Lauren Kate - Fallen

Azt ígértem, hogy mással jövök legközelebb, de a kezembe akadt a Fallen sorozat, így most mégis ebbe kezdtem bele. Szóval az első része a Kitaszítva, Lauren Katetől.

Kezdetben unalmasnak és nagyon kuszának gondoltam, mondjuk a kuszaságát a végére sem veszítette el, de unalmasnak semmiképp nem lehetett nevezni. Mindemellett olvastatja magát, mert rá akarunk jönni, hogy mi húzódik a háttérben és egyre jobban magával ragad. A sok titok, egybeesés mind egy irányba vezet, jóformán mégsem tudunk meg semmit, majd ha mégis világossá válna már valami, annak folyását a főszereplő megakasztja. Hogy érthető is legyek és, hogy kedvet is kapjatok az elolvasásához, ez egy nem tipikus angyalos-szerelmi történet (nagyon leegyszerűsítve) az első rész csak egy kis ízelítőt ad, de pont annyit, hogy az ember tovább akarja olvasni. Már abban kimerül a nem tipikus meghatározás, hogy egy javítóintézetben találjuk magunkat furcsábbnál furcsább fiatalok között. Itt a rossz önképpel rendelkező főszereplő (Luce) szemszögéből vizslathatunk mindent, többet között egy fiút, aki semmibe veszi, és folyamatosan egymásnak ellentmondó jeleket küldözget felé, de ennek ellenére Luce tovább vágyódik, s úgy érzi mintha már ismerné valahonnan. A képben van még egy másik fiú is, aki viszont mindenben segítőkész, kedves, bár valami nem stimmel vele. Ha ez még nem lenne elég zagyva, a végén már azt hisszük megértettük, vagy legalább kapiskálunk valamit, és erre az Írónő belerak egy olyan epilógust, hogy azt sem tudjuk mit jelentett az előtte lévő 200 oldal. Szerencsénkre van még 3 kötete a sorozatnak, hogy kibogozzuk a szálakat.

≈Reményeim szerint valamit lehet érteni az írásomból, sőt még ösztönöz is az olvasásra!
10/7
Kérlek titeket támogassatok egy lájkal a facebookon! Köszönöm!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Emmi Itäranta – Tiltott álmok városa

Az ég a földig ér

Jasper Fforde – Monokróm

John Cure - A gonosz új arca

Szaszkó Gabriella – Nyisd ki ezt a naplót!