Szöges Emese – Lókötők és hazugok

Kiadó: Colorcom Media

Oldalszám: 318
Kiadás éve: 2018

Műfaj: ifjúsági, kaland

Vajon mit kezd egy zsivány egy hercegnővel?

Egy elrabolt hercegnő, akitől egy ország jövője függ – és egy zsiványfiú, akitől az elrabolt hercegnő függ.

Johanna az egyik pillanatban a főváros felé tartó postakocsin ül, a másik pillanatban pedig szolgálói holttestén taposva rángatják ki onnan. Timar az egyik pillanatban a haramiák nem túl fényes, de kiszámítható életét éli, a következőben pedig olyan döntés elé állítja a sors, amelyért azt a keveset is el kéne dobnia, amije van. És mert a sors komisz – ha ő nem akarja eldobni, is elveszik tőle. 

Ahogy Johanna és Timar valós és képzelt üldözőik elől menekülve egyre messzebb jutnak, világossá válik számukra: csak egymásra számíthatnak.

De vajon hogy végződik az út két kiszolgáltatott gyerek számára egy olyan világban, ahol csak az erősnek van szava, és ahol nem lehet tudni, mi igaz és mi hamis?

Már régen felkeltette az érdeklődésem ez a kötet, ugyanis a közösségi oldalakon mindig fel-feltűnt akár egy idézet vagy egy kép erejéig, és így nem is hagyta nyugodni a fantáziámat. Így mikor az írónő megkeresett, hogy lenne-e kedvem elolvasni, hát nyilván nem utasítottam vissza!

Ami először megfogott benne az a címe volt. Hogy lehet, hogy egy ilyen kis ártatlan, finomnak tűnő kötet ilyen erős és negatív fennhangú címet kapott? Kezdetben nem is értettem, majd a történet előrehaladtával valami elkezdett ott hátul, az agyam szegletében motoszkálni, ám mégis az utolsó oldal elolvasásával vált világossá a jelentése, mely mélyebb és szívet melengetőbb, mint azt elsőre gondolnánk.

Hogy miért?

Mert Szöges Emese karaktereit rettentő könnyen meg lehet szeretni, minden egyes jó, rossz és még rosszabb tulajdonságaikkal valamint esetlen döntéseikkel együtt. Imádnivalóak, míg végigkövetjük őket a pár nap alatti felnőtté válásuk útján. Ugyanis Timáanak és Johannának valóban csak néhány nap jutott, hogy a saját lábunkra álljanak. Tényleg öröm volt végigkísérni, miként csiszolódnak össze, segítik, olykor pedig inkább hátráltatják egymást. Hiába az ismétlődő felállás az útszéli fogadókkal, minden egyes állomás új fordulatokat hozott, így nem vált monotonná a történet, sőt..

Nagyon olvastatta magát, ugyan nem tudtam vele gyorsan haladni, de ez nem a kötet vagy az írónő hibája, hanem inkább a módszer számlájára írható. Ugyanis egy újfajta olvasási módszer keretében jutottam a kötethez, melyhez vagy egy jó nagy adag mobilnet kell - szinte csak a vonaton utazva van időm olvasni - , vagy sok-sok idő otthon. Mindebből leszűrhető, hogy amíg volt netem, olvastam, azután pedig alig vártam, hogy hazaérjek.

Maga a könyv stílusa, nagyon könnyed és kedves, akárcsak a szöveg, ám a történet már sokkal erőteljesebb, és a békés pillanatok igen fordulatos és néhol ijesztő részekkel tarkítottak. Megdöbbentő a történet békés folyásába hirtelen beékelt csavar, mely nem csak Timarban, hanem az olvasóban és átértékeli az addig történteket. Mi is történt pontosan? Milyen nagyobb erők dolgoznak Johanna és Timar élete felett? Vajon mindaz, amin átestek megérte? Van értelme?

Néhány kérdésre kapunk választ, néhányra viszont nem. Szabad mérlegelést hagy számunkra, melyet csak erősít a kötet zárása, ami egyfajta függővéggel engedi szabadon az olvasót. Hogy lesz-e folytatás? Hogy választ kapunk-e a fennmaradt kérdéseinkre? Ki tudja.. De egy biztos, Johanna és Timar párosa mindent képes legyőzni.

Ha egy szívmelengető történetre vágysz, ahol két világ feszül egymásnak, majd mégis közös nevezőre jutnak, akkor ez a te könyved!

≈ Köszönöm Szöges Emesének és a Colorcom Kiadónak, hogy megtiszteltek ezzel a kötettel!

Borító:

Nagyon szép, kedves, békés és virágos. Megteremti a hangulatot, és jól leplezi a kötet sötétebb pillanatait. 5 pont

Illusztráció:

Sokan hasonlították a kötelezőkben találtakhoz, és valahol igazat kell adnom nekik. Viszont, nem gondolom, hogy hátrányára lenne a könyvnek, ám előnyére sincs. Részemről nem igazán adott hozzá a történethez, olyan van és kész. 

2,5 pont

Történet:

Megfogott. Hogy miért? Nem is igazán tudnám jól indokolni, egyszerűen jókor talált meg, és van benne valami “több”. 

5 pont

Karakterek:

A történet fókuszpontjai. Nagyon is elégedett vagyok a kidolgozásukkal. Ami pedig a főszereplőket illeti, egyértelműen megszerettem őket. 5 pont