Dan Wells: Nem akarlak megölni (Nem vagyok sorozatgyilkos/ John Cleaver 3.)

Vendégbejegyzés - NinjaDeltoidMacska

// SPOILER//

Ha még egyszer így nevezel – nevetett fel -,akkor olyan gyorsan keresek másik kísérőt az évnyitó bálra, hogy csak pislogsz. Öt srácot dobtam miattad. Emlékezz erre! Ötöt!
– Ötöt – ismételtem. De miért pont azt választottad, aki arról álmodozik, hogy megöl?
Dan Wells hátborzongató regényeiből már jól ismert John Wayne Cleaver élete legkomolyabb kihívásával néz szembe.
A Nem vagyok sorozatgyilkosban szárnyait bontogató szociopataként követhettük nyomon, aki megszegte az összes saját maga által felállított szabályt, hogy megmenthesse szülővárosát a gonosztól. A Szörnyeteg úrban lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy őrült küzdelmet folytat önmagával. John időközben tökélyre fejlesztette beteges képességeit, és felvállalta a gyilkosok gyilkosának szerepét ­ ám rá kell döbbennie, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező lénnyel folytatott macska-egér játékban mindig az ember kényszerül az egér szerepébe.

~ Juj, ez már bizony a befejező rész! De senki se csüggedjen, hisz már meg is jelent John Cleaver második trilógiájának első része!
John készen áll, hogy levadássza Senkit, és ennek megfelelően mindent alaposan megfigyel, és kivár. Mégis miután Brooke-kal olyan szerencsétlenül ért vége kapcsolata, maga is meghökken, milyen jól jön ki Maryvel. Ám közben ismét hullákra bukkannak...
A végkifejlet, az utolsó rész, ez a könyv tömény hasgörcs. Persze, egy nap alatt letudtam az egészet.
John kezdi magát megtalálni, tudja mit akar, és hol kedvesebb, hol durvább módszerekkel, de el akarja kapni Senkit. Legnagyobb segítsége pedig Mary, akit nagyon megkedveltem. Egy belevaló, és kissé különc lány, akit boldogan képzeltem el John mellet. John édesanyja pedig üt. Akkorát, hogy belehasad a szívem, ő ennek a sorozatnak a meg nem írt hőse. Kész, John se semmi, de az anyja mindenkit letarolt a pályáról.
Senki pedig egy teljesen más démon volt, mint amire számítottam, ugyan sejtettem mi folyik körülötte, de mégis maga a kivitelezés lehengerlő.
Ahogy az egész könyv. Ilyen egy igazi lezárás, ami mégis csak fél, de mégis csak fáj.
Aki pedig jót akar, és okosabb, mint én az nem lapoz az utolsó oldalra, és nem olvassa el John utolsó megszólalását. Tudom most elakarjátok, de tényleg ne. Saját magadnak okozol fájdalmat.
Külön kiemelnék még két lányt, a köszönet nyilvánításból. Gratulálok lányok, hogy bekerültetek a könyvbe, bár nem tudom ehhez a kis szerephez is mennyit kellet rágnotok Wells fülét, de jár a taps benne vagytok!
Nos végszóul annyit mondanék, ha szociopatákról akarsz olvasni, ez a te sorozatod hajrá!

Kedvenc szereplők: John, Mary, John anyja (April Cleaver)
Amit szerettem: John-Mary szál, a nyomozás, Senki a démon, a végső harc
Amit nem szerettem: Brooke létezése ( oké ez senki hibája se pusztán nem szeretem a lányt)
Kedvenc idézet:"– Jó éjt, Mary. – Pár lélegzetvétel után hozzátettem: – Szeretlek."
10/10