Lauren Kate - Rapture

Pont tegnap írtam, hogy időszűkében vagyok, de ott motoszkált a fejemben, hogy Olvasd el! Olvasd el! ezért engedtem a hangnak, így befejeztem a Fallen 4. részét a Boldogságot.
Most, hogy túl vagyok a 4. részén, úgy érzem, hogy az első háromban megtudottak, mintha csak töltelék sztorik lettek volna az utolsó rész végéhez. Teljesen más kerekedett ki belőle, mint gondoltam. Nem teljesen váratlan, így visszagondolva mindig volt egy két utalás, de akkor is megdöbbentő, hogy mi az a nagy titok, amiről azt hisszük, hogy tudjuk, de Luce még nem, holott mi sem tudjuk, de ha csak ez lenne. Elég nehéz bármit is írni róla úgy, hogy ne spoilerezzek... (aki tartalom leírásra vágyik látogasson el, mondjuk a moly.hu-ra) Az utolsó rész mindössze 9 napot ölel fel (plusz az epilógus), amik rendkívül mozgalmasak, hogy úgy mondjam világ-körüli utazást teszünk angyaltávlatból. Ismét nagyon örültem a történelmi háttérnek, sőt még az írónő által megjelenített hitvallással is tudok azonosulni. Komolyan ez egy nagyon szép szerelmi történet, úgy mint a Rómeó és Júliában itt is egymást választják mindenek felett (csak, hogy párhuzamot vonhassak). De ez némiképp boldogabb véget ér. Ami megfogott benne az a szerelem megalakulásáról alkotott kép, hogy az a világ teremtésévél egy időben, vagy talán már hamarabb is létrejött és, hogy milyen pusztító ereje is tud lenni. Összességében ez a legjobb rész a sorozatból, és ezt az fogja megérteni, aki mindet olvasta.

≈Persze nem árt elolvasni, ha valamit ki akartok hámozni a leírásomból, de nem szeretnék semmit elárulni, mert nekem meglepetést okozott, és lehet, hogy másnak is azt fog. Voltak benne unalmas részek, de a végkifejletért érdemes végig vergődni rajta!
10/9

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jamie McGuire - Gyönyörű megváltás

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Jeff Kinney: Egy ropi naplója

A. O. Esther interjú – avagy bepillantás az Eszter életébe, érzéseibe és álmaiba

Jamie McGuire - Gyönyörű esküvő