Villámértékelések #1
Szánom-bánom, de a másik blogom, meg persze a suli mellett sokszor nem jut időm arra, hogy minden általam olvasott könyvből hosszú értékelést hozzak...Pedig higgyétek el, szívesen megtenném! Mindenesetre Molyon a legtöbb olvasmányomhoz írok egy rövidke szöveges értékelést, KockaCica pedig rendszeresen noszogat (persze csupa jó szándékból <3), hogy nyugodtan tegyem fel a blogra is. Én viszont ha már írok egy könyvről, azzal szeretek szöszmötölni, hosszan kifejteni... De most mégis megtaláltam a módját, hogy ezeket megoszthassam itt. Szóval mostantól ha összegyűlik néhány könyv, akkor csinálok egy rövidke válogatást belőlük. Nézzük, hogy miket olvastam mostanában! c:
Cassandra Clare: Hamuváros (Végzet Ereklyéi-sorozat 2. rész)
Cassandra Clare: Hamuváros (Végzet Ereklyéi-sorozat 2. rész)
Két nap alatt sikerült ledarálnom a második részt! Jobban tetszett,
mint az első, sok volt benne az izgalom, bár néha kissé nevetségesnek
éreztem, hogy még éppen viszik be a sebesülteket egy csetepaté után,
amikor már jön a következő… De ennek ellenére imádtam, alig bírtam
letenni, csak úgy fogytak az oldalak. Jó lett volna, ha Magnus és Alec
(a szívem csücskei ugyebár), kicsit többet szerepelnek, és ezzel
párhuzamosan a Clary-Simon kettős egy kicsit kevesebbet. Clary számomra
még mindig eléggé érdektelen, néha nagyon is idegesítő, de kezdek
megbarátkozni vele, Jace-t pedig egészen meg is szerettem. Simon
viszont… Amikor az a dolog történik vele a könyv közepén, arra
gondoltam, hogy „Na, ne már! Így soha nem szabadulunk meg tőle!”. De összességében baromi jó ez a sorozat és tűkön ülve várom már, hogy olvashassam a harmadik részt!
5/4
Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock!
Drága Leonard Peacock! Boldog születésnapot!
Miközben a történetedet olvastam, arra gondoltam, milyen ironikus, és egyben mennyire csodálatos, hogy ezt a könyvet a szülinapomra kaptam (egyébként pont KockaCicától :3). Arra gondoltam, hogy mindenki megérdemelné, hogy legalább a születésnapja különleges legyen, főleg az olyan emberek, mint te. Arra gondoltam, milyen szomorú, hogy mindannyiunk életében volt/van/lesz egy Asher, de egy Herr Silverman nem mindenkiében. Arra gondoltam, milyen király lenne, ha én is tudnék fejből Hamletet idézni. És arra is gondoltam, hogy talán mégis megéri világítani. Akkor is, ha senki sem látja.
Miközben a történetedet olvastam, arra gondoltam, milyen ironikus, és egyben mennyire csodálatos, hogy ezt a könyvet a szülinapomra kaptam (egyébként pont KockaCicától :3). Arra gondoltam, hogy mindenki megérdemelné, hogy legalább a születésnapja különleges legyen, főleg az olyan emberek, mint te. Arra gondoltam, milyen szomorú, hogy mindannyiunk életében volt/van/lesz egy Asher, de egy Herr Silverman nem mindenkiében. Arra gondoltam, milyen király lenne, ha én is tudnék fejből Hamletet idézni. És arra is gondoltam, hogy talán mégis megéri világítani. Akkor is, ha senki sem látja.
5/5
Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác
Pontosan tudom magamról, hogy ki nem állhatom a romantikus regényeket,
egyszerűen a világból ki lehet velük kergetni, mégis időről időre
megpróbálkozom a műfajjal. Ez a könyv is az egyik ilyen „kísérletem”
eredményeképp akadt a kezembe, mert már sokat hallottam róla
innen-onnan. Nos, először is meg kell jegyeznem, mikor először a kezembe
fogtam, arra gondoltam, hogy minden adott, hogy ez a regény borzasztó
legyen. Sablonos alaptörténet, béna cím, az évszázad legeslegrondább
borítója… És mégis kellemeset csalódtam. Lola aranyos főszereplő, hálát
adok az égnek, hogy nem olyan sekélyes haddnemondjammicsoda, mint általában az
ilyen könyvek főszereplői. Cricket pedig (a világ leghülyébb neve
ellenére) halálcuki. Lola szüleit tényleg a szívembe zártam és az
anya-szál is kimondottan tetszett. Bár nekem kicsit túl sok volt benne a
nyál, de a történet aranyos volt és még együtt érezni is képes voltam
Lolával, ami nálam nagy szó. Egyszóval azt hiszem, ez egy egészen király
könyv egy olyan műfajból, amit én nem szeretek, és nem is hiszem, hogy
valaha meg fogom szeretni.
5/3,5
James Dashner: Halálkúra (Útvesztő-trilógia 3. rész)
Hihetetlenül sokat jelent nekem ez a könyv, és nem értem, miért van
ennyire lepontozva ez az utolsó rész Molyon, nekem ez tetszik talán a legjobban mindhárom rész közül. (Kivéve persze, hogy ami a 299. oldalon történik,
arról nem vagyok hajlandó tudomást venni.) Kis túlzással minden egyes
oldal egy újabb sokk volt számomra… Csak úgy faltam a sorokat, kevesebb,
mint két nap alatt a végére értem. A befejezés nagyon tetszett,
szerintem illett az egész trilógiához, de persze az egyik szemem azért
sír közben… Imádom ezt a sorozatot, fantasztikus élmény volt számomra és
természetesen a kedvencem lett.
5/5*
Holly Black-Cassandra Clare: Vaspróba (Magisztérium-sorozat 1. rész)
Ez a borító... Valami fantasztikusan szép! Már régóta el akartam olvasni ezt a könyvet és szerencsére minden
spoilert sikerült kiiktatnom és elkerülnöm, mielőtt a kezembe került. :D
Nem bántam meg, hogy elolvastam, bár számomra kicsit nehezen indult be,
de utána le sem tudtam tenni! Aaron a szívem kicsi csücske, Callt is
nagyon szerettem, külön azért, mert a bicegésével messze nem tökéletes
hős, Tamaráról igazából nem tudok túl sokat elmondani. Sokan a Harry
Potterhez hasonlítják, be kell valljam, én csak néhány helyen érzékeltem
ezt a hasonlóságot, alapból szerintem ez nem igaz… Ja, igen. A VÉGE.
Hogy képes valaki ilyet beleírni egy könyvbe??? HOGY?!?!
5/5
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Azt hiszem, végérvényesen rájöttem, hogy Fredrik Backman nemcsak egy fantasztikus író, de azt hiszem, egy fantasztikus ember is. Ove után nyilvánvalóan sokat vártam Britt-Marie-től, és ez a történet is hihetetlenül szellemes, megérintő, bájos, tanulságos és még minden szép és jót elmondhatnék róla. A szereplők egytől egyig a szívemhez nőttek, főleg Vega, Omar, Sami és Ben… És persze Britt-Marie, aki egy kicsit hasonlít anyukámra, egy kicsit egy barátnőmre, és általánosságban elmondható, hogy olyan személyiségjegyei vannak, amikkel engem ki lehet kergetni a világból a morcosabb napjaimon. Ennek ellenére (vagy talán pont ezért) állandóan mosolyogtam az apró kis szokásain, hogy már megint felmos meg ablakot pucol és már megint egy patkánnyal beszélget, vagy dünnyög magában. De az írónak azt hiszem ebben rejlik a varázsereje, hogy ezeket a tetőtől talpig halál idegesítő főszereplőket csupaszív emberekké teszi, akik képesek változni és változtatni az életükön. Újabb zseniális könyvet és élményt kaptam Backmantől, és bár Ovét nem szárnyalta túl (ami persze képtelenség is lenne), de ezek után biztos vagyok benne, hogy minden regényét kézbe fogom venni.
5/5
Remélem tetszettek nektek ezek a kis villámértékelések vagy esetleg meghoztam a kedveteket valamelyik könyvhöz. Szépséges napot nektek! c:
MeowMimi~
Megjegyzések
Megjegyzés küldése