Az utolsó résszel is meglennék a Sírkertek Királynője sorozatból, A Prófétával. Kicsit pihentetnem kellett a könyvet, értsd úgy, hogy már kedden kiolvastam... Aminek annyira örültem az előző rész végén (Devlines üzenet), kiderül, hogy nem is tőle származik, de szerencsére ez semmiben nem gátolja az érzéseik megmutatását. De ha nem ő küldte akkor ki? Itt kezdődik a probléma... Már a sorozat elején sutba vágta Amélia apja (nagyapja) szabályait, de csak most tudjuk meg, hogy mindenek mi a következménye. Itt jön a képbe a Próféta más nevén Robert, aki mellesleg egy szellem. És nem akármilyen, el tudta hitetni (már az első részben) Améliaval, hogy élő, de ez csak most kap igazán hangsúlyt. Ugyanis ki kell deríteni ki ölte meg, hogy tovább léphessen. Hogy lehet úgy nyomozni, hogy kísértenek, és folyton valaki pillantását magadon érzed? Améliának mégis sikerül fényt derítenie a gyilkosságra és arra is, ami szükségszerű, de szomorú, el megrendítő. Legalábbis én így éltem meg azt a pillanatot...