Lori Lansens: A lányok


Rose és Ruby – testvérek, legjobb barátok, egymás bizalmasai.
Barátságokat kötnek, szerelmesek lesznek, dolgoznak, imádják a nevelőszüleiket és megvalósítják az álmaikat. Ám a Darlen lányok élete mégsem nevezhető hétköznapinak, mivel a 30. születésnapjuk közeledtével ők lehetnek a leghosszabb kort megélt craniopagus ikrek, ugyanis a fejük kistányérnyi helyen összeforrt az egyik oldalon.
Egy orvosi vizsgálat után a könyvmoly Rose elhatározza, hogy megírja az önéletrajzát. Ám amikor Ruby megkérdezi, hogyan írhat egy összenőtt iker önéletrajzot, hiszen nem is egyedül élte az életét, megállapodnak, hogy néhány fejezetet a sokkal csinosabb testvér is papírra vet. Így kiderül, hogy bár sziámi ikrek és elvben ugyanazt élik át, nem mindenben egyezik a véleményük.
Sőt, még tit.kokat is őriznek egymás elől.
A mindenen átsegítő összetartozás és a függetlenség utáni vágy rendkívüli történetét sosem fogja elfelejteni az olvasó.


~Most is olyan dilemmában vagyok, mint A szobánál. Jó, sőt, nagyon jó alapötlet, de a kivitelezés valahogy mégsem az igazi, Ugye adott nekünk egy sziámi ikerpár, aki belefog az önéletrajz írásba, mert, nos nem lövöm le, de jó okuk van rá. Rose a múltat elemzi, és lassan építi fel, ahogy halad a jelen felé, míg Ruby leginkább a jelennel foglalkozik, és testvérét elemzi. Majd ott vannak a nevelőszülők is, Lovey néni, és Stash bácsi, akiknél gyakran úgy éreztem zsák utcába futok. Történtek ott a háttérben a dolgok, de Rose ill. Ruby nem voltak részesei ennek, és nem is akartak. Ez nem hiba, de engem azért érdekelt volna az a Mrs. Merkel ügy.
Dicséretére válik az írónak, hogy alaposan utána nézet a dolgoknak, hisz a könyv végén ott a forrás anyag, de azért elgondolkodom még így is, ennyi kutatás után mennyire a valóságot írja le.
Ami viszont néha zavart, az a lányok érettsége. Ugye a könyvnek ez az alapja, hogy ők a legidősebb craniopagus ikrek, harminc évesek, de mégis olyanok mint a tini lányok, persze rá erőltethetjük, hogy ez a szociális kívülállósságuk miatt van, vagyis nem volt alkalmuk igazán felnőni, de azért mégis csak sántít.
Az utolsó hiba ami lehet csak szerintem van így, hogy ez a két lány nem szereti egymást. Nem tudott meggyőzni, hogy ez az összenőtt ikerpár valóban szeretik egymást. Inkább éreztem a kölcsönös lenézést, és a kénytelen összefogást, mivel nem ismertek más lehetőséget egyszerűen megszokták egymást.

Kedvenc szereplők: Larry Merkel, Mrs. Merkel,
Amit szerettem: egyedi téma, hogy mind két lány megírta a maga részét, a borító
Amit nem szerettem: nem volt hiteles, nem voltak a koruknak megfelelően érettek, Rose "írói" stílusát, nem szeretik egymást csak mondják
Kedvenc idézet:"Mrs. Merkel nagyon gyakorlatias volt, és a lehető legkegyetlenebb módon tanulta meg, hogy ha pánikolunk, az semmit sem segít. Így hát megkérte Shermant, hogy főzzön egy teát, amíg ő lassan elvérzik a konyhaasztalnál."
10/6.5

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Anne Bishop – Holló a hollónak

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Michael J. Martinez – Az Enceladus-krízis

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

A. O. Esther – Frigg rokkája II.