Arturo Pérez-Reverte – Jó emberek

Eredeti cím: Hombres Buenos
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Oldalszám: 541
Kiadás éve: 2017
Műfaj: történelmi regény
Fordító: Imrei Andrea
" – Maguk őrültek..."
A XVIII. század végén a Spanyol Királyi Akadémia két tagját, don Hermógenes Molina könyvtárost és don Pedro Zárate admirálist bízzák meg a feladattal, hogy dacolva minden veszéllyel szerezzék be a Spanyolhonban tiltólistán lévő Enciklopédia 28 kötetét. A francia forradalom előestéjén a két felkészületlen utazó a szabadelvűség és a politikai forrongások Párizsába érkezik, miközben ellenséges erők azon munkálkodnak, hogy a tudás és értelem könyve soha ne érkezzen meg Madridba. 
Politikai cselszövés, vallási fanatizmus, útonállók és hamis barátok, bosszúvágy és megszegett eskük, és két jó ember, akik maguk sem sejtik, hogy kalandorokból a fény korszakának hírnökeivé válnak az út végére.


Arturo Pérez-Reverte, a tévésorozatban is népszerű Dél Királynője és számos egyéb nemzetközi sikerkönyv szerzője ezúttal is valós személyeket és eseményeket felvonultató, rendkívüli alapossággal megírt történelmi kalandregényt ad olvasói kezébe. A Jó emberek a könyvek erejével kívánták megváltoztatni a világot abban a korban, amikor az új jövőkép egyre inkább háttérbe szorította az idejétmúlt eszméket, és a szabadságvágy trónokat és a fennálló rendet ingatta meg.

Már régóta vártam egy történelmi ihletésű történetre, éppen ezért esett a választásom erre a könyvre, amikor a Libri került a középpontba.

A fülszövege azonnal megnyert magának, kalandot és nehézségeket ígért, egy olyan kort idézett, amely egy változás kapujában állt. Éreztem, hogy meg kell ismernem ezt a kort, a francia forradalom előtti időket, a világon átszáguldó felvilágosodás eszméit, a filozófiát, és a mögötte megbúvó viszontagságokat, melyeket a felvilágosult abszolutizmus fénye nem világíthatott be.

Egy sokat ígérő nyitásnak és az első oldalaknak köszönhetően nyilvánvalóvá válik, hogy nem egy átlagos szerkesztésű könyvet foghat az olvasó a kezében. A majdhogynem könyv a könyvben kompozíció lehetőséget ad arra, hogy bepillantsunk egy történelmi regényt író személy mindennapjaiba, míg utánajár a könyvben fellelhető helyszíneknek, és jobban megismeri a szereplőit. Emellett ez a fajta szerkesztésmód a legmegfelelőbb eszköz arra nézve, hogy a legizgalmasabb részeknél szakítsa meg az eseményeket. Vagyis az a fajta bosszantó beavatkozás, ami olvasásra késztet, mert az érdekes momentumokat szeli ketté. Egyébiránt a négy szálon történő történetfuttatás az, ami felcsigázza az ember kíváncsiságát, hisz egyszer itt, másszor ott találhatjuk magunkat.

Egy másik bravúros fogása a könyvnek a szereplők jellemzésében, leírásában rejlik. Oly' mértékig alapos a jellemzésük, hogy magam előtt láttam mindjüket a legapróbb részletekig. Bár az már más lapra tartozik, hogy az elején nem feltétlenül párosítottam a megfelelő arcot a megfelelő névhez. Nem is gondolná az ember, hogy ezek a spanyol nevek milyen trükkösek tudnak lenni, pláne ha franciával keverednek... 

A leíráshoz hozzátartozik még a szereplők környezetének megjelenítése is, ami az író precízségének hála olyan élővé és elvenné válik, hogy néha magam is éreztem a hosszú utazást kísérő fájdalmakat és megpróbáltatásokat. Ezenfelül hiteles képet tudott nyújtani a XVIII. század Madridjáról, majd később a párizsi forgatagáról és az oda vezető útról. Bár lenyűgöző a korrajz és a sok leírás, mégis túl sok és sűrű, aminek jóvoltából a történések lassan indulnak be, és csak idővel válnak izgalmassá.

Visszatérve, ami a karaktereket illeti, kezdetben nehéz azonosulni a két főszereplővel, don Hermógenes Molina könyvtárossal és don Pedro Zárate admirálissal, de az idő múlásával belopják magukat az ember szívébe. Tökéletesen kiegészitik egymást, "a magas és a köpcös", az egyik titokzatos és tartózkodó, a másik barátságos, és akár egy nyitott könyv, a lelkét is látni. Egyébként hihetetlen a koruk annak fényében, hogy nem mindennapi kalandokat élnek át, számtalanszor kellett emlékeztetnem magam, hogy hatvanon felül járó megbecsült férfiakról van szó! Mert könnyű mindezt elfelejteni, az egyes helyzetekben való helytállásuk, a gondolkodásmódjuk miatt, és amiatt is, ahogyan egy társaságban megjelentek. Szinte egy élethelyzet sem éreztette őket idősnek, csak a néha-néha előjövő rigolyáik leplezték le korukat.

A XVIII. századot idéző választékos, számos nyelvből összetevődő és korhű szókincs és a megjelenő eszmék élvezetessé varázsolták a két főszereplő, és a szinte harmadik főszereplővé avanzsáló, szarkasztikusan humoros Bringas eszmecseréit. Rajtuk keresztül igen megkapó gondolatok fogalmazódtak meg, aminek hála könnyen bele lehet esni a felvázolt világ problémáiba, eszméibe, hogy aztán azt érezze az olvasó, az összes nevesített alkotó írását azonnal a kezébe kell vennie és el kell olvasnia, mert élvezet látni, ahogyan a szemünk előtt csapnak össze a részleteiben megjelenő filozófiai eszmék és a vallás, avagy az Istenbe vetett hit.

A történet vicces, mégis komoly, idővel pedig izgalmassá lesz az Encyclopédie megszerzése ellen összeesküvőknek és a beréncüknek köszönhetően, aki többek között a szépséges világvárosok szennyét is bemutatja. Rajta keresztül válik világossá, mi mindent képes megtenni valaki, hogy megszerezze a napi betevőjét, hogy mi késztethet egyeseket kíméletlen öldöklésre és, hogy az egyén akarata miként tiporja a földbe mások érdekeit. Ebből látszik, hogy hiába az egyszerű alapkompozíció, rendkívül szövevényes, kalandos és helyenként visszataszító az elbeszélés.

És miután kilátásba kerül egy Encyclopédie megvásárlása, a cselekmény rettentően felgyorsul, és nem hagy megnyugvást, annak ellenére, hogy már az első oldalon világossá válik, haza tudják vinni a köteteket. Mert ebben a történetben nem a vége a lényeg, hanem az utazás, a megélt kalandok és megpróbáltatások, a barátság, amely "két jó ember" között szövődött mindez alatt.

≈Köszönöm a Librinek és a Kildarának ezt a felejthetetlen utazást, mely számos dologra megtanított.

Borító:
Illik a témához, a kontrasztos színek is ideálisak, de nekem túlságosan sárga. 4 pont

Történet:
Kalandokban és esszenciális gondolatokban gazdag utázás a XVIII. század mozgalmas végén, ami lassan indul, ám végül magával ragad. 4 pont

Karakter:
Valódiak, élők és nélkülözhetetlenek. 5 pont


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens

Cassandra Clare - Holly Black: A bronzkulcs

Seanan McGuire – Minden szív kaput nyit

Krausz Emma – Osztálykép

Könyvek sokkoló befejezéssel