Evie Wyld – Ha ​minden madár énekel

Eredeti cím: All the Birds, Singing
Kiadó: Metropolis Media
Oldalszám: 288
Kiadás éve: 2020
Műfaj: kortárs
Fordította: F. Nagy Piroska
Mi mindenre képes egy összetört lélek?

Jake Whyte, az Ausztráliából érkezett fiatal nő magányosan él egy öreg tanyán, valahol egy meg nem nevezett brit szigeten, ahol szüntelenül esik az eső és fúj a szél. Van egy társa, a neveletlen Kutya, és van egy birkanyája.
De éjszakánként valami előjön az erdőből, és öldösi a birkáit. Akármi lehet. Talán az erdőben élő rókák, vagy az a furcsa fiú a szomszédból? Egy ismeretlen, félelmetes vadállatról is hallani. Avagy a szörnyű titkokat rejtő múlt kísért?

Mi késztet egy lányt arra, hogy egy elhagyatott tanyán, sok ezer kilométerre a szülőföldjétől magányosan éljen? Miféle tragikus titkokat hordoz a lelkében, mi elől menekül, és miről tanúskodnak a hátán soha be nem gyógyuló hegek? S mi köze mindennek az eltűnő birkákhoz?
Számos díjjal jutalmazott, gyönyörűen megírt, fordulatos történet egy különleges női sorsról, erőről és a nehezen megszerezhető megnyugvásról.

Először Pergamenre hányt szavaknál találkoztam ezzel a kötettel, az egy hónap egy kiadó kihívás keretében, és azonnal felkeltette az érdeklődésem. Így mikor felajánlotta a Metropolis Media, hogy elolvashatom, azonnal kaptam az alkalmon, és így visszatekintve nagyon jól tettem!

Mostanság próbálok az eddig kialakult műfaji orientációmon alakítani, így egyre több, az olvasási komfortzónámon kívül eső könyvet olvasok. Ez is egy közülük és mindenképp egy pozitív élmény.

A fülszöveg alapján teljesen más történetre számítottam mint, ami szemem előtt elevenedett meg. Tudtam én, hogy valami lapul a múltban, valami negatív, mely arra késztette a főszereplő Jaket, hogy az isten háta mögött kezdjen neki a birkatenyésztésnek, de arra nem lehetett felkészülni, ami valójában történt.

Az egész könyv és történet legmesteribb húzása a cselekmény mesélés mikéntje, a fejezetek és az idővonalak elrendezése, mely mindig ad egy kicsi információt, de az olvasó csak még többet és többet akar. Tökéletes húzás, így végig arra kényszerültem, hogy különböző teóriákat gyártsak, ami megmagyarázhatja Jake furcsaságait, a távolságtartását, a nyugtalanságát. Egyik elméletem sem nyert... Mert nem is gondoltam volna, hogy milyen szívbe markoló tud lenni, hogy miként formál a körülöttünk élők magatartása, hogy ez a pozitív ráhatások nélkül merre vihet el egy sorsot. Nem is volt időm igazán szörnyülködni azon, mi mindenen kellett keresztül mennie Jakenek, mert valahogy objektív és eltávolító módon van az olvasó elé tárva a múlt. Csak később, egy-két fejezet után üt, de akkor nagyot. 

Egyszerre undorodtam és sírtam volna, de a jelenben játszódó fejezetek mindig kihúztak ebből a mély lyukból, hogy egy másikba taszítsanak, mert Jake jelene sem oly' egyszerű. Néha úgy éreztem az őrület határán egyensúlyozik, hol pedig badarságnak tűnt az egész. Ugyanis, mikor azt hinné az ember, hogy elérkezett a tetőponthoz, rá kell döbbennie, hogy még többet tartogat ez a regény, mint elsőre mutatta. 

A folyamatos találgatás, az esős, sűrű, ködös légkör pedig olyan fojtogató és kilátástalan hangulatot teremt, amitől végig izgul az ember, hogy talán most, vagy most fog valami egetrengető történni. Ilyen érzések közepette küzd és tesz Jake folyamatosan, miközben ő maga sem biztos önmagában.

A lezárás... Koránt sem elég! Képes kétséget közt hagyni, a borítón is látható nagy fekete állat kapcsán. Egész végig a valóság és valamiféle metaforikus múlt megjelenítés között lebeg, hogy aztán az utolsó oldalak részben választ adjanak. Még úgy olvastam volna!

Ha egy olyan kötetre vágysz, mely kimozdít a komfortzónádból, és kétségeket ébreszt benne társadalmunk iránt, akkor ez a te könyved!

Köszönöm a Metropolis Media kiadónak, hogy részese lehettem ennek történetnek!

Borító:
Nagyon találó, szép letisztult. 5 pont

Történet:
Teljesen elképesztett és megrendített, de imádtam minden sorát. A címe szinte külön történet. 5 pont

Karakterek:
A kötet nem túl sok szereplővel operál, de annál több érzelemmel. Mégis hiányérzetem támadt Jake megnyilvánulásaival kapcsolatban, amit még mindig nem tudtam megrágni magamban. 4 pont

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Jeff Kinney: Egy ropi naplója

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Jasper Fforde – Monokróm

Megint esik, szerda