Anne Rice: Armand, a vámpír



Vendégbejegyzés - NinjaDeltoidMacska

Armand, az ősöreg élőhalott, aki eddig csak mellékszereplője volt a Vámpírkrónikáknak, belép a rivaldafénybe, és elmeséli életét, hogy miként lett ikonfestő novíciusból reneszánsz vámpír, majd a Sátán hitét vesztett misszionáriusa a párizsi temetőkben, végül a Vámpírszínház igazgatója, majd a huszadik században misztikus és hitetlen hitvalló, két halandó gyermek szerelmese, akikkel elölről kezdődik a Velencében félbeszakadt, ötszáz éves történet…

~Hivatalosan is a felénél járok (ha hozzávesszük az új vámpír krónikákat, minusz a tavaly megjelent részt)!
Armanddal voltak, talán a legvegyesebb érzelmeim a sorozat során. Az első két részben egy taplónak tartottam, a harmadikban megkedveltem Daniel miatt, majd az ötödikben a szívembe zártam.
A történet ott folytatódik, szinte ahol az ötös abba hagyta, annyi különbséggel hogy mint kiderült Lestat álomba zuhant, Armand meg él. David pedig ezt kihasználva, szinte rákényszeríti Armandot, hogy mesélje el életét.
De, hogy Armand micsoda regényes történetet mond el! Itt aztán minden van! Orosz ikonoktól, bizánci rabszolgákig, kuplerájok, angol szeretők, Beethoven!
Anne Rice, ismét egy teljesen új oldalát mutatta meg írói stílusának! A Lestát fellengzős mondatai, vagy akár Louis mély filozófiája után, most egy suhancos, és szemtelen elmesélő bőrébe búj. Armand sokkal komiszabb, és harciasabb jellem, mint gondoltam volna.
A tájleírások gyönyörűek, külön hozzátesz az olvasáshoz, hogy a nyáron mielőtt elkezdtem volna olvasni, pont Velencében jártam, és a könyv remekül lefesti a hely hangulatát.
A szereplők mind érdekesek, mint a titokzatos kurtizán Bianca, sőt még Mariust is egészen kedveltem, bár a végén megint sokat romlott a szememben. Benji és Sybelle szintén rendkívül mulatságos karakterek, és remélem együtt maradnak Armanddal.
Viszont mindenkit figyelmeztetnék, hogy itt már tényleg van, férfi-férfi szexualitás ráadásul, néhol pirulásig szépen fogalmaz az írónő, szóval csak óvatosan aki nem szereti az ilyet.

Kedvenc szereplők: Armand, Sybelle, Benji, Bianca, Gabrielle
Amit szerettem: szép tájleírások, a művészet és a kor bemutatását, a velencei vacsora jelenet
Amit nem szerettem: elsiklott pár esemény fölött mint a vámpír színház vagy a bolyban leélt évek
Kedvenc idézet: "Mellesleg elég nagy megrázkódtatás egy levágott fejet látni, még akkor is ha fagyasztott."
10/10

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Emmi Itäranta – Tiltott álmok városa

Az ég a földig ér

Jasper Fforde – Monokróm

John Cure - A gonosz új arca

Szaszkó Gabriella – Nyisd ki ezt a naplót!