Majdnem vasárnap

Kicsit elfoglaltak vagyunk mostanság a csajokkal, hisz nyomja a vállunkat az előrehozott érettségi jól megírásának súlya. Ezért egy kicsit lazább lesz ez a hét legalábbis, ami a bloggeres életünket illeti. Ám ma hozok egy újabb krimit, ha már tegnap anyák napjáztam.

Egy isteni krimi Angela Marsonstól
A General Presstől kaptam ezt a csodát, amit csak ajánlani tudok! Köszönöm a könyvet:) És a teljes körű írásomat a Kildara oldalán találjátok. 
Tudjátok a metróban sok plakát van kiragasztva, és nekem megakadt a szemem egyen, melyen ez állt : "Váltsa valóra egy nehéz sorsú gyermek álmát!"... Épp ezt a könyvet olvastam, és eszembe jutott, hogy ebben a történetben mindent elkövettek, hogy ez ne valósulhasson meg...
A fülszöveg:

„Öt alak áll körbe egy sekély sírhantot. Mindannyian kivették a részüket az ásásból. És egy életre némaságot fogadtak… Csakhogy a végzet és Kim Stone felügyelőnő elől nem lehet elbújni.

Egy letehetetlenül izgalmas krimi, sokrétű figurákkal.”
Izgalmas, összetett, fordulatos, elgondolkodtató, felkavaró, kegyetlenül szókimondó és letehetetlen, egyszerűen imádtam!
Mitől ilyen fantasztikus?
Hogy erre érdemleges választ kaphassunk, el kell olvasni, de megpróbálom egy szeletét elétek tárni.
A fülszöveg és a prológus egyaránt vészjóslóra és hideglelősre sikeredett. Az ember agya egy tizedmásodpercre ki is kapcsol, míg felfogja, hogy mi történt, azután jön egy csipetnyi undor és döbbenet, hogy milyen közönnyel viseli az öt alak a tettét.
Az első fejezetben pedig egy nő éjszakájába csöppenünk, ami rendkívül homályos és titokzatos. Tudjuk, hogy látott a híradóban valamit, ami felkavarta, és ennek tudtában bele is törődik a sorsába, miszerint ez lesz élete utolsó estéje. Természetesen a megjósolt jövő bekövetkezik, és a nyomozás kezdetét veszi.
Kim Stone felügyelőnő kevéssel ugyan, de elorozza a nyomozás vezetésének jogát, így csapatával rögtön munkába is állnak. Ez a nő egyszerre nyers és érdes, míg érzelmes és sérült, nagyon komplex személyiség. És pont ez a belső ellentét viszi előre és hajtja a megoldás felé. Az ügy előrehaladtával egyre jobban megismerjük őt, egy-egy elejtett gondolatból, cselekedetből, megszólalásból végül teljes képet kapunk róla és megértjük őt, számomra csak a megdöbbenés és iránta való csodálat maradt.
Amíg ezeket a felfedezéseket megtesszük, az ügy tovább folyik és bonyolódik. Egyre csak kuszább lesz, még több a halott, de mi a közös? Amint fény derül az összefüggésre, még nem gyanakszunk, de miután megvan az első kézzelfogható bizonyíték, egyszerűen a hányinger kerülget. Képtelen voltam felfogni, hogy még, hacsak könyvben is, megtörténhet ilyen szintű brutalitás, kinek van ehhez lelki ereje, vagy inkább kinek nincsenek egyáltalán érzései, kiből hiányzik még az empátia halvány szikrája is?
Már ekkor gyanakodtam, hogy csak egy pszichopatától telik ki ilyesmi… De vajon ki az? Ugyanaz, mint aki most gyilkol?
A kérdések kupaca egyre csak nő, míg már ellep. És ekkor kapunk még egy szálat a történetbe, hogy a már így is szerteágazó nyomozást bonyolítsuk.
Egy testvérpár életébe nyerünk betekintést, akik nem igazán vannak meg egymás mellett, de nincs senkijük a világon, így szükségük van egymásra. Ikrek mégis szöges ellentétei egymásnak. Később kiderül, hogy nekik is közük van a gyilkosságokhoz, így Kim meg is keresi őket. Míg egyikük szívesen segít, a másik feltűnően hátráltatja a rendőrség munkáját. Ez is gyanakvásra ad okot…
Végül az összes sejtés, gyanú összetalálkozik és lesújt a megoldás képében, legalábbis ezt hisszük. Ekkor egy nagy csavar szépen hasba rúg, úgy hogy még pislogni is elfelejt az ember. Kim olyan láthatatlan összefüggéseket fedez fel, amit elképzelni se mertünk volna…
Még több ilyen csavaros történetet akarok, egy nyomozó csapattal, aki fényt tár a legapróbb részletekre is.
10/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Könyvek sokkoló befejezéssel