John Cure - A gonosz új arca
Számomra rendkívül kiugró könyv, hisz ismeritek az írásaimat, és általában valami romantikus felé nyúlok a polcon. Talán azért, mert könnyebben emészthetőek, és csak néha vágyom a sürgő-forgó életem mellé valami másra. Na, ez teljes mértekben valami MÁS volt.
"A holtak visszatérhetnek az élők világába? John Marllow, a Véres Casanova néven ismert pszichopata, brutális kegyetlenséggel erőszakol meg és mészárol le nyolc nőt. A sorozatgyilkos végül az FBI elől menekülve egy elhagyatott házban öngyilkosságot követ el.
S így kezdődik minden. Le a kalappal az író előtt, mert annak ellenére, hogy nem terepem a brutalitás, megfogott a stílusával. Oly' mértékben filmszerűen írt le mindent, hogy konkrétan a szemem előtt láttam minden egyes jelenetet. (és hát a pszichothrillereket szeretem nézni) Amit még nagyon kedveltem, az az, hogy kis dózisokban adagolta az olvasónak az információt Johnról. Nem tudom mi játszódhatott le a fejében mikor írta, de szerintem megragadta a pszichopata én lényegét, vagy legalábbis én így képzelek el egyet. (és ez most csak erősített rajta)
Joseph Church, a feltörekvő író régi álma válik valóra, amikor megjelenő új regénye végre nagy sikert arat, azonban ezzel egy időben a felhőtlenül boldognak látszó házassága kártyavárként omlik össze.
Rendkívül gyors a váltás, hisz egy sorozatgyilkos fejéből egy család életbe csöppenünk. A kapcsolat létrejöttének valódisága, s az élet nehézségei remekül kiérződnek a szövegből. A fejezetek közti átvezetésért pedig nagyon nagy piros pont, még nem találkoztam ilyennel, de ötletesnek tartom. Közhelyek (amik, mint tudjuk mind igazak), s hétköznapi gondok, gondolatok teszik viccessé, néhol viszont aggasztóvá a helyzetet. Volt egy pont mikor nagyon megharagudtam az íróra emiatt. Annyira szép idilli képet rakott elénk, és a másodperc tört része alatt képes volt tönkretenni azt, komoly arculcsapásként ért. És nem ez volt az egyetlen! Bár miután felnyitotta a szemem, könnyebb volt megérteni az okokat. Mindkét fél menekült a saját felnőtt életéből, hol felejtéssel, hol pedig a gyermek, s kamaszkor visszaidézésével... Sajna több-kevesebb sikerrel.
Eddiet, a rémálmokkal küzdő kamaszfiút megtalálja az első szerelem. Felhőtlen, boldog szárnyalását viszont egy a túlvilágról érkező gonosz szellem árnyékolja be, aki egyre jobban az irányítása alá vonja a fiút. És én még mertem azt hinni, hogy a mélyhipnózisos kezelés után lépnek valamit... Ami egyébként egy igen bizarr jelenet a könyvben. Legalábbis az ember úgy éli meg, hisz gyanakszik valamire, de mikor az be is igazolódik, igen megdöbben. Oh, és mit tesz, mit nem az író, megint gyorsan vált mielőtt mélyebben beleáshatnánk magunkat a problémába.
Gemsi, a fiatal és agilis nyomozónő hosszú éveket töltött az FBI fedett ügynökeként a maffiába beépülve. Mégis a legveszélyesebb küldetése most vár rá, amikor az Interneten ismerkedő sorozatgyilkosnak akar csapdát állítani. Csapatával úgy vélik, egy másolós gyilkos nyomában vannak, azt nem is sejtik, hogy a gonosz lelkek is visszatérhetnek az élők világába... "A család után egy egyedülálló, karrierista nő életébe csöppenünk, aki a fejébe vette, hogy ezen az ügyön is gond nélkül átgázol. A brutális, kegyetlen gyilkosságok lassan, ám nyomra vezetik Gemsit, aki önmagát is képes életveszélybe sodorni. Az utolsó pillanatig nem akartam elhinni, hogy valóban az a tettes aki. Pedig már az elején elárulja az író, és még tudtam is, de élt bennem a remény, hogy nem ő az. De a holtak mindenre képesek. DE és ez nyomatékosabb, kétszer már nem térhetnek vissza!
Még ezer meg ezer apróságot megemlítenék, hogy Agatha mennyire kegyetlen volt a férjével és a fiával, mert csak az önön boldogsága érdekelte akkor. Vagy, hogy imádtam a szégyenlős, szerelmes Eddiet, meg a nagyszájú haverját Túrót. Vagy még, hogy Gemsi életét tönkre tette a beépülés, és már sohasem lehet ép. És legfőképp azt, hogy nagyon meghatott a vége, annak ellenére, hogy még elbírtam volna viselni, ha csűri-csavarja az író. Ennyi legyen is elég, mert ha többre vágytok, olvassátok el a könyvet!
≈ "... ha valaki elolvassa a történeteimet, az ragadja magával és kellemes, pozitív érzések kíséretében tegye le, várva a következő alkalmat." Elmondhatom, hogy én eleget teszek a kívánságnak, és várom a következő könyvet!
10/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése