Az ég a földig ér

Vendégbejegyzés - NightFlowerCaptain

"Kár, hogy a szerelemhez nem jár időzítő szerkezet, mint a bombákhoz. Legalábbis Lennie szerint. A tizenhét éves lány nemrég vesztette el imádott nővérét, és semmire sem vágyik kevésbé, mint hogy egyszerre két fiú is feldúlja addigi békés, eseménytelen (mondjuk ki: unalmas) életét. Mégis ez történik. Lennie-t a közös veszteség egyre közelebb sodorja Bailey vőlegényéhez, de közben felbukkan Joe, ez a fantasztikus, szenvedélyes srác, akinek a gitárjátéka virtuóz, az életöröme ragadós, és akinek minden egyes csókjától mintha felrobbanna a világ… 
Az egyik fiú emlékezni segít, a másik felejteni. De szabad-e egyáltalán boldognak, szerelmesnek lennie, amikor épp gyászol?"

Mit tud okozni egy haláleset? Mit tud okozni, ha meghal valaki, akit szeretünk, aki nélkül el sem tudjuk képzelni az életet?
A világ fenekestül felfordul. Lennie alól kirepül a talaj, és hirtelen minden tótágast áll. A pillanatok megtelnek érzésekkel, a leírhatatlan fájdalom nyomásától kezdve egészen a boldogság legfényesebb hullámáig. Színesen kavarogva-keveredve átalakítják és megalkotják az új univerzumot, amiben a lánynak meg kell találnia a helyét.
A fülszöveget csak azért másoltam ide, hogy elmondhassam, a könyvnek sokkal mélyebb rétegei is vannak a fent leírtaknál.
A történet során megismerkedünk Lennie családjával, Nagyival és Dagival, akik furcsák, de úgy egyébként, ebben a világban mindenki bolondos. Ahogy az életben is. Ez is hozzátesz ahhoz, hogy mennyire őszinte és valósághű.
Csodálatos humor és az egyedülállóan hitelesen megfogalmazott érzések teszik azzá ezt a regényt, ami. Fantasztikussá.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zakály Viki – Szikra

Leda D'Rasi - Utolsó kívánság

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak 1.)

Arturo Pérez-Reverte – Jó emberek