Beavatás I-II.


A misztikus önéletrajzi regény keretbe foglalja az óegyiptomi nagy beavatást és válogatást ad Ptanhotep főpap tanításaiból, amelyek az univerzum, az emberi lélek és a sors okkult törvényeibe engednek bepillantást. A történet fiatal hősnője számtalan lélegzetelállító lelki kalandon át ismeri fel belső vezetőjét, reinkarnációs élményében azonosítja őt háromezer évvel korábbi tanítójával, a tisztánlátó főpappal, akitől annak idején mint a fáraó elszánt de éretlen lánya kicsikarta a beavatást. Az első kötetben elkezdődött tanítás folytatását és azt, hogy élettapasztalatok híján milyen sorsra jut a fáraólány, ebből a második kötetből ismerheti meg az olvasó. A misztika egész területét átfogó, és a karma, valamint a reinkarnáció törvényeit érzékletesen megjelenítő gondolatok, élmények és tapasztalatok egész tárháza nyílik meg előttünk.

Számomra ez egy meghatározó olvasmány volt, és a világnézet, amit képvisel, szerves része az enyémnek.
Tudom, hogy manapság az emberek leginkább a materializmus elveit vallják, amely viszonylag kevésre válaszol az élet nagy kérdései közül, sőt, leginkább egyikre sem, ezért választottam, hogy írok nektek egy kicsit erről a könyvről, amely egy teljesen más megvilágításba helyezi az életet, a múltat, a jelent és a jövőt is, a halállal együtt.
Az ember néha észre sem veszi, mennyire beszippantja a világ pesszimizmusa és "realizmusa", csak azt érzékeli, hogy rossz a közérzete, stresszes, és fáradt.
Már csak ezek miatt is fontos, hogy képesek legyünk másképp is ránézni a dolgokra, és ne ragadjunk bele az általánosan elfogadott nézetekbe.
Elisabeth Haich két részben kiadott története tényleg olyan volt nekem, mint egy nagy pohár, friss, tiszta, hideg víz egy egész napos túra után. Üdítő.
A benne rejlő világképet fokozatosan felismerve csapkodtam a homlokomat, hogy, basszus, ez tényleg mennyire igaz!
Egyetlen hibája talán maga az elbeszélés milyensége, hogy a főszereplő külön fajként kezelte önmagát és a többi embert. Ez eleinte zavaró volt, de utána értelmet nyert az egész.
Tulajdonképpen többet nem is tudok mondani róla, nem az a fajta könyv, amiről könnyű kritikát írni.
Leginkább ajánlani tudom mindenkinek, de figyelmeztetőleg megjegyezném, hogy tényleg NAGYON MÁS mint egy egyszerű önéletrajzi regény.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Könyvek sokkoló befejezéssel