Cathrin Smith – Az Árny
 |
Sorozat: Árny 1.
Kiadó: Colorcom Media Oldalszám: 234 Kiadás éve: 2017 Műfaj: fantasy, romantikus, YA, urban fantasy |
Arion, az Árnyékvilág szülötte olyan lehetőséget kap, amely csak ritkán adatik meg: szabad akarattal ajándékozzák meg. Az Árnyékvilágban eddig csak bábként élhetett, most azonban tudatosan tehet meg bármit a saját akaratából. Ahhoz viszont, hogy a Föld világos felén maradhasson, emberré kell válnia, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Bár egy Árnynak erre háromféle lehetősége is van, Arion az első kettő megoldásra nem hajlandó, a harmadik pedig nem rajta múlik. Ráadásul, még az Őrszem Caleb elől is bujkálnia kell, akinek az a feladata, hogy visszaküldje őt a saját világába.
Arion szeretne ember lenni, Mia pedig szeretne ebben segíteni neki. Caleb szereti Miát, ám a gyűlölet, amit Őrszemként az Árny iránt érez, teljesen elvakítja.
Mia szereti Calebet és Ariont is, de nem egyformán. A lány titkolja az Arionnal való kapcsolatát Caleb előtt, miközben próbál megoldást találni, de a titkolózás nem megy a végtelenségig.
Arion végül felfedi Mia előtt a titkát, a teljes igazságot, Caleb végleg megváltozik, és minden a feje tetejére fordul…
Rögtön megfogott ez a fülszöveg.. Hogy miért? Magam sem tudom biztosan, de kikapcsolódást és izgalmakat sugallt, egy olyan érzést, mely azt ígéri, állj meg egy pillanatra, süppedj bele ebbe a világba és felejtsd el egy kicsit a sajátodat. Gondoltam hallgatok erre a megérzésre, és belevágok.
Kezdetben nehezen sikerült megszoknom a jelen időt és magát az írónő stílusát, ám néhány oldal meg is oldotta ezt a gondomat, minek köszönhetően elkezdhettem felfedezni ezt a merőben új világot. Be kell vallanom, az elején nem gondoltam volna, hogy egy érdekes és egyedi történettel állok majd szemben, de tévedtem, mert a közepétől egyre jobban magába szippantott. Bár a lendület, ami elkapott, inkább a megálmodott világ iránti kíváncsiságnak tudható be, mintsem az események izgalmas mivoltának. Ugyanis az mondható el -a történésekről és az egész könyvről is-, hogy előre megjósolható mi fog következni, de ami ennél jobban zavart, az a kidolgozatlansága.
A szárnyát bontogató Árnyékvilág, egy fantasztikus elképzelés. Egyedi, új és friss. Még nem találkoztam hasonló koncepcióval, így azonnal levett a lábamról. Imádtam, de... Oly annyi potenciál van ebben az elgondolásban, ebben a világban, mégis felszínesnek érződik a felépítése, amit tudunk az kevés és nem elég pontos. Remélem mindez annak tudható be, hogy ez csak egy kis ízelítő és, hogy az írónő a következő kötetben akar minket lenyűgözni.
De térjünk vissza oda, ahol azt említettem, hogy a kíváncsiság visz előre és, hogy a történet szépen fokozatosan magába szippant. Egyszerűen olvastatja magát, leginkább a karaktereknek köszönhetően. Ugyan a karakterek viselkedése néha teljesen ellentmondott a róluk alkotott képpel, mégis a döntéseik és a személyiségük átváltozása sodort egyre közelebb és közelebb a kötet végéhez, némi izgalmat csempészve a történésekbe.
Mia első látásra visszahúzódó, ám annál talpraesettebb és okosabb. Ő testesíti meg a hétköznapi életet, azt a világot, amelyben mi is élünk. Mégis 3 másodperc alatt fogadja el az életében beállt hirtelen változást.. Sok döntése számomra, éppen az ilyen pillanatok miatt, nem volt érzelmileg eléggé megalapozott, nem mérlegelt, nem rágódott a dolog felett, csak kettős életet élt.
Ezzel szemben Airon önfeláldozó és magányos személye, óvatos és megfontolt. Mi több a titokzatosságával és gyerekes esetlenségével válik igazán szerethető jellemmé. Ő az érem egyik fele míg Caleb a másik. Caleb, aki egy igazán izgalmas személyiség, és akit csak sajnálni tudok.
Sajnálom azt is, hogy néhány eseményt indokolatlannak, feleslegesnek vagy éppen túl soknak éreztem, mert ezek a pillanatok szinte tönkre tették a szívemet megmosolyogtató és jóleső perceket. Ráadásul az ilyen pillanatok miatt nem tudom elfogadni a befejezést, azt, amit Airon tett, mert a legnagyobb boldogságban is előtörhetnek az elnyomott emlékek...
A másik szívfájdalmam, hogy néhol az olvasás élményét rontó, kissé zavaró szószerkezetekkel, ragozásokkal lehet találkozni, máshol pedig mintha a betűméretek csúsztak volna el (bár lehet, hogy csak a szemem tréfált meg). Mindez azért bosszant, mert maga a történet nem érdemli meg, hogy emiatt legyen rosszabb megítélése.
Összefoglalva, egy kicsit csalódott vagyok a lehetőségek kiaknázatlansága és az események alakulása miatt, ám nagy reményeket fűzök az elkövetkező részekhez, mert imádom azt az elképzelést, hogy mindenkinek van egy lelki társa, akivel együtt alkothat egy egészet, és mert ebben az elképzelésben végtelenül több rejlik, mint ami itt megmutatkozott.
≈Köszönöm a Colorcom Mediának és a Kildarának ezt a kötetet! Várom a folytatást, mert még szívesen olvasnék az Árnyékvilágról;)
Kezdetben nehezen sikerült megszoknom a jelen időt és magát az írónő stílusát, ám néhány oldal meg is oldotta ezt a gondomat, minek köszönhetően elkezdhettem felfedezni ezt a merőben új világot. Be kell vallanom, az elején nem gondoltam volna, hogy egy érdekes és egyedi történettel állok majd szemben, de tévedtem, mert a közepétől egyre jobban magába szippantott. Bár a lendület, ami elkapott, inkább a megálmodott világ iránti kíváncsiságnak tudható be, mintsem az események izgalmas mivoltának. Ugyanis az mondható el -a történésekről és az egész könyvről is-, hogy előre megjósolható mi fog következni, de ami ennél jobban zavart, az a kidolgozatlansága.
A szárnyát bontogató Árnyékvilág, egy fantasztikus elképzelés. Egyedi, új és friss. Még nem találkoztam hasonló koncepcióval, így azonnal levett a lábamról. Imádtam, de... Oly annyi potenciál van ebben az elgondolásban, ebben a világban, mégis felszínesnek érződik a felépítése, amit tudunk az kevés és nem elég pontos. Remélem mindez annak tudható be, hogy ez csak egy kis ízelítő és, hogy az írónő a következő kötetben akar minket lenyűgözni.
De térjünk vissza oda, ahol azt említettem, hogy a kíváncsiság visz előre és, hogy a történet szépen fokozatosan magába szippant. Egyszerűen olvastatja magát, leginkább a karaktereknek köszönhetően. Ugyan a karakterek viselkedése néha teljesen ellentmondott a róluk alkotott képpel, mégis a döntéseik és a személyiségük átváltozása sodort egyre közelebb és közelebb a kötet végéhez, némi izgalmat csempészve a történésekbe.
Mia első látásra visszahúzódó, ám annál talpraesettebb és okosabb. Ő testesíti meg a hétköznapi életet, azt a világot, amelyben mi is élünk. Mégis 3 másodperc alatt fogadja el az életében beállt hirtelen változást.. Sok döntése számomra, éppen az ilyen pillanatok miatt, nem volt érzelmileg eléggé megalapozott, nem mérlegelt, nem rágódott a dolog felett, csak kettős életet élt.
Ezzel szemben Airon önfeláldozó és magányos személye, óvatos és megfontolt. Mi több a titokzatosságával és gyerekes esetlenségével válik igazán szerethető jellemmé. Ő az érem egyik fele míg Caleb a másik. Caleb, aki egy igazán izgalmas személyiség, és akit csak sajnálni tudok.
Sajnálom azt is, hogy néhány eseményt indokolatlannak, feleslegesnek vagy éppen túl soknak éreztem, mert ezek a pillanatok szinte tönkre tették a szívemet megmosolyogtató és jóleső perceket. Ráadásul az ilyen pillanatok miatt nem tudom elfogadni a befejezést, azt, amit Airon tett, mert a legnagyobb boldogságban is előtörhetnek az elnyomott emlékek...
A másik szívfájdalmam, hogy néhol az olvasás élményét rontó, kissé zavaró szószerkezetekkel, ragozásokkal lehet találkozni, máshol pedig mintha a betűméretek csúsztak volna el (bár lehet, hogy csak a szemem tréfált meg). Mindez azért bosszant, mert maga a történet nem érdemli meg, hogy emiatt legyen rosszabb megítélése.
Összefoglalva, egy kicsit csalódott vagyok a lehetőségek kiaknázatlansága és az események alakulása miatt, ám nagy reményeket fűzök az elkövetkező részekhez, mert imádom azt az elképzelést, hogy mindenkinek van egy lelki társa, akivel együtt alkothat egy egészet, és mert ebben az elképzelésben végtelenül több rejlik, mint ami itt megmutatkozott.
≈Köszönöm a Colorcom Mediának és a Kildarának ezt a kötetet! Várom a folytatást, mert még szívesen olvasnék az Árnyékvilágról;)
Szerintem mesés. 5 pont
Történet:
Rettentő izgalmas a megálmodott világ alapkoncepciója, ám rövid, töredezett és nem eléggé kidolgozott, ennek ellenére viszont beszippant és olvastatja magát. 3 pont
Karakterek:
A történethez hasonlóan, nincsenek kidolgozva. Érződik, hogy ennél még sokkalta több rejlik bennük, mégis könnyen szerethetőek és izgalmassá teszik a történetet. 4 pont
Ha felkeltettem az érdeklődésed, és máris a könyvvásárláson törnéd a fejed, itt tudod beszerezni ezt a kötetet:
http://www.shop.colorcom.hu/?konyv=azarny
Ha felkeltettem az érdeklődésed, és máris a könyvvásárláson törnéd a fejed, itt tudod beszerezni ezt a kötetet:
http://www.shop.colorcom.hu/?konyv=azarny
Megjegyzések
Megjegyzés küldése