E. L. James – Mister
 |
Eredeti cím: The Mister
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 592
Kiadás éve: 2019
Műfaj: felnőtt, romantikus
Fordító: Weisz Böbe és
Szilágyiné Márton Andrea
|
London, 2019. A jóképű, arisztokrata származású Maxim Trevelyan a sors kegyeltje. Remek kapcsolatainak és a tömérdek pénzének köszönhetően soha nem kellett dolgoznia, és ritkán aludt egyedül. Ám egy tragédia folytán mindez megváltozik. Maxim örökli a nemesi címet, a vagyont és az ingatlanokat, és az ezekkel járó felelősséget is. Bár erre nincs felkészülve, akkor is szembe kell néznie a kihívással.
A legnagyobb próbatétel azonban mégsem ez, hanem leküzdeni az ellenállhatatlan vágyat egy titokzatos nő iránt, aki nemrég érkezett Angliába. Maxim menthetetlenül beleszeret a zenei tehetséggel megáldott, gyönyörű tüneménybe. Még sosem tapasztalt ilyen érzelmeket, és nem meri nevén nevezni az érzést.
Kicsoda Alessia Demachi valójában? Meg tudja-e védeni Maxim ezt a veszélyes múltú, csodálatos teremtést a rosszakaróktól? És mit fog szólni a lány, ha kiderülnek Maxim féltve őrzött titkai?
A London szívéből a vadregényes cornwalli vidéken és a félelmetes Balkánon át tartó utazáson az olvasó lélegzet-visszafojtva követheti Maxim és Alessia sorsát.
E. L James írónő könyvei igen megosztó véleményeket szültek és szülnek a mai napig. Szinte teljes mértékben a két végletről beszélhetünk, ha az Árnyalat sorozat köteteire gondolunk, vagy szeretik az olvasók, vagy pedig visszataszítónak találják. Jómagam inkább az első csoporthoz húzok - nem állítom, hogy egy tökéletes történet és jobbat a világon még senki sem írt, de szennynek sem nevezném, mint ahogy azt sokan teszik -, éppen ezért kíváncsian fogtam bele az írónő újabb regényébe, ami már a fülszöveg alapján izgalmasnak és kis áthallással, de mégis másnak ígérkezett, mint Christian és Anastasia története. És valóban, az olvasó valami egészen mást kap.
A Mister hatásos prológussal nyit, amiben csak a félelem, az ijedtség és a túlélési ösztön kap helyet. Hirtelen az olvasó azt sem tudja, hol van, mi is történik, mert a fülszöveg alapján szinte bármi másra képes számítani az ember, csak arra nem, amit valóban kap.
Az ijedt menekülés után épp ezért háromszázhatvan fokos fordulat az első fejezet, amiben bemutatkozik maga a címszereplő, ám nem tesz éppen jó benyomást. A gyász hatására az ágyban vigasztalódni az özveggyel? Hát... Van min kiküszöbölnie Maximnak a csorbát, hogy az olvasó kegyeibe férkőzzön. Csak egy valami ad reményre okot vele kapcsolatban, hogy van valamiféle lelkiismeret-képződménye, ami azt súgja, rosszul döntött. Szóval nem kell eltemetni már az elején Maximot, mert érződik rajta, hogy többet szeretne, többet vár el önmagától, de egyelőre a gyász túlságosan a markában tartja.
Mindaddig nem is tapasztalunk változást, míg meg nem ismerjük az új bejárónőjét, a törékeny, csendes és visszahúzódó Alessiat, aki teljesen letaglózza a Mistert. És a szemszög váltásoknak köszönhetően tudjuk, ez fordítva is igaz. Így rettentő izgalmas és megmosolyogtató végig követni, hogyan kerülgeti egymást a két főszereplő, hogy Maxim hogyan próbálja meggyőzni önmagát, hogy ő csak jól cselekszik, csak megment egy bajba jutott nőt, akinek amúgy sincs senkije, akire számíthatna. Ugyanis mikor már kezd kialakulni valami kettejük között, a prológus fenyegető és félelmetes hangulata visszatér, hogy darabokra zúzza az idillt.
De mi lapul Alessia múltjában? Miért olyan bizonytalan? Kik üldözik? És miért csak a Mister tud megoldást nyújtani?
Mindezekre választ is ad a kötet, míg a boldogság egy kis szeletét élvezzük főszereplőinkkel a cornwalli partokon, és ugyan nem kikövetkeztethetetlenek ezek a válaszok mégis megdöbbentenek, meglepnek és elgondolkodtatnak arról, hogy milyen szörnyűségek történnek a világunkban, míg mi boldogon éljük a saját kis életünket. De nincs lehetőség sokat időzni mindezen, mert eltereli az olvasó figyelmét a lassan, de biztosan kibontakozó szerelem, melyet belsőségesen ölel körbe a zene az egész könyvben. Mind a klasszikus művek, mind az aktuális zeneszámok különleges légkört teremtenek főleg, ha az olvasónak lehetősége van olvasás közben hallgatni az adott zeneszámot, mert nagyban hozzájárulnak az egész könyv hangulatához, sőt a zene szinte központi eleme.
Többek között a zene segít megnyílni Alessianak is, akiről kiderül, hogy sokkalta több rejtőzik benne, mint azt elsőre gondolnánk, mert nem csak egy kis félős külföldi... Ráadásul Maxim érzelmei is a zenében fejeződnek ki, így és Alessia segítségével tud átlépni a gyász súlyos függönyén, hogy megmutassa, nem csak egy felszínes, gazdag playboy, hanem több annál.
Ám minden jóban van valami rossz, mert a múlt valahogy mindig beköszön a jelenbe, nem lehet előle elmenekülni. Lassan értelmet nyer a prológus, világossá válik mi történt Alessiaval, és a fenyegetettség újból kézzelfoghatóvá válik. Idő sincs megkönnyebbülni, mert egyik csapás jön a másik után, a boldogság helyét a kétségbeesés veszi át, de a remény egy apró szikrája még pislákol. Ennek köszönhetően görcsös várakozás veszi át minden gondolat helyét, hogy azután egy gyors, hirtelen, ám szívmelengető lezárással tegyen pontot a kalandok végére, ami folytatást ígér.
Ha egy izgalmas, egy cseppet tündérmesés és épp elég erotikával fűszerezett történetre vágysz, ami kikapcsol ebben a forróságban és a hideg cornwalli partokra kalauzol, ez a te könyved!
≈Köszönöm a Libri Kiadónak, hogy előolvashattam ezt az izgalmakban és érzelmekben gazdag kötetet!
Borító:
Nyugalmat és békét sugall a színvilága mindazt, amire csak pár nap erejéig van lehetősége a két főszereplőnek. Kicsit merészebb is lehetne, de egyébként nagyon is illik a kötethez. 4 pont
Történet:
Nem épp megnyerően indít, de amint jobban megismerjük a két főszereplőt, a gondolataikat, az érzéseiket egy nagyon szép, zenével átszőtt szerelem tanúi lehetünk, amit az erotika nem folyt meg, hanem támogat. Ám egy kicsit mégis tündérmesének, hihetetlennek tetszik a történet, a nagy boldogság, a tökéletes idill és a félelmetes pillanatok gyors váltásával. 4 pont
Karakterek:
Jól felépítettek, könnyen megérthetők a cselekedeteik és az érzelmeik, még ha olykor nem is a józan ész diktálta út mentén haladnak. Engem megnyertek maguknak a bátorságukkal, a merészségükkel és a tehetségükkel. 5 pont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése