Összeszedtem magam pénteken...szerda
Össze, mert nagyon nem akaródzott írni, de már elég rég írtam bejegyzést. Sőt mostanában nagyon hanyag vagyok, de csak azért, mert fáradt is, meg stb....Na, elég a sajnálkozásból, ugyanis a Kildara író-olvasó találkozója többet érdemel!
Volt szerencsém szombat délután elmenni erre a találkozóra, és mit ne mondjak, igazán érdekes és informatív volt. Bár sajnálatos módon pont a Blogolos részről maradtam le, pedig igazán sokat tanulhattam volna, többek között Héditől is, itt az ő blogja. De nem bánkódom, mert a kérdezősködésnél jelen voltam (még le is kaptak egy képre... nesze neked inkognitó:D). A kérdéseket Holló-Vaskó Péter tette fel rendíthetetlenül, a válaszokat pedig, szerintem mindenki által ismert írok próbálták megadni.
Hát, most megkísérlem a lehetetlent, és megpróbálom visszaadni azt, ami ott zajlott.
Szóval néhány kérdés, természetesen nem szó szerint, és persze a válaszok is már az én értelmezéseben:
1. A legfontosabb, mégis mitől ifjúsági az ifjúsági irodalom?
Nagyjából semmi konkrét válasz nem született, de az elhangzott, hogy itthon nehezebb meghatározni. Ugyanis külföldön több kategóriára bontják, így ott jóval egyszerűbb meghatároznia egy írónak, hogy pontosan akkor most kinek is ír. Mert nagyon nem mindegy, hogy az adott könyv egy 10, vagy egy 17 évesnek szól, míg mindkettőt ifjúsági irodalomnak tekintünk.
2. Milyen a jó ifjúsági könyv?
Hogy ki is mondta, sajnos az már az elmém hátsó szegletébe lett száműzve, de szerintem fontos megemlíteni, hogy mi hangzott el. Miszerint, a jó ifjúsági a mai gyerekekhez kell hogy alkalmazkodjon. Ez annyiban fontos, hogy a mai világban sokkalta gyorsabban, pörgősebben folyik az élet, és ugyanezt várják az olvasók a lapokon is. Magyarán minél hamarabb kell valaminek történnie, hogy az megragadja a közönség figyelmét, különben a kezébe vesz egy másikat. Ám lényegében mit sem változott az idők során, mert csak új köntöst kapott a történet, az ingerküszöb változása által. Ebből fakad a következő kérdés.
3. Ha a régi bevált, hogy lehet újat alkotni?
Szinte lehetetlen. Természetes próbálkoznak, de nehéz. Manapság sokat segít, ha a realitást vegyítik a fantáziával, hisz egy mai 12 évest nem érdekli miként állít meg valaki puszta kezével egy kamiont, nem kell magyarázat, ha meg átmegy egy falon, akkor átmegy és kész. Azonban ezzel nagyon kell vigyázni, nehogy legyen, aki valóban kipróbálná... Úgyhogy most megkérnék mindenkit, aki ezen a szinten mozog, hogy ne, ne rohanjon neki a falnak, mert kétségeim vannak azt illetőleg, hogy át is jut rajta! Köszönöm.
(Bár Zsolt szerényen megjegyezte, hogy "Minden írás fikció!", és szerintem igaza is van. De lássuk be, minden fikció valami valóson alapszik... Szóval Daemon tudom, hogy létezel!)
4. Fenntartható-e a mostani kereslet növekedése az ifjúsági irodalomnál?
A nagy kereslet azért is alakulhatott ki, mert most már könnyebben jutunk könyvekhez, így nagyban befolyásol az életszínvonal. Ám ennek ellenére megcsappant az ifjúsági olvasóközönség. A Harry Potter megjelenése egy nagy vízválasztó volt, az megmutatta, hogy létezik egy másik réteg is (ez a mai ifjúsági), de csakis ezen a rétegen múlik az ifjúsági könyvek jövője.
5. Csak a csajoknak szólnak a young adult könyvek?
Ez nem igaz, csak ez tapasztalható, mert lássuk be, a lányok többet olvasnak. Vagyis inkább nekik címzik, mert a legtöbbet írónők írják, a női szereplő szemszögéből, így abba a szerepbe élik bele magukat, azt tudják visszaadni. Ennek ellenére ugyanúgy létezik fiúknak szánt könyv is, mint az Attila által említett Nem vagyok sorozatgyilkos sorozat. Bár kiemelném, hogy szerintem nincs olyan, hogy csak lányoknak, vagy csak fiúknak szólna egy könyv, jó, persze létezik és tapasztaljuk is, hogy húz valamerre, de nincs konkrétan kimondva. Szóval fiúk szájakat kinyitni és elmondni a nagyérdeműnek, hogy igenis ti is olvastok!Köszi:)
6. A talány, milyen a jövő ifjúsági regénye?
Azt elmondhatom, hogy ha bárki tudná, nem mondta volna el, hisz hülye lett volna elmondani, mikor így ő lehet a korszak sztár írója/írónője. Azaz senki nem adott választ, csak találgattak. Ha már volt Harry, csillogó vérszívó és egyéb lények, most lehet, hogy a szociopaták jönnek? (a Nem vagyok sorozatgyilkosból merítve) Ki tudja? Az biztos, hogy a piac határozza meg, de most nagyon is reneszánszát éli a sci-fi, így könnyen lehet, hogy az lesz a befutó. De a steampunk is újra felkapottá vált.
7. Mi inspirál?
Egyöntetűen megkaptuk, hogy ez egy szar kérdés. Mi az, hogy miért írtad, mire gondoltál közben? Csak, arra... De mindenkit ösztönöz az, hogy mi olvasók szórakoztatva legyünk. Oh, és Zsoltot a jutalom is nagyon inspirálja. Amúgy segít az, hogy van egy kis behatároltság, és hogy a kiadó keretet ad, mert millió ötlet kavarog a fejükben.
8. Mi az, ami az ifjúsági irodalom határain belül van?
Rengeteg akció, a figyelem fenntartása érdekében, de a szex nem fér bele. Azonban mérvadó a kontextus, a körítés, és persze az is, hogy milyen korosztálynak szánják a könyvet. Sokat dob egy könyvön, ha az kiragadja az embert a korfontzónájából, mert az érdekesebbé varázsolja, de megint csak vigyázni kell vele. Kb minden az egyensúlyon múlik. (BAROMI NEHÉZ JÓ KÖNYVET ÍRNI!)
9. Mi a helyzet a félelemfaktorral?
Nagyon nem lehet tabu, ha az Egri csillagokat 6-osokkal olvastatják, mert abba aztán van vérengzés. És itt is a kontextus számít, hisz ha a könyv szempontjából megölik a gonoszt, akkor az nem számít olyan nagymértékű szörnyűségnek, pedig megöltek valakit! Vivien szép példát hozott rá (azt hiszem ő), gondoljunk csak a kis gidák és a farkas meséjére. Ha jobban belegondolunk, sőt nem is kell jobban csak szó szerint venni, akkor rájöhetünk, hogy milyen horror is... Nagyából tehát, ha be van csomagolva akkor lecsúszik. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a félelem milyensége is számít. Egyáltalán nem mindegy, hogy a rettegésünket valami olyasmi váltja ki, ami nem létezhet a valóvilágban, vagy valami olyan, ami rejtve, de fellelhető. És a nagy kérdés, ha nyomosztó akkor félelmetes is? Nagyon nehéz megtalálni a határt, de nem szükségszerűen következik az egyik, a másikból, de segítik egymást.
10. Mikor írtok, vagy olvastok?
Mindenki a szabadidejében, természetesen. Azaz utazás közben, hajnalban, egymás után, ebéd szünetben, stb. De nagyon fontos, hogy az a könyv kiérdemelje, hogy őt választották, így az első ötven oldalon alkotnia kell valami újat. És persze, ha nem írnak és dolgoznak akkor jut a legtöbb idő az olvasásra. De kérdezem én, mikor van az??? És szerintem fontos megjegyezni, hogy szinte mindenki a munkája mellett ír, szóval nem ez a főállása, hanem akad hogy emellett két másik területen is helytáll.
10+1. Személyes kedvencem, mi a helyzet az álnévvel?
Zoltánon kívül mindenki álnevet használ... Ez valamiféle művészi alteregót biztosít, segít felvenni az a személyiség stílust, amiben alkotnak. Egyeseknek viszont a tucatnév elkerülése érdekében van álneve, vagy azért mert épp túl bonyolult, megjegyezhetetlen és nehéz kiejteni (már elnézést ezért, de együtt tudok vele érezni, mert az én valódi nevem sem egy egyszerű kis szösszenet). És amúgy is, egy kiskaput biztosít, hisz ha nem jön össze és nem válik ismerté, még van lehetősége egy másik névvel újat alkotni. Zoltán szerint ráadásul nem igazán vesznek le az emberek magyar nevű írótól származó könyvet a polcról.
Nagyjából ennyi ragadt meg. Szerintem fontos kérdéseket érintettek és persze mindez nem adja vissza, de rendkívül szórakoztató módon tették mindezt. Aki teheti menjen el ilyen talákozókra, mert nagyon megéri!
Volt szerencsém szombat délután elmenni erre a találkozóra, és mit ne mondjak, igazán érdekes és informatív volt. Bár sajnálatos módon pont a Blogolos részről maradtam le, pedig igazán sokat tanulhattam volna, többek között Héditől is, itt az ő blogja. De nem bánkódom, mert a kérdezősködésnél jelen voltam (még le is kaptak egy képre... nesze neked inkognitó:D). A kérdéseket Holló-Vaskó Péter tette fel rendíthetetlenül, a válaszokat pedig, szerintem mindenki által ismert írok próbálták megadni.
 |
| Akkor balról: Péter, Ta-mia Sansa, Vivien Holloway, Holden Rose, Szilágyi Zoltán, és Bukros Zsolt |
Hát, most megkísérlem a lehetetlent, és megpróbálom visszaadni azt, ami ott zajlott.
Szóval néhány kérdés, természetesen nem szó szerint, és persze a válaszok is már az én értelmezéseben:
1. A legfontosabb, mégis mitől ifjúsági az ifjúsági irodalom?
Nagyjából semmi konkrét válasz nem született, de az elhangzott, hogy itthon nehezebb meghatározni. Ugyanis külföldön több kategóriára bontják, így ott jóval egyszerűbb meghatároznia egy írónak, hogy pontosan akkor most kinek is ír. Mert nagyon nem mindegy, hogy az adott könyv egy 10, vagy egy 17 évesnek szól, míg mindkettőt ifjúsági irodalomnak tekintünk.
2. Milyen a jó ifjúsági könyv?
Hogy ki is mondta, sajnos az már az elmém hátsó szegletébe lett száműzve, de szerintem fontos megemlíteni, hogy mi hangzott el. Miszerint, a jó ifjúsági a mai gyerekekhez kell hogy alkalmazkodjon. Ez annyiban fontos, hogy a mai világban sokkalta gyorsabban, pörgősebben folyik az élet, és ugyanezt várják az olvasók a lapokon is. Magyarán minél hamarabb kell valaminek történnie, hogy az megragadja a közönség figyelmét, különben a kezébe vesz egy másikat. Ám lényegében mit sem változott az idők során, mert csak új köntöst kapott a történet, az ingerküszöb változása által. Ebből fakad a következő kérdés.
3. Ha a régi bevált, hogy lehet újat alkotni?
Szinte lehetetlen. Természetes próbálkoznak, de nehéz. Manapság sokat segít, ha a realitást vegyítik a fantáziával, hisz egy mai 12 évest nem érdekli miként állít meg valaki puszta kezével egy kamiont, nem kell magyarázat, ha meg átmegy egy falon, akkor átmegy és kész. Azonban ezzel nagyon kell vigyázni, nehogy legyen, aki valóban kipróbálná... Úgyhogy most megkérnék mindenkit, aki ezen a szinten mozog, hogy ne, ne rohanjon neki a falnak, mert kétségeim vannak azt illetőleg, hogy át is jut rajta! Köszönöm.
(Bár Zsolt szerényen megjegyezte, hogy "Minden írás fikció!", és szerintem igaza is van. De lássuk be, minden fikció valami valóson alapszik... Szóval Daemon tudom, hogy létezel!)
4. Fenntartható-e a mostani kereslet növekedése az ifjúsági irodalomnál?
A nagy kereslet azért is alakulhatott ki, mert most már könnyebben jutunk könyvekhez, így nagyban befolyásol az életszínvonal. Ám ennek ellenére megcsappant az ifjúsági olvasóközönség. A Harry Potter megjelenése egy nagy vízválasztó volt, az megmutatta, hogy létezik egy másik réteg is (ez a mai ifjúsági), de csakis ezen a rétegen múlik az ifjúsági könyvek jövője.
5. Csak a csajoknak szólnak a young adult könyvek?
Ez nem igaz, csak ez tapasztalható, mert lássuk be, a lányok többet olvasnak. Vagyis inkább nekik címzik, mert a legtöbbet írónők írják, a női szereplő szemszögéből, így abba a szerepbe élik bele magukat, azt tudják visszaadni. Ennek ellenére ugyanúgy létezik fiúknak szánt könyv is, mint az Attila által említett Nem vagyok sorozatgyilkos sorozat. Bár kiemelném, hogy szerintem nincs olyan, hogy csak lányoknak, vagy csak fiúknak szólna egy könyv, jó, persze létezik és tapasztaljuk is, hogy húz valamerre, de nincs konkrétan kimondva. Szóval fiúk szájakat kinyitni és elmondni a nagyérdeműnek, hogy igenis ti is olvastok!Köszi:)
6. A talány, milyen a jövő ifjúsági regénye?
Azt elmondhatom, hogy ha bárki tudná, nem mondta volna el, hisz hülye lett volna elmondani, mikor így ő lehet a korszak sztár írója/írónője. Azaz senki nem adott választ, csak találgattak. Ha már volt Harry, csillogó vérszívó és egyéb lények, most lehet, hogy a szociopaták jönnek? (a Nem vagyok sorozatgyilkosból merítve) Ki tudja? Az biztos, hogy a piac határozza meg, de most nagyon is reneszánszát éli a sci-fi, így könnyen lehet, hogy az lesz a befutó. De a steampunk is újra felkapottá vált.
7. Mi inspirál?
Egyöntetűen megkaptuk, hogy ez egy szar kérdés. Mi az, hogy miért írtad, mire gondoltál közben? Csak, arra... De mindenkit ösztönöz az, hogy mi olvasók szórakoztatva legyünk. Oh, és Zsoltot a jutalom is nagyon inspirálja. Amúgy segít az, hogy van egy kis behatároltság, és hogy a kiadó keretet ad, mert millió ötlet kavarog a fejükben.
8. Mi az, ami az ifjúsági irodalom határain belül van?
Rengeteg akció, a figyelem fenntartása érdekében, de a szex nem fér bele. Azonban mérvadó a kontextus, a körítés, és persze az is, hogy milyen korosztálynak szánják a könyvet. Sokat dob egy könyvön, ha az kiragadja az embert a korfontzónájából, mert az érdekesebbé varázsolja, de megint csak vigyázni kell vele. Kb minden az egyensúlyon múlik. (BAROMI NEHÉZ JÓ KÖNYVET ÍRNI!)
9. Mi a helyzet a félelemfaktorral?
Nagyon nem lehet tabu, ha az Egri csillagokat 6-osokkal olvastatják, mert abba aztán van vérengzés. És itt is a kontextus számít, hisz ha a könyv szempontjából megölik a gonoszt, akkor az nem számít olyan nagymértékű szörnyűségnek, pedig megöltek valakit! Vivien szép példát hozott rá (azt hiszem ő), gondoljunk csak a kis gidák és a farkas meséjére. Ha jobban belegondolunk, sőt nem is kell jobban csak szó szerint venni, akkor rájöhetünk, hogy milyen horror is... Nagyából tehát, ha be van csomagolva akkor lecsúszik. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a félelem milyensége is számít. Egyáltalán nem mindegy, hogy a rettegésünket valami olyasmi váltja ki, ami nem létezhet a valóvilágban, vagy valami olyan, ami rejtve, de fellelhető. És a nagy kérdés, ha nyomosztó akkor félelmetes is? Nagyon nehéz megtalálni a határt, de nem szükségszerűen következik az egyik, a másikból, de segítik egymást.
10. Mikor írtok, vagy olvastok?
Mindenki a szabadidejében, természetesen. Azaz utazás közben, hajnalban, egymás után, ebéd szünetben, stb. De nagyon fontos, hogy az a könyv kiérdemelje, hogy őt választották, így az első ötven oldalon alkotnia kell valami újat. És persze, ha nem írnak és dolgoznak akkor jut a legtöbb idő az olvasásra. De kérdezem én, mikor van az??? És szerintem fontos megjegyezni, hogy szinte mindenki a munkája mellett ír, szóval nem ez a főállása, hanem akad hogy emellett két másik területen is helytáll.
10+1. Személyes kedvencem, mi a helyzet az álnévvel?
Zoltánon kívül mindenki álnevet használ... Ez valamiféle művészi alteregót biztosít, segít felvenni az a személyiség stílust, amiben alkotnak. Egyeseknek viszont a tucatnév elkerülése érdekében van álneve, vagy azért mert épp túl bonyolult, megjegyezhetetlen és nehéz kiejteni (már elnézést ezért, de együtt tudok vele érezni, mert az én valódi nevem sem egy egyszerű kis szösszenet). És amúgy is, egy kiskaput biztosít, hisz ha nem jön össze és nem válik ismerté, még van lehetősége egy másik névvel újat alkotni. Zoltán szerint ráadásul nem igazán vesznek le az emberek magyar nevű írótól származó könyvet a polcról.
Nagyjából ennyi ragadt meg. Szerintem fontos kérdéseket érintettek és persze mindez nem adja vissza, de rendkívül szórakoztató módon tették mindezt. Aki teheti menjen el ilyen talákozókra, mert nagyon megéri!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése