Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés

Gyönyörű tévedés, hogy eddig nem vettem elő ezt a könyvet!
Nem is értem magam, pedig Travisék története után... Na mindegy is, hisz most már a "tudás" birtokában vagyok...
Most bevallom elolvastam ezt a szöveget, mert nagyon is érdekelt, mit tartogathat az írónő az előző könyvei alapján: 

A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.

Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.

A lány hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát. De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.
Még a magyar megjelenés előtt kedves barátnőm felhívta a figyelmemet rá, ám mikor kijött meglepődtem, hogy 'Hé nem is ez a címe...'. És így az elolvasása után, kissé még sajnálom is, hogy nem tartották meg a címet, és nem lett ez is egy tükörfordítás. Hisz szerintem igenis a felejtés lehetőségét adták meg egymásnak, de nem rohannék rögtön a közepébe, úgyhogy csak sorjában. 
Meg is állnék az első 5 oldalnál, számomra az a jelenet elsőre alig felfogható, mármint nem értettem ki-ki és kivel van, pedig nem szokott gondot jelenteni, de szerencsére a lassan olvasás megmentett a teljes káosztól. Ám ezután nekem kissé lassan indult be a a cselekmény, lehet, hogy azért, mert számomra nem volt világos az az eszméletlen nagy csavar a végén, mint másoknak (ezt onnan szedtem, hogy képtelen voltam a levegőben hagyni a dolgot, és az első, amit tettem miután elolvastam a könyvet, az volt, hogy elolvastam kismillió értékelést, megjegyezném nem sikerült felkaparni az államat a földről az értékelések olvasása után sem) szóval lassan indult, de annál jobb lett. Gondolok itt Trentre... IMÁDOM! Olyan hihetetlen mértékben képes Jamie megragadni azokat a tulajdonságokat, amitől egy szereplő a szívünkhöz nő, hogy a végén már csak arra vágyik az ember, hogy létezzenek. Trenton személye is ilyen, kedves, közvetlen, őszinte, néha forrófejű, és védelmezés közben hajlamos azt is megbántani, akinek az elején a védelmébe kelt, de egyszerűen szerethető, és legszívesebben a karjába omlanék. Persze csak miután fejbe vertem, hogy 'Te barom, térj észhez és akkor nyisd ki a szád mikor még nem késő!'. De közben Camit is megcsapkodnám, hogy 'Nyisd ki a szemed, és láss végre!', mert ő túlságosan is önbizalom hiányos a kapcsolatok terén, pont mint Abby volt, aki azt gondolta, hogy nem elég jó Travisnek a múltja miatt. Kicsit nagy a déjà vu érzés... Mint említettem, amint beindulnak az események a könyv letehetetlenné válik. Előjönnek a családi gondok (apás, mint Abbynél), ami egyébként egy rendkívül komoly probléma, és szerintem igen kényes pontot érint itt az írónő. Majd Trent is a sarkára áll, abbahagyja a macska-egér harcot, és igazán tökös dolgot művel, ami annál inkább szükségszerű volt, hogy végre kimozdítsa Camit. Közbe pedig rendíthetetlenül viszi előre a cselekmény a Jamie által előszeretettel alkalmazott, igazán rá jellemző humor. És persze az is, hogy olyan gyorsan telik az idő, szinte fel se fogom, egyszer még hálaadás van aztán szilveszter a következő fejezetben meg már majdnem Valentin nap. De megragadnám az alkalmat, hogy elmondja, mennyire idegesített az a visszatérő momentum, hogy 'Kikapcsolta a motort..', könyörgöm miért nem leállította??? Ezen túllendülve képes voltam minden mást értékelni, mint Raegan személyiségét és ügyes-bajos dolgait, a Travis-Abby részeket, a Könnyű Karcolásban játszódó részeket, a szükséges családi összetartást, meg még jó sok mindent, de leginkább a párosukat, ami nagyon is szívhez szóló. Egyszer lent, s másszor fent, de ha egy Maddox teljes szívéből szeret, tehetsz bármit, nem szabadulhatsz tőle. És Cami nem is akar, még ha ezt nem is vallja be önmagának, de legalább Trenton megtette, oh, és még milyen hangosan. Tipikusan olyan jelenet volt, hogy véletlenülcsúszottkiaszámonezazegetrengetőszó. Ám mindig mikor már azt hittem, hogy minden tökéletes, képes volt valami teljesen kétségbeejtőt odaszúrni az írónő. Mint mondjuk a hátsó szöveg utolsó sora..."De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja." Hát mi ez ha nem teljes kétségbeesés??? Vagy néhány igen bugyuta döntés, amit Cami hoz... Most informálnék minden kedves olvasót, aki a közeljövőben elolvasná a könyvet, hogy ne, ismétlem, ne lapozzon hátra, mert elrontja az egészet vele, és semmiképp ne lefekvés előtt fejezze be (mint én), mert nem fog tudni aludni míg agyal. Komolyan, miután elolvasod az utolsó 3 szót, és végigpörgeted a fejedben az egész könyvet, minden átértékelődik, és más szemszögből látszik majd. Esküszöm a mai napig feldolgozás alatt állt!
≈ Elmondani sem tudom mennyire várom a folytatást és, hogy milyen kíváncsi vagyok! Talán Thomas is örökölte ezt a kar tépkedés őrület, amit eddig csak Travis és Trenton tanúsított ebben a családban... Ki tudja, de az biztos, hogy érdekes lesz!
10/10