Könyvfesztiválos szerda

Múlt hétvégén voltam életem első Nemzetközi Könyvfesztiválján, így gondoltam nem árt előtte felkészülni. Több szempontból is vizsgálódtam. Először is megbeszéltük a Kildarás csapattal, hogy hol s mikor találkozunk, majd a találkozó előestéjén összepakoltam a nélkülözhetetlen dolgokat, mint a toll, jegyzetfüzet stb. Természetesen másnap a tömegközlekedésen fedeztem fel a hiányát, szóval még jó, hogy összepakoltam a cuccaimat, hogy szépen otthon felejtsem... Szerencsére Christi kisegített így gond egy szál se. Ám mindezek előtt utána olvastam a rendezvénynek, de mégis maradtak kérdéseim, na meg a lányoknak is. Hát ezeket fel is tettem a kedves főszervezőnek, aki volt szíves gyorsan válaszolni. Itt is köszönöm neki!:)

Tehát néhány apró érdekesség a Könyvfesztivállal kapcsolatban:

Elsőre, egy könyvimádó számára érdekes kérdés tettünk fel, méghozzá azt, hogy megtudják-e mondani, hogy eddig hány könyvnek sikerült gazdát találnia a rendezvényeken?
A válasz egyszerű és megmosolyogtató volt:
Nemzetközi Könyvfesztivál: Jó kérdés, sajnos nincs mód mérni, hisz annyi könyveladást bonyolítanak le a résztvevő kiállítók, hogy lehetetlen mindezt felügyelni. Ezt követően megelégedettséggel nyugtáztuk, hogy annyian imádják a könyveket, hogy összeszámolni sem lehet, mennyi kötetnek lesz új tulajdonosa.

Majd kicsit más vizekre eveztünk, és feltettük talán a legnehezebb kérdést, hisz mégis mi alapján tudják kiválasztani a díszvendégeket? Részünkről minden írót meghívnánk a bőség zavarában, de a Könyvfesztiválosok találtak megoldást.
NK: A díszvendég író személyére a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagkiadóink tesznek javaslatot, és az így összegyűlt javaslatok közül a szervezet elnöksége szavazással választja ki azt az írót, akit végül meghívunk. A díszvendég országok kiválasztásában sokféle szempont játszik szerepet. Szlovákiára például többek közt azért esett a választásunk, mert fontosnak tartottuk, hogy végre legközelebbi szomszédjaink irodalmát, könyvkultúráját is megismerjük.
Ha már a díszvendégeknél tartunk, azt is megkérdeztük, hogy melyik külföldi írót övezte a legnagyobb figyelem, siker? Ugyanis köztudott, hogy minden évben nagyobbnál nagyobb nevek örvendeztetik meg az olvasást szerető közönséget a megjelenésükkel, de lehet-e valami eltérést érezni?
NK: Eddig még minden díszvendég-írónk nagyon népszerűnek bizonyult az olvasók körében – elég, ha csak a dedikáló-asztalok előtt kígyózó végtelen sorokra gondolunk. Salman Rushdie, Umberto Eco, Ljudmila Ulickaja, Sofi Oksanen, Paolo Coelho – mindannyiukra tömegek voltak kíváncsiak.

Ezek alapján mindenkinek egyaránt tudunk örülni, de mi a helyzet a hazai írókkal?
NK: A hazai szerzők közül többek közt Esterházy Péter, Háy János, Nádas Péter, Vámos Miklós előadásai, könyvbemutatói töltik meg mindig zsúfolásig a termeket.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy ki volt az eddigi legmesszebbről jövő kiállító?
NK: Kanada és Kína volt a két legmesszebbről érkező díszvendégünk. Meg sem lepődtünk, hogy ilyen messziről is képesek írók utazni, csak hogy találkozzanak a magyar közönséggel.

Ha a magyar közönségről van szó, felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon hányan fordultak meg eddig az eseményen?
Egy kicsit csodálkoztunk mikor meghallottuk, hogy több tízezer látogatónk van minden évben. Ez azért igazán figyelemre méltó, és lenyűgöző egy szám.

Mégis kikből tevődhet össze ez az irtó nagy tömeg, kérdezhetnénk, és tettük is. Érdeklődtünk, hogy milyen életkori megoszlásokat tapasztaltak? És emellett mennyire látják a fesztivált sikeresnek a fiatalok körében?
NK: Úgy tapasztaljuk, hogy nagyjából egyforma arányban képviseltetik magukat az egyes korosztályok a fesztiválon. Sokféle programot kínálunk a legkisebbeknek, így ők és a szüleik minden évben nagy számban látogatnak ki a Millenárisra. Az utóbbi években mintha megnőtt volna a 18-25 éves korosztály érdeklődése a rendezvény iránt, és ennek nagyon örülünk.
Ebből világosan látszik, hogy az olvasás megint fontosabb szerepet tölt be az emberek életében, és nem csak leköti őket, hanem szeretik is.

Ezek alapján megkérdeztük, hogy milyen visszajelzéseket kapnak? És hogy mindezek fényében hogyan változott a rendezvény arculata?NK: Az évek során igyekeztünk odafigyelni és reagálni a változó trendekre és igényekre. Így épültek be lassan a fesztivál tematikájába az e-olvasókkal, e-könyvekkel kapcsolatos szakmai előadások, vagy a kifejezetten a kamasz olvasókat megszólító programok. Nagy örömmel üdvözöltük tavaly a sci-fi és fantasy-irodalommal foglalkozó tematikus beszélgetéseket is. Igyekszünk aktívak lenni a közösségi médiafelületeken, és törekszünk arra, hogy hatékonyabbá tegyük a kommunikációnkat.
És mi ennek nagyon örülünk is, ahogy említették az évek során rohamosan fejlődött a technika, így az is könnyebbé teszi a programok átlátását, hogy különböző internetes oldalakon folyamatosan követhető a fesztivál alakulása.

Ennek következményeként megkérdeztük, hogy melyik évet tekintették az eddigi legsikeresebbnek? Hisz a változtatások sokban befolyásolhatják a rendezvény lefutását.
Megint csak egy mosolygásra okot adó, őszinte választ kaptunk: Minden évben úgy érezzük, hogy az volt a legsikeresebb évünk :)

Ezek után egy kicsit vájkáltunk, hisz nem létezik olyan rendezvény, ami pontról pontra a terv szerint halad. Ezért egy kis betekintést kértünk a színfalak mögé és megkérdeztük, hogy milyen furcsaságokba futottak bele az évek során, volt-e valami kirívó, szokatlan, amire nem számítottak?
NK: Mindig vannak mulatságos történetek – vagy pontosabban, olyan történetek, amelyek utólag visszanézve mulatságosak. Egyszer például – mert a szervező is ember – az előadása után megkértem az egyik külföldi vendégünket, hogy dedikálja nekem a könyvét. Ő megkérdezte a nevemet, majd hogy biztos legyen benne, hogy nem rontja el, gyakorlásképpen leírta… Golyóstollal… A konferenciaasztal fehér terítőjére.

Majd, hogy komolyabb témára térjünk, feltettük a másik nehéz kérdésünket, hogy egyáltalán milyen koncepcióba kapaszkodnak, mennyi munka befektetését igényli mindez? És úgy érzik-e, hogy megtérül a munkájuk?
NK: A célunk az, hogy mindenki – a kiállítók, a szerzők, a látogatók – úgy érezze, hogy érdemes volt eljönnie, kiállítania. Ez természetesen sok munkába kerül, de azt hiszem, minden kollégám egyetért velem abban, hogy igen, megéri. De még mennyire!

És mi mennyire becsüljük ezt a csapatot, hogy évről évre megörvendeztetnek minket ezzel a kiváló fesztivállal. Köszönjük nekik!

Ez lett volna a kis vájkálódásom, de bővebben megtaláljátok a Kildara oldalán.