Az újdonság John Cure-tól, A gonosz új arca ... e hét szerdára Számomra rendkívül kiugró könyv, hisz ismeritek az írásaimat, és általában valami romantikus felé nyúlok a polcon. Talán azért, mert könnyebben emészthetőek, és csak néha vágyom a sürgő-forgó életem mellé valami másra. Na, ez teljes mértekben valami MÁS volt. "A holtak visszatérhetnek az élők világába? John Marllow, a Véres Casanova néven ismert pszichopata, brutális kegyetlenséggel erőszakol meg és mészárol le nyolc nőt. A sorozatgyilkos végül az FBI elől menekülve egy elhagyatott házban öngyilkosságot követ el. S így kezdődik minden. Le a kalappal az író előtt, mert annak ellenére, hogy nem terepem a brutalitás, megfogott a stílusával. Oly' mértékben filmszerűen írt le mindent, hogy konkrétan a szemem előtt láttam minden egyes jelenetet. (és hát a pszichothrillereket szeretem nézni) Amit még nagyon kedveltem, az az, hogy kis dózisokban adagolta az olvasónak az információt Johnról. Nem tudom mi játszódhatott...
Nem más, mint a Száll a kakukk fészkére . Szerintem mindenki ismeri, és egyszer talán majd be is mutatom. Tudom, nem olyan, mint az eddigiek, sőt rettenetesen eltér tőlük. Akkor is szeretnék egy saját példányt, sőt mi több egy konkrét kiadást, mert miután elolvastam egy idézet nagyon megfogott. Már meg is van a kiszemelt antikvárium, ahol beszerzem, de gondoltam ezt megosztom veletek. Mindenkinek melegen ajánlom, mert egy fantasztikus könyvről van szó!
A következő szintén Cora Carmacktól, az Összpróba. Rövid kis töltelék story vagy csak gyorsan átrágtam magam rajta, mert csak úgy olvastatja magát (mondjuk úgy jelent meg mint 1.5). Egyszerűen lehengerlő, de tényleg, az élet fontos állomásait eleveníti meg és egészen filozofikus módon közelíti meg. Megismerkedni a vőlegényed barátaival még egyszerű, de a családjával?! Főleg úgy, hogy a tudtod nélkül partit rendeznek, ahol a szerelmed régi exei is megjelennek, nem egy sétagalopp. Na, és még ott az az apró, ám fontos kérdés: „Terhes vagy?”. Én sem tudom, hogy sajnálom-e a végét vagy sem, de egy biztos, ez nem a vég. ≈ ≈Én nagyon élveztem, és arra ösztönzött, hogy elolvassam a 2 részt is. Remélhetőleg ezzel nem vagyok/leszek egyedül! 10/9
Vendégbejegyzés - Lollynymph Kiléptem egy kicsit a megszokott olvasnivalóim közül, ugyanis ma egy olyan regényt fogunk kitárgyalni, ami stílusában és műfajában is enyhén szólva messze esik az eddigi olvasmányaimtól... Jöjjön A szörnyszívű! Kezdjük rögtön egy ténnyel rólam: ki nem állhatom a romantikus regényeket. De komolyan, én őszintén bevallom, hogy agybajt kapok tőlük, és akárhányszor próbálkoztam egyet elolvasni, a vége az lett, hogy utáltam az egészet és félbehagytam, vagy végigküzdöttem magam rajta, de változatlanul utáltam az egészet. Nem tudom miért, pedig nem vagyok egy kőszívű alkat, de valahogy az ilyen könyvek nyálassága és sablonossága mindig felidegesít. Azonban egy kis részem töretlenül hisz benne, hogy igazából csak még nem találtam meg Azt a bizonyos romantikus regényt. Ez volt az egyik ok, amiért belekezdtem ebben a regénybe, a másik pedig az, hogy idén végre én is rendeltem magamnak Könyvmolyképzős Szeretetcsomagot és megfogadtam, hogy mindenképpen...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése