Imre Viktória Anna – A villámsújtotta torony

Sorozat: Elveszett napok (novella)
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 26
Kiadás éve: 2016
Műfaj: alternatív történelem,
fantasy, urban fantasy
Illusztrálta: Imre Viktória Anna
Visszatérés a múltba...
London, ​1867. 

Kétszáz éve már, hogy egy boszorkánymester teljesítette a király kívánságát, és sűrű fekete felleggel takarta el a napot London felett. Ami a nép szórakoztatására tett kísérletnek indult, abból káosz és egy okkultisták vezette új birodalom született. A főváros lakói csapdába estek a mesterséges éjszakában: aki menekülni próbál, arra kötél vár. 

Ebben a sajátos börtönben, ahol mágusok, boszorkányok és alkimisták mesterkedései fűszerezik az amúgy is puskaporos levegőt, még az sem érezheti magát biztonságban, akinek a bőre alatt is pénz van. Dr. Leonard Spencer a legmélyebb nyomorból küzdötte fel magát az arisztokrácia kebelébe, és bármire hajlandó, hogy még magasabbra íveljen a karrierje. Ha ehhez összeesküvést kell szőjön a munkaadói ellen, ám legyen – annál is inkább, mivel úgy fest, ők a felelősek az apja haláláért. 

Amikor egy esküvői fogadáson találkozik kollégájával, a karizmatikus Philip Campbell-lel, még nem sejti, hogy a másik orvos voltaképpen a lelkére pályázik, és a terve, ami által egy új világrendet készül elhozni, egyenesen a kárhozatba taszítja őt. Leo becsvágyát és végtelen hiúságát legyezgeti, hogy egy akkora horderejű konspirációban vehet részt, amelyben nemcsak az alkimisták céhének száműzött nagymestere érintett, de ami véget vethet a két évszázados sötétségnek is. 

Amíg Leo a köpönyegforgatással van elfoglalva, szövetségesei pedig rítusokat komponálva, élőholtakat felbérelve igyekeznek a feje tetejére állítani a várost, nem fogják fel, hogy minden eleve el van rendelve, és a sors kerekét semmiféle erő nem fékezheti meg. Az óra ketyeg, a homokszemek fáradhatatlanul peregnek – és hogy a világ végül tűzbe borul, vagy pedig kap egy második esélyt, abba egyiküknek sem lesz beleszólása.

Idén a Könyvfesztivál keretében sikerült beszereznem ezt a kis novellát, ami szinte azonnal vissza is repített A bosszúszomjas doktor által megalkotott furcsa és idegen világba, amit akkor még óvatosan, most már pedig vágyakozva közelítettem meg. Ugyan ez a novella a könyv története előtti időben játszódik, mégis mind a 26 oldalával rabul ejtett.

Rettentő izgalmas visszacsöppenni abba az időbe, mikor még Hieronymus Bell csak egyszerűen Harry, és látni azt, hogy milyen szeretetre méltó kis srác volt. Ugyan voltak rossz tulajdonságai, a szüleivel történtek miatt, de mindig is a szeme előtt lebegett legjobb barátja, aki akár több is lehetett volna..

Ez a kis történet hozzátesz a nagy egészhez, kicsit megváltoztatja a sorozat érdekes, baljósló, titkokkal és összeesküvésekkel teli légkörét, megmutatja, hogy nem csak ármánykodás és cselszövögetés, hanem gyengéd érzelmek és szeretet is létezik a tizenkilencedik századi Londonban. Bár ez a 26 oldal nem árul el sokkal többet a történések hátterében meghúzódó titkokról, még mindig a felszínt kaparásszuk, miközben betekinthetünk az alkimisták mindennapjaiba. 

A titkok mélyére ugyan nem láthattunk, de a végén legalább még az a híres neves jóslat is felütötte a fejét…

Remélem hamarosan lesz folytatása!

Borító:
Jobban nem is illeszkedhetne a novellában lévő történésekhez. 5 pont

Történet:
Elérte, hogy olvasni akarjam a sorozat további köteteit, és egy kis pluszt adott ehhez az őrült világhoz. Éppen ezért bosszantó, hogy nincs folytatás, mert akkor legalább ez a kis novella lett volna hosszabb. 4 pont

Karakterek:
Harry és Flo nem okoz csalódást.. 5 pont



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szöges Emese – Lókötők és hazugok

Christelle Dabos – Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

James Dashner: Tűzpróba ( Útvesztő 2.)

Veda Sylver – Törékeny boldogság