és így tovább, míg már nem is tudjuk mi volt az eredeti téma 
  • természetesen mást is jellemezhetünk, körüljárhatunk, de a fő szál mindig a kiválasztott emberünk maradjon (ne kalandozzunk el a csillagokig, mikor a tengerfenékkel kéne foglalkoznunk) 
  • ne próbáljuk meg rekonstruálni a körülményeket, hisz nem tudhatjuk pontosan, hogy XY kire nézett, miközben az a valaki fagyizott, vagy, hogy milyen párás és fülledt volt az idő 40 fokban, vagy, hogy éppen XY milyen ruhát viselt, és a haja épp pont nem lógott a szemébe..stb. szerintem érthető:)
Azonban csak mindezek után jött az igazán interaktív rész. Kaptunk Máté Péter életrajzából egy részletet, ahol meg kellett határoznunk, hogy az egyes bekezdések mit tárgyalnak. Nem volt könnyű, mert igen kaotikus volt az elbeszélés, egyik gondolatról a másikra ugrott az interjúalany... Majd meg kellett írnunk, hogy mit gondolhatott az elbeszélő az újszülött Péterkéről, mivel ő csak egy mondatban fejezte ki magát. Ezt a rész élveztem a legjobban, addig amíg, meg nem kért minket Krisz, hogy írjuk le az önéletrajzunk első egy-két sorát. Ez egy fantasztikus ötlet volt a részéről, tényleg látszott, hogy mindenki elgondolkodik, és a lehető legtöbbet hozza ki magából.
Egyszóval frenetikus előadás volt, köszönöm:)

Majd hirtelen ki lettem ragadva a komfortzónámból, és már a kanapén találtam magam.

Amennyire vissza tudok emlékezni, ugyanis nagy zavaromban próbáltam a mondandómra figyelni, jó pár kérdést kaptunk. Onnantól kezdve, hogy hogy indultunk addig, hogy hova tartunk, és mi lesz velünk 5 év múlva. Jó kérdések, a szép az egészben, hogy a felét magamnak is felteszem, nehogy válaszolni tudjak rá... De valamit csak alkottam, ha a végén megdicsértek:)

Ám nem csak én voltam alany. Suz'n tehetségesen, minden szemrebbenés nélkül, könnyedén válaszolt minden kérdésre, csakúgy, mint Christine. Ennélfogva rengeteg minden kiderült rólunk... Sajnos, ha nem voltál ott titok marad!:)

Tehát így zajlott a szombat délutánom, csak úgy repültek az órák. Nem is értem miért lepödtem meg, mikor ránéztem a telómra és már hat órát mutatott, hisz az összes Kildarás találkozó így zajlik:)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Anne Bishop – Holló a hollónak

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Michael J. Martinez – Az Enceladus-krízis

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

A. O. Esther – Frigg rokkája II.