Kurt Vonnegut – Az ötös számú vágóhíd
 |
Eredeti cím: Slaughterhouse-Five
Kiadó: Helikon
Oldalszám: 232
Kiadás éve: 2017
Műfaj: posztmodern,
sci-fi, történelmi
Fordító: Szántó György Tibor
|
A könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.
Ugyan rég olvastam, de folyton folyvást eszembe jut.. Mikor belekezdtem az olvasásába, mitöbb mikor a végén becsuktam a könyvet, nem gondoltam volna, hogy fogok még foglalkozni ezzel a művel, sőt azt se hittem, hogy merőben új és szokatlan gondolatokat ébreszt majd bennem, az meg pláne meg sem fordult a fejemben, hogy majd ez lesz az irodalom érettségim megugrandó tétele... De így lett, és örülök neki.
Lehet, hogy ez a könyv nem volt életem legboldogabb, legkedvesebb vagy legmegnyugtatóbb olvasmánya, de úgy érzem, mindenképp jól jártam, hogy a kezembe akadt. Remélem mások is hasonlóan éreznek, de ha nem, akkor most megpróbálom elmondani, miért is érdemes erre a könyvre időt szánni.
Míg Billyvel karöltve végigbotladozunk élete fontosabb vagy kevésbé fontosabb eseményein - igencsak rapszodikus ütemben-, fel sem tűnik, hogy az orrunk előtt játszódó történések milyen sok többlet jelentéssel bírnak, vagy hogy milyen sok dilemmát és ellentétpárt vonultat fel mindeközben az író.
Kezdve rögtön ez elején, Vonnegut az emberi s nem emberi viselkedés határait feszegeti, mikor a sóbálványos hasonlattal él. Hiszen empatikus, emberi viselkedésre vall, hogy nem tud elsétálni a pusztulás mellett, pedig mennyivel egyszerűbb lenne elfordítani a fejünket, és megfeledkezni a kegyetlen igazságról?! Ha nem látom meg sem történt, nem igaz?
Ugyanennyire fontos az a kérdés is, hogy valóban hősök azok a katonák, akiket kivezényeltek a frontra? Miért hős az az ember, aki legszívesebben elbújna egy sarokban, aki még a háború szót sem kívánja hallani, nemhogy "hős katonává" legyen... Miként lehet hős valaki, aki szinte még fel sem nőtt, akit kötelezően besoroztak? Mitől válik egy katona szinte mindennapi vérben gázolása, vagy épp bujkálása hőstetté? Az idő, a hit vagy az ideológia vajon tényleg mindent megszépít?
Ha már hit, rettentően érződik a könyv egészén a keresztény egyházhoz/valláshoz való kritikus hozzáállás. Talán épp ennek ellenpontja az idegenek vallása, avagy életszemlélete. Szerintük az élet nem egymást követő események sorából áll, hanem minden esemény épp egy időben létezik. Múlt, jelen és jövő egyszerre létezik, emiatt minden pillanat megváltoztathatatlan, eltervezett, ám véletlenszerű. Mindebből két dologra lehet következtetni, hogy végül is az ember soha nem hal meg, mert a halála pillanatban, az élete más pillanataiban ugyanúgy tovább él, míg másfelől, ha minden eleve elrendezett, akkor hol a szabad akarat? Ha nincs akaratom a történések alakulása felett, akkor vajon felelős vagyok a tetteimért?
A könyv talán legnehezebb és legfontosabb kérdése ez, amely új megvilágításba helyezheti az egész történetet. Mert könnyen lehet, hogy egy megtört lélek/tudat csapongása mindez, arra törekedvén, hogy képes legyen elfogadni, mi történt vele a múltban. Hogy feldolgozhassa a történteket, ami nyilvánvaló képtelenség, ezért teremt magának egy képzeletbeli világot, egy időtlen teret, melynek végül a foglyává válik, ahol élete végéig a bűntudata forrásával kell szembenéznie.
Tehát mi is az a könyv valójában? Az elhunytak megemlékezésére írt gyászbeszéd, vagy egy lelkileg összeroppant személy vezeklése mindazért, amit valaha tett és látott? Ki tudja? Döntds el te;)
Borító:
Nincs mit túlmagyarázni, a Helikon kiadások egyszerűen gyönyörűek. 5 pont
Történet:
A fentiek alapján annyit mondhatok, el kell olvasni, át kell szellemülni és talán nem azonnal, de idővel rájön az ember, hogy Vonnegut azért tudott valamit. Így megy ez. 5 pont
Karakterek:
Mindegyikük szükséges és pótolhatatlan, ám egytől egyig szerethetetlenek.
4 pont
4 pont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése