Zakály Viki – Szikra

Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 340
Kiadás éve: 2019
Műfaj: kortárs, romantikus
Út önmagunkhoz és a szerelemhez

Az okos és talpraesett, de az életet csak könyvekből ismerő Sztella egy tragikus balesetben elveszíti a szerelmét, Tamást. A fájdalomba ő maga is majdnem belepusztul, és csak sokára képes kézbe venni a kórházi zárójelentést. A papírokat böngészve azonban észrevesz valamit. Lehetetlennek tűnik, de talán mégis lehetséges, hogy Tamás nem halt meg.
Bár mindenki próbálja lebeszélni, Sztella a rejtély nyomába ered. Útja során messzebb jut, mint gondolta volna; míg Európa városait járja az újabb és újabb jelek nyomában, legyőzve minden akadályt, és felidézi szenvedélyes szerelmi történetüket Tamással, nemcsak a megfejtéshez, de önmagához is eltalál. Csakhogy arra, ami az éjszakai tengerparton várja, még ő sem számított…

Sztella életét egyszer már átformálta a szerelem. Vajon az ő szerelme elég erős-e ahhoz, hogy megmentsen vele egy másik életet?

Lehet, hogy ez rosszul hangzik, de valahogy halogattam ezt a kötetet. Nem fogott meg a fülszöveg, és nem is vonzott a történet. Így mikor belekezdtem nem sokat vártam a kötettől, de talán nem is tévedhettem volna nagyobbat... 


A történet a fülszövegben olvasható drámai tragédiával nyit, hogy utána végig követhessük Esztella testi felgyógyulását, és lelki válságát. Nagyon megérintő, és átérezhető a gyászának minden pillanata. És épp olyan felvillanyozó látni az apró reményt, mely újra talpra állítja Sztellát, hogy meginduljon egy hosszú úton önmaga, és szereleme után. 


A történet szövésének egyik kiváló fogása, hogy a teljes képet két időben eltérő - egy a baleset után, s egy a baleset előtt -, cselekményszál segítségével ismerjük meg. Ez a két szál fantasztikusan egészíti ki egymást, mikor az egyik végét ér, és a következő fejezet a másikat taglalja, semmire sem vágyik jobban az olvasó, minthogy visszakerüljön az előző szálhoz, de pontosan ugyanez az érzés fog el minden egyes fejezet végén, legyünk bármelyik idősíkban is.

Egyszerűen elvarázsol Sztella és Tamás története, ahogy a szemünk előtt bontakozik ki a szeszélyes kapcsolatuk, miközben mindketten egymásért és önmagukért is változnak. Minden velük töltött pillanat élvezetes, hol vicces, hol értetlen, hol szomorú, hol pedig rettentően bosszantó, egyszóval minden rezdülésük imádni való és mosolyt csal az ember arcára. Míg az időbe kicsit odébb, végeláthatatlan gyomorgörccsel lehet számolni, ami azért szépen lassan oldódik az olvasóban, éppen úgy, ahogy Sztella is egyre jobban elengedi magát, és csak "éli" az életet. 

Hihetetlen milyen hatással van a kötet az emberre, a lehető legpozitívabb értelemben, rázott tőle a hideg. A történet kiköveteli, hogy az olvasó bejárja az érzelmi skálát oda s vissza.. Először szomorú voltam, majd izgatott és kíváncsi, aztán még kíváncsibb, majd dühös, megkönnyebbült, izgulós, boldog, kétségbeesett, újra szomorú, reményvesztett, mérges és a végén felszabadult, meghatódott és hálás. 

Hát kell, hogy ennél többet váltson ki az olvasóból egy könyv? Lehet, hogy jó időpontban ért ez a történet, és ezért vagyok ennyire a hatása alatt, de kétlem, hogy csak ez lenne a háttérben, nem. Nem, ez a kötet egyszerű, őszinte, mély érzésekkel teli és teljes mértékben belopja magát a szívedbe.

Ha vágysz egy igazán szép szerelmi történetre, mely sokkal többről is szól, akkor ez a te könyved!

Köszönöm a Librinek és Vikinek, hogy részese lehettem ennek a csodás utazásnak, a szívembe zártam!

Borító:
Egyszerűen gyönyörű, és ha megfelelően tartja az ember, szinte szikrázik;) 5 pont

Történet:
Igazi kedvenc. 5 pont

Karakterek:
Nem hibátlanok, sőt tiszta hülyék olykor, mégis minden tettük ellenére a szívébe zárja őket az ember és nem akarja elengedni. 5 pont


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Guillaume Apollinaire: Tizenegyezer vessző

Tiffany Reisz: A szirén (Eredendő bűnösök 1.)

Kresley Cole - Az álmok sötét harcosa

Kresley Cole - A tél halálos csókja

Megint esik, szerda