Michael J. Martinez – A Daedalus-incidens
 |
Eredeti cím: The Daedalus Incident
Sorozat: Daedalus-trilógia 1.
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 432
Kiadás éve: 2018
Műfaj: fantasy, sci-fi,
alternatív történelem
Fordító: Habony Gábor
|
A Mars állítólag halott… Bizarr földrengések rázzák meg a bolygó régóta szunnyadó tektonikus lemezeit, tönkreteszik a trillió dolláros bányászati üzemet, és az ésszerű elméletek határára sodorják a tudósokat. Jain alezredes és a Szövetségi Űrparancsnokság csapata számára a marsi barlangrendszer felmérése egyszerre több lesz egyszerű rutinfeladatnál, amikor a sziklák – látszólag önmaguktól – ledobják magukról az évmilliós porréteget és gurulni kezdenek, árkokat vésnek a barátságtalan felszínbe és magasra tornyosuló építménnyé állnak össze. A parancsnokot és embereit csupán a különös, kék sugárzás és egy önmagát író, háromszáz éves napló segíti a rejtély megoldásában.
Az előző két Könyvfesztiválon szerzett kötethez hasonlóan jutottam ehhez a könyvhöz is, azaz könnyedén landolt a könyves táskám alján. Vagy inkább csak landolt volna, ha nem lett volna addigra tele, ám ez a lényegen nem változtat, miszerint a Főnixnek köszönhetően egy újabb sorozat nyitókötetével bővült a könyvespolcom. Ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget!
Őszinte leszek, bármennyire örültem ennek a lehetőségnek, a fülszöveg elolvasása után megrémültem, nem éreztem azt, hogy ezt a könyvet nekem írták volna. Hiába a megnyerő, nagy kalandokat és rejtélyeket ígérő fülszöveg, ha a műfaj nem épp a kedvencem. Ugyan a fantasy világából már nem egy kedvencet avattam, de ami a sci-fit illeti, még van mit olvasnom, hogy megkedveljem, ennél a könyvnél pedig e két műfaj keverékéről van szó, így nem zárkóztam el tőle, de nem is tudtam, mit várhatok. Elöljáróban annyit kijelenthetek, hogy az idei év eddigi egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam ebbe a könyvbe!
De kezdjük is az elején, a történet két szálon fut -ahogy az a fülszövegből is kitűnik-, egy a Mars felszínén és mélyén, míg a másik egy 18. századi fregatt fedélzetén, ami első pillantásra nem is olyan furcsa, míg az ember ki nem szúrja, hogy ez a hajó bizony az űrben vitorlázik! Mit keres egy fából készült, háromárbócos hajó kint a végtelenül hideg, rideg és levegőtlen világűrben? Erre is választ ad ez a hihetetlenül egyedi, kreatív ötletekkel és itt-ott humorral megírt könyv, mely minden elgondolásával együtt könnyed és magával ragadó, emellett pedig szinte az utolsó pillanatig játszik az olvasóval.
Minden jó mellett, azért nem lehet elsiklani afelett, hogy a lebilincselő élmények és a bravúros megoldások csak fokozatosan következnek be, azaz a történet kissé lassan és döcögősen indul, csak mindkét szál világának megismerésével veszi kezdetét a kaland. Egy kaland, mely korántsem hétköznapi és jóval nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk. Mert ez a kaland túlvilági szörnyekben, idegen lényekben, levegőt és gravitációt vonzó kövekben és napszeleken való vitorlázásban gazdag. Ezek mellett pedig rejtélyes rengések, egy napló és egy házilag tákolt részecskegyorsító ad még némi fejtörést.
Az élményeket csak fokozza a két szál különbözőségében rejlő összetartozás, mert a több évszázados időeltolódás és stílusbeli eltérések ellenére érződik, hogy a történéseknek köze van egymáshoz, hogy a furcsaságok valamiképp összefüggenek. Ráadásul a cselekményszálak egymás mellett futtatása miatt nemcsak letehetetlenné válik a kötet azáltal, hogy lehetőséget sem ad arra, hogy beleunjunk egyik vagy másik szálba, de tökéletes eszköz ahhoz, hogy a legidegtépőbb pillanatokban váltson át az egyikből a másikba. És mivel biztosan lesz egy, az olvasónak kedvesebb cselekményszál, akad majd olyan, aki jobban várja az alkímiával átszőtt világ történéseit, de akad más, aki a kvantummechanika oldaláról közelítené meg a megmagyarázhatatlant.
Bármelyik is álljon hozzád közelebb, az biztos, hogy senki sem marad megnyugtató lezárás nélkül. Ugyan kapunk egy csipetnyi ízelítőt a folytatás lehetőségéből, de sok sorozattal ellentétben ez a kötet egymaga is megállja a helyét, és ezt a tényt már csak az szárnyalja túl, ahogyan le lett zárva ez az elképesztő űrutazás.
Ha érdekel, miként hajózik Daedalus és legénysége az Ürességben, vagy az, hogy hogyan kér bebocsátást a xanoktól a Kallisztóra, miközben a Szövetségi Űrparancsnokság a Cserenkov-sugárzás forrását kutatja, és EM-dobozokat ás ki a Mars felszínéről, akkor ez a te könyved!
≈Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek ezt az űrutazást, melyben az Ismeretlen kapuja nyílt meg számomra!
Borító:
Illik a történethez, mégsem fog meg. Nem kelti fel az érdeklődésemet, ráadásul az előtérben lévő két alakot nagyon oda nem illőnek érzem. Viszont a cím és a mögötte elterülő égbolt telitalálat. 3 pont
Történet:
Könnyed, magával ragadó és izgalmas. Van benne tudomány, alkímia és humor is. Egyetlen hibája, hogy döcögősen indul, és hogy kezdetben a 18. századi szál számomra sokkalta érdekesebbnek bizonyult, így csak azokat a részeket vártam.. 4 pont
Karakter:
Nagyon elégedett vagyok mindjükkel, a jókal és a rosszakkal egyaránt. Mindkét szál szereplői tartalmasak és stílusosak, engem levettek a lábamról. 5 pont
Őszinte leszek, bármennyire örültem ennek a lehetőségnek, a fülszöveg elolvasása után megrémültem, nem éreztem azt, hogy ezt a könyvet nekem írták volna. Hiába a megnyerő, nagy kalandokat és rejtélyeket ígérő fülszöveg, ha a műfaj nem épp a kedvencem. Ugyan a fantasy világából már nem egy kedvencet avattam, de ami a sci-fit illeti, még van mit olvasnom, hogy megkedveljem, ennél a könyvnél pedig e két műfaj keverékéről van szó, így nem zárkóztam el tőle, de nem is tudtam, mit várhatok. Elöljáróban annyit kijelenthetek, hogy az idei év eddigi egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam ebbe a könyvbe!
De kezdjük is az elején, a történet két szálon fut -ahogy az a fülszövegből is kitűnik-, egy a Mars felszínén és mélyén, míg a másik egy 18. századi fregatt fedélzetén, ami első pillantásra nem is olyan furcsa, míg az ember ki nem szúrja, hogy ez a hajó bizony az űrben vitorlázik! Mit keres egy fából készült, háromárbócos hajó kint a végtelenül hideg, rideg és levegőtlen világűrben? Erre is választ ad ez a hihetetlenül egyedi, kreatív ötletekkel és itt-ott humorral megírt könyv, mely minden elgondolásával együtt könnyed és magával ragadó, emellett pedig szinte az utolsó pillanatig játszik az olvasóval.
Minden jó mellett, azért nem lehet elsiklani afelett, hogy a lebilincselő élmények és a bravúros megoldások csak fokozatosan következnek be, azaz a történet kissé lassan és döcögősen indul, csak mindkét szál világának megismerésével veszi kezdetét a kaland. Egy kaland, mely korántsem hétköznapi és jóval nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk. Mert ez a kaland túlvilági szörnyekben, idegen lényekben, levegőt és gravitációt vonzó kövekben és napszeleken való vitorlázásban gazdag. Ezek mellett pedig rejtélyes rengések, egy napló és egy házilag tákolt részecskegyorsító ad még némi fejtörést.
Az élményeket csak fokozza a két szál különbözőségében rejlő összetartozás, mert a több évszázados időeltolódás és stílusbeli eltérések ellenére érződik, hogy a történéseknek köze van egymáshoz, hogy a furcsaságok valamiképp összefüggenek. Ráadásul a cselekményszálak egymás mellett futtatása miatt nemcsak letehetetlenné válik a kötet azáltal, hogy lehetőséget sem ad arra, hogy beleunjunk egyik vagy másik szálba, de tökéletes eszköz ahhoz, hogy a legidegtépőbb pillanatokban váltson át az egyikből a másikba. És mivel biztosan lesz egy, az olvasónak kedvesebb cselekményszál, akad majd olyan, aki jobban várja az alkímiával átszőtt világ történéseit, de akad más, aki a kvantummechanika oldaláról közelítené meg a megmagyarázhatatlant.
Bármelyik is álljon hozzád közelebb, az biztos, hogy senki sem marad megnyugtató lezárás nélkül. Ugyan kapunk egy csipetnyi ízelítőt a folytatás lehetőségéből, de sok sorozattal ellentétben ez a kötet egymaga is megállja a helyét, és ezt a tényt már csak az szárnyalja túl, ahogyan le lett zárva ez az elképesztő űrutazás.
Ha érdekel, miként hajózik Daedalus és legénysége az Ürességben, vagy az, hogy hogyan kér bebocsátást a xanoktól a Kallisztóra, miközben a Szövetségi Űrparancsnokság a Cserenkov-sugárzás forrását kutatja, és EM-dobozokat ás ki a Mars felszínéről, akkor ez a te könyved!
≈Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek ezt az űrutazást, melyben az Ismeretlen kapuja nyílt meg számomra!
Borító:
Illik a történethez, mégsem fog meg. Nem kelti fel az érdeklődésemet, ráadásul az előtérben lévő két alakot nagyon oda nem illőnek érzem. Viszont a cím és a mögötte elterülő égbolt telitalálat. 3 pontTörténet:
Könnyed, magával ragadó és izgalmas. Van benne tudomány, alkímia és humor is. Egyetlen hibája, hogy döcögősen indul, és hogy kezdetben a 18. századi szál számomra sokkalta érdekesebbnek bizonyult, így csak azokat a részeket vártam.. 4 pont
Karakter:
Nagyon elégedett vagyok mindjükkel, a jókal és a rosszakkal egyaránt. Mindkét szál szereplői tartalmasak és stílusosak, engem levettek a lábamról. 5 pont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése