J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve
Harry Potter első kalandjáról, végre:)
Night Flower Captain unszolására már kicsit régebben belekezdtem a sorozatba. Teljesen belemerültem ebbe a világba, igaz most egy kis szünetet vagyok kénytelen tartani, de haladok vele, és nem akarom sokáig marasztalni. Pláne, hogy most a filmeket is sorban levetítik, eddig előttük jártam, de beelőztek, sajnos.. Mondjuk nem is számít, mert nem nézem meg őket pont azért, hogy izgalmasabb legyen a könyv. Bár már az összes részt láttam, de régen volt és nem emlékszem tisztán. Így, meg enélkül is sok meglepetést tartogat a sorozat. Ez a rész is sokszor nyűgözött le..
A hátsó szöveg:
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot.
Mint mondottam volt, lenyűgözött. Nem emlékeztem a filmbeli történésekre, csak néhányra, de meg kell mondjam, a könyv übereli. Felesleges is összehasonlítani, így most megpróbálok elvonatkoztatni:)
Ez a könyv egyszerűen beszippant, követeli, hogy olvass gyorsabban, hogy menj tovább a következő fejezetre, szinte függővé váltam. Most is nagy szívfájdalom, hogy a 3. rész után le kellett raknom, ha lehet ilyet mondani, hiányzik a világa, amiről ugyan nem tudunk sokat, mint ahogy semmiről sem, de ettől még izgalmasabb. Igazság szerint kicsit lassan keltette fel az érdeklődésem (kb. első 40 oldal), de lehetett érzeni, tudni, hogy valami közeleg és ez hajtott. Majd szinte minden támpont nélkül csöppentünk Harryvel a titkokkal, és millió kérdéssel övezet világba. Ha még csak ennyi lett volna! Az írónő nagyon ért a félrevezetéshez, és ez fokozza az izgalmakat. És abban is példásan teljesített, hogy megutáltassa velem Malfoyt, meg az egész Mardekárt. Pintont már nem is említem, bár jobban belegondolva, nem teljesen ellenszenves... Ha már szereplők akkor, mindenki azt hitte a baráti körömből, hogy Hermione a szívem csücske, a lelki társam lesz, de csalódniuk kellett. Én sem gondoltam volna, de kezdetben rettentően idegesített a jelenléte, majd megszoktam, és a végére úgy találtam, hogy vele együtt tökéletes a csapat. Viszont Hagridot menthetetlenül megszerettem, csakúgy, mint a Weasley családot, vagy mint Dumbledoret. Az egész könyvet megszerettem a humora, titokzatossága, érzelemtelisége miatt, meg még vagy ezer dolog miatt. Egyszerűen élveztem, és ezt kell, hogy érezze az ember, minden fantasztikus könyv után!
≈ Lehet, hogy nem a korosztályomnak készült, de ha mese, ha nem, én imádom!:) Nem is tudom, miért vártam vele eddig....
10/9
Night Flower Captain unszolására már kicsit régebben belekezdtem a sorozatba. Teljesen belemerültem ebbe a világba, igaz most egy kis szünetet vagyok kénytelen tartani, de haladok vele, és nem akarom sokáig marasztalni. Pláne, hogy most a filmeket is sorban levetítik, eddig előttük jártam, de beelőztek, sajnos.. Mondjuk nem is számít, mert nem nézem meg őket pont azért, hogy izgalmasabb legyen a könyv. Bár már az összes részt láttam, de régen volt és nem emlékszem tisztán. Így, meg enélkül is sok meglepetést tartogat a sorozat. Ez a rész is sokszor nyűgözött le..
A hátsó szöveg:
Mint mondottam volt, lenyűgözött. Nem emlékeztem a filmbeli történésekre, csak néhányra, de meg kell mondjam, a könyv übereli. Felesleges is összehasonlítani, így most megpróbálok elvonatkoztatni:)
Ez a könyv egyszerűen beszippant, követeli, hogy olvass gyorsabban, hogy menj tovább a következő fejezetre, szinte függővé váltam. Most is nagy szívfájdalom, hogy a 3. rész után le kellett raknom, ha lehet ilyet mondani, hiányzik a világa, amiről ugyan nem tudunk sokat, mint ahogy semmiről sem, de ettől még izgalmasabb. Igazság szerint kicsit lassan keltette fel az érdeklődésem (kb. első 40 oldal), de lehetett érzeni, tudni, hogy valami közeleg és ez hajtott. Majd szinte minden támpont nélkül csöppentünk Harryvel a titkokkal, és millió kérdéssel övezet világba. Ha még csak ennyi lett volna! Az írónő nagyon ért a félrevezetéshez, és ez fokozza az izgalmakat. És abban is példásan teljesített, hogy megutáltassa velem Malfoyt, meg az egész Mardekárt. Pintont már nem is említem, bár jobban belegondolva, nem teljesen ellenszenves... Ha már szereplők akkor, mindenki azt hitte a baráti körömből, hogy Hermione a szívem csücske, a lelki társam lesz, de csalódniuk kellett. Én sem gondoltam volna, de kezdetben rettentően idegesített a jelenléte, majd megszoktam, és a végére úgy találtam, hogy vele együtt tökéletes a csapat. Viszont Hagridot menthetetlenül megszerettem, csakúgy, mint a Weasley családot, vagy mint Dumbledoret. Az egész könyvet megszerettem a humora, titokzatossága, érzelemtelisége miatt, meg még vagy ezer dolog miatt. Egyszerűen élveztem, és ezt kell, hogy érezze az ember, minden fantasztikus könyv után!
≈ Lehet, hogy nem a korosztályomnak készült, de ha mese, ha nem, én imádom!:) Nem is tudom, miért vártam vele eddig....
10/9
Megjegyzések
Megjegyzés küldése