Kiera Cass - Az Elit

Késve bár, de törve nem, itt Az Elit Kiera Casstól. 
Csak sikerült eljutnom idáig is. És örülök neki, lassan, de legalább fogynak azok a fránya könyvek. Csak egy baj van, nem az a célom, hogy elfogyjanak, hanem az hogy élvezzem őket, így még tovább tart, de igyekszem aktuális lenni (bár ez most kicsit régebbi könyv, nem rég új résszel bővült, így biztos vagyok benne, hogy sokan előveszik a régi részeket is)
Amit állítanak:

A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

Az első rész után, igenis vártam ezt a könyvet, még ha ott arra is jutottunk, hogy America magát helyezte előrébb, tudtuk, hogy döntenie kell. És persze nagyon reméltem, hogy ebben a részben végre sikerül választania. Mondhatni beteljesült a kívánságom, de mégsem. Tudom, ez így egy kicsit sem világos, de maga America érzelmei sem azok. Talán ezért jutottam én is ilyen állapotba. 
Ilyet szerintem nem sokszor állítok, de a főszereplő most igenis eltávolodott a szívemtől ebben a részben. Míg az elsőben nagyon megkedveltem és tiszteltem a nézetei miatt, most csak azt hallottam tőle, hogy így Aspen, de nem, mert Maxon. Ezzel a hezitálással sikerült elérnie, hogy az eddig igen biztosnak tűnő helyét Maxon mellett bajba sodorja, hisz az ő türelme is véges. És ha elfogy, még akad jó néhány készséges jelentkező a szívére, vagy a koronájára... Őszintén kicsit kezdtem megharagudni Americára, de tudott ellensúlyozni, olyan cselekvésekkel, amik (szerintem) igazán érettek voltak a részéről. Ugyanis itt az Elitben már kiéleződött a verseny, mert már nem csak Maxonra kellett koncentrálni, hanem a kapott feladatokra is, amik már egy királynő feladatai is egyben. Sőt még akkor nem is említettem Marleet, aki elkerülendő példaként állt előtte. Sajnos ez volt az a pont, ahol még inkább úgy tetszett, hogy Maxon a múlté, de mint már számomra kiderült, a mi kis hercegünk sokkalta árnyaltabb annál, amit láttatni enged. (azért, mert ilyen titkolózó, megcsapkodnám, hogy észhez térjen és felfogja, hogy a nők mindent, de mindent túlkomplikálnak, és most már ezt is vegye számításba) Ez a Maxon, Marlee esete, America érzései, meg Aspen fejlődése (ez a rész után és A palotaőr után együtt tudok vele érezni, sőt megkedveltem) mind egy nagy katyvasz, mármint mesterien összekuszált mindent az írónő. Komolyan, már semmiben nem voltam biztos. Ezt az érzést tetőzte még a király nyilvánvaló ellenszenve, és a lázadók támadásai. De most tényleg, mit akarnak? (bár van egy-két tippem) És mégis hogy a fenébe tudnak mindig bejutni??? Mit csinál az őrség? Mert nekem úgy tűnik, hogy mindig csak az utolsó pillanatban cselekszenek. Huuhhh, egybevetve tetszett ez a rész, sokkal izgalmasabbra, drámaibbra, színesebbre sikeredett mint az első, de Americával kéne valamit kezdeni... A leíró részeket pedig egyszerűen imádom, azok a ruhák, s a Palota szinte magam elé tudom képzelni, bárcsak a zord külvilágból is ennyit láttatna!
≈ Bár a végén megijesztett az írónő, nem tágítok a sorozattól!
10/9