Ingar Johnsrud – Követők
 |
| Eredeti cím: Wienerbrorskapet Sorozat: Fredrik Beier 1. Kiadó: General Press Könyvkiadó Oldalszám: 428 Kiadás éve: 2016 Műfaj: krimi, thriller Fordító: Vaskó Ildikó |
Elöljáróban csak annyit, hogy gyenge idegzetűeknek nem ajánlom, mert brutális.
A fülszövege:
Oslo, napjainkban: Fredrik Beier főfelügyelő egy eltűnési ügyben, egy politikus lánya után nyomoz. Az eset azonban hirtelen fordulatot vesz, amikor az Isten Fénye elnevezésű szekta több tagját is lemészárolják, és a fiatal nő, aki szintén a hívők egyike, nincs a holtak között. Hová tűnhettek a gyülekezet életben maradt tagjai? És vajon milyen munka folyt a szekta rejtett laboratóriumában?
Bécs, 1937: megalakul a Bécsi Testvériség, a nemzetközi csoport fajkutatással foglalkozik. A negyvenes években a testvériség feje, Elias Brinch egy norvég hadifogolytáborban folytatja a kísérleteit. Mire bukkanhatott és milyen eredményeket érhetett el, ha kapcsolat látszik felsejleni a mostani gyilkossági ügyek és az évtizedekkel ezelőtti háborús bűnök között?
Ingar Johnsurd első regénye az izgalmak és a borzongás rajongóinak való olvasmány. A hús-vér figurák, a mesteri történetszövés, az újabb és újabb meghökkentő fordulatok jelentik a biztosítékot arra, hogy aki belekezd, az nem lesz képes megállni a trilógia első darabjánál.
Az első pár oldal után ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint a Bűn és Bűnhődésnél. Rögtön a közepébe vágtunk az eseményeknek valaki olyan szemszögéből, aki rettentő rossz előérzetet kelt az emberben. Nem is kellett sokat várni, a második jelenet már egy művészien megírt gyilkosság. A könyvben is elhangzik, és nekem is csak ez a szófordulat ugrott be, hogy: „fekete humor”. Rendkívüli brutalitást képvisel az egész cselekmény.
Majd egy hirtelen váltással máshol találjuk magunkat. Nagyjából megismerkedünk a fülszövegben említett főfelügyelő, Fredrik Beier magánéletével is, jelenével, múltjával, és talán kicsit előrevetített jövőjével is.
A múlt kulcsfontosságú része a könyvnek. Kezdetben bosszantónak találtam, hogy végre valami progressziót értek el a nyomozásban, és hirtelen a következő fejezettel az író megszakítja ezt a vonalat, és ugrik az időben. Az új idősáv teljesen idegen, de mégis ott motoszkál az ember fejében hátul, hogy valahonnan ismerősek a szereplők, mintha látta volna már leírva azt a nevet. És ez a sejtetés folytonos gondolkozásra sarkall, ami meg arra, hogy tovább olvass, hátha fény derül valamire.
Közben a magánéleti szálak is bonyolódnak a nyomozásban résztvevők között. Becsúszik a képbe a politika és a vallás. Egyre több kérdés merül fel, amire nem kapunk egyenes választ. Ugyanakkor a nyomozás előrehaladtával megjelenik a remény szikrája, hogy most a kérdéseink egy részére végre választ kapunk. Az elején számomra megszámlálhatatlannak tűnő szálak már majdnem összefutni látszanak. Előtűnnek az összefüggések, persze csak néhány, de már ez is elégedettséggel tölt el. Átjár az izgalom, mintha egy filmet néznék, annyira élethűen van lefestve egy-egy jelenet.
Mikor már a pulzusa is az egekbe szökik az olvasónak a feszültségtől, az író egyszerűen megszakítja a fonalat. Elveszi a megkönnyebbülés érzését, és tovább hajszol. Még több gondolkodásra késztet, közben pedig elrettent a szörnyűségekkel. Lassan értelmet nyer a könyv elején lévő idézet is, újabb és újabb összefüggések merülnek fel az idősíkok között. De az utolsó 20 oldallal a földbe döngöl. Itt hagy őrjöngve, megválaszolatlan kérdések százával, egy óriási nagy kérdőjellel, de ez nem elég. Még ad egy kegyelemdöfést is az epilógussal, hogy a következő kötet megjelenéséig legyen min agyalni.
≈A fülszövegnek teljes mértékben igaza van… Hol találom a következő részt, hogy lelki békét nyerhessek?
Borító:
A fülszöveg elolvasása után a borító csak még egy lapáttal rátett a balsejtelmeimre. Igazán hideglelősre sikeredett. Tökéletesen illik a történethez. 5 pont
Történet:
Történet:
Nem tudom hova cifrázni. Egyszerűen letaglóz, elfoglalja az elmét, és kényszerít az olvasásra. De nagyon sötét, és brutális, itt-ott a trágárság teszi kicsit könnyedebbé, és egyszerre elutasítóvá. Legalábbis olyan érzést kelt, hogy minél messzebbre kell ellökni ezt a szörnyűséget, ami itt játszódik, mégis emellett vonz a megoldás lehetősége. És bosszant a befejezetlensége. 5 pont
Karakterek:
Bárcsak ne lett volna ilyen nehéz mindenki neve! Igaz, ez csak egyéni probléma, és könnyen tudtam orvosolni egy papírfecnivel és egy ceruzával. Emellett a karakterek rendkívül összetettek. Mindenkiről oldalas elemzést lehetne írni, hogy kit miben torzított el a múltja, vagy a fanatizmusa, esetleg a vak hite. Részemről Fredriket jelöltem meg főszereplőnek, és ő szimpatikussá vált csakúgy, mint a két társa. Mérhetetlen emberi kitartásról tesz tanúbizonyságot a legtöbbjük, és ez lenyűgöző. Mind más és más, de mindegyik emberi lelket takar, ki tisztábbat, ki mocskosabbat. 5 pont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése