Michael Ende - A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka

Egy kis könnyed furcsaság
Ugyan csak most írok róla, de ez volt az idei első könyvem. Csak annyit, hogy feldobta a napomat:)
A fülszövege:

Michael ​​Ende neve fogalom a Momo és A Végtelen Történet óta. Ez az éppen huszonöt évvel ezelőtt született meseregénye groteszk humorával emelkedik ki az életműből.

A szilveszter éjszakáján játszódó, lidércesen pörgő történet percről percre követi végig egy szörnyű varázslópáros, dr. Lidérczy Belzebub és nénikéje, Tyrannja Vanpiria fondorlatait. Éjfélig (hét óra alatt) ezer csapást akarnak az emberiségre zúdítani. Persze ehhez az Állatok Nagytanácsának is lesz egy-két szava.
A története egyszerű, ám annál megkapóbb. Főleg, mert egyszerre két érzés viaskodik az emberben. Sajnáljuk a hírhedt gonoszokat, mert végül is önhibájukon kívül nem teljesítették feladataikat, és emiatt ülnek most egészen nagy pácban. Közben pedig örülünk, hogy nem sikerült véghezvinniük a gonoszkodásaikat, mert így még életben van a Föld. 
És most mégis megadatott a nagy lehetőség számukra, hogy "tisztára mossák magukat", és elkövessenek kismillió bűnt. Nyilván senki sem vágyik arra, hogy mindez megvalósuljon, de mindössze két, szétzilált, kissé korlátolt állat vethet véget a fondorlatoknak. Na, vajon mi fog történni?
Nem árulnám el, mert rettentő szórakoztató minden egyes másodperc, ami a végkifejletig juttat. A cselekmény varázslatosságára, és hihetetlenségére még rátesz egy lapáttal maga a szöveg. A mondatok csavarása, a szavak többletjelentése, és a millió kis versike, mind egyedi, és bámulatosan jó. Így a megfogalmazásmód egyszerűen humoros, és mégis vérkomoly. Ennek a kettőnek az elegye, pedig elkáprásztat, megnevettet, és elgondolkodtat. Mert igenis van egy mélyebb értelme ennek a könyvnek, annak ellenére, hogy mesés, kissé gyermeteg formában tárja elénk az író. 
≈Tökéletes olvasmány az év elejére! De bármelyik nap elővehető, mert az üzenete nem veszít a jelentőségéből...
10/10